"Toszkána a nagy költők, festők, a szentek, a lázadók, a chianti és a mába átmentett középkor hazája."

lorem iposum dolor

Praesent suscipit aliquam urna. Praesent et velit lorem. Fusce id ligula odio. Aenean feugiat ante ut sapien fermentum mollis.
rendben
 
 

Maximumon: tenger, dombok, napsütés

Toszkána a nagy költők, festők, a szentek, a lázadók, a chianti és a mába átmentett középkor hazája.

Közép-Olaszország gyöngyszeme: egyike a világ legszebb tájainak. Toszkána. Neve is dallamos, énekelhető, akár egy operaária Puccinitől. Aki toszkán volt, ahogy Dante is, meg a reneszánsz két óriása, Leonardo Da Vinci és Michelangelo. Művészet fakad itt minden fűszálból, a ciprusok sötétjével összeolvadó olajfák ezüstjéből. Paraszti őserő, puritán szigor és arisztokratikus különcség.

 

 

Toszkána a nagy költők, festők, a szentek, a lázadók, a chianti és a mába átmentett középkor hazája. „Ide nekünk egész Olaszországot!” – felkiáltással vágtunk bele több évtizede életünk első nagy úti kalandjába. Majd egy hónapot szántunk arra, hogy megismerjük az olasz csizmát, északi szárától a legdélibb sarkáig. Családunk Milánóban élő ismerőse, Gina néni összecsapta a kezét, amikor átnézte a térképen bejelölt útvonalat. „Négy nap Firenzére? – förmedt ránk. – Ezt komolyan gondoltátok? Arra a városra egy hét is kevés! És akkor még semmit sem láttatok Toszkánából.”

 

Telihold Sienában

 

Minden út Firenzébe vezet, mondják a helybeliek, akik legalább annyira büszkék városukra, mint a rómaiak Rómára. Firenzéből viszont sokfelé vezetnek utak. A legrövidebb Grevébe, a Chianti borvidékre. Meredek dombok között kanyarog ez az út, kecses villák, ódon kastélyok szegélyezik. A földbirtokosok úri Toszkánája ez. Meleg volt, megszomjaztunk. Kinéztünk egy kastélyt. Boltozatos pincéje hűvös volt, ünnepélyes. Úgy sorakoztak bennük a hordók, akár a lovak egy versenyistállóban. Kérés nélkül hozták a bruschettát (fokhagymás, olivaolajos pirítóst), csúszott rá a könnyű, száraz chianti.

Délben értünk Sienába. A vakító fényben lángoltak a színek. Okkersárgák, rozsdabarnák. Firenze szürkesége, mértéktartó férfiassága után Siena kiszámíthatatlan volt. Misztikus, szemkápráztatóan színes, akár egy nő. Tökéletes ellentéte Firenzének. Ott minden az újjászületésről, a reneszánszról szól, Siena a gótika fellegvára, csigavonalban egymásra tekeredő utcáival maga a megkövült, érintetlen középkor. Agyagdombra épült, a terra di siena-agyagból égetett, vörösbarna téglát nevezik „égő siennának”. Tényleg olyan, mintha égne a város, amikor falai rőten felizzanak a lenyugvó nap fényében.

 

 

Este telihold volt, kiültünk egy kávézó teraszára, a piazza del Campón. A világ legfantasztikusabb tere. Olyan, mint egy hatalmas kagyló, körbevéve középkori házakkal, pirostéglás burkolatának márványcsíkjai halcsontvázat formáznak. Fölötte zsibongó sokadalom. Egyre többen érkeztek a térbe torkolló girbe-gurba, cikkcakkosan tekergő utcákról, nézni a Holdat. Ahogy lassan átsétál a városháza gótikus csipkepárkányáról a Mangia-torony tetejére, ezüstre festve a Palazzo Publico árkádjait, megvilágítva az éjfélkor is vidámságtól hangos teret.

Nyáron, július eleje és augusztus 16-a között itt zajlanak a Palio lovasversenyek. Ősi hagyomány a berber paripákat szőrén megülő lovasok versengése, és legalább annyira véresen komoly, mint nálunk a foci. Siena folyamatosan benne él a múltjában, makacsul ragaszkodik hagyományaihoz, hisz a város adta Itália védszentjét, Sienai Katalint is. Nem messze van egy bencés kolostor, ott fedeztem fel egy freskót, amelyen Luca Signorelli ártatlan vándornak ábrázolta az ördögöt. Erről írta egy olasz művészettörténész, hogy az arca éppen olyan, mint az első szembejövőé. Valahogy így él együtt Toszkánában a hitbuzgóság és a kaján kételkedés.

 

Erődvárosok a dombokon

 

Sienától visszakanyarodtunk északra, ahogy Gina néni tanácsolta. Szerinte okvetlenül látnunk kell a „széptornyosnak” becézett San Gimignanót. Valami különleges toronyra gondoltam, erre felbukkant egy kis középkori New-York, vagy inkább egy kubista festmény, tizennégy négyszögletes toronnyal. Ennyi maradt a középkor több mint hetven toronyházából, miután a Mediciek, Firenze urai elrendelték a lebontásukat. Vajon miről mesélhetnének a hallgatás komor tornyai? Véres viszályokról, a nagy családok ádáz torzsalkodásairól a hatalomért. Mekkora indulatok feszülhettek egymásnak ezen a tenyérnyi helyen, amely köré szelíd olajfák fonnak ezüstkoszorút? Eredetileg várnak épülhetett, a belső marakodás szabdalta különálló tornyokra. Nevét annak a modenai püspöknek köszönheti, aki Attila hunjainak dúlásától védte meg a csatározásba már belefáradt toronylakókat.

 

 

Innen már nincs messze Volterra, az etruszk város. Toszkána városai közül a legkeményebb, a legkísértetiesebb. Szélfútta domb tetejéről uralja az agyagos márgaföldek kietlen vidékét. Középkori erődváros, etruszk mintára hegykúpra települt. Legfőbb nevezetessége az Etruszk Múzeum, benne több száz halotti urna, a környéken kiásott sírokból. Ennyi maradt az ókor legrejtélyesebb népe után. Tárgyaikat ugyanis fából készítették, és megette őket az idő vasfoga. Valaki mégis magával vitt a sírjába egy különös, hosszú bronzfigurát. Ombra della Sera. Már a neve is milyes sejtelmes: „az est árnyéka”. Talán rituális szertartás eszköze lehetett? Amikor megtalálták az 1800-as években, azt hitték piszkavas. Annak is használták. Később rájöttek, hogy az etruszk művészet egyik legértékesebb alkotása. Felbecsülhetetlen értékű ritkaság. Volterra nemcsak az etruszkok, hanem az alabástrom városa is. Tele van apró műhelyekkel, ahol feldolgozzák, formába csiszolják a környező bányák kincsét. Ebből élnek. Amit a mesterek kiadnak a kezükből, azt a boltosok árusítják. Szobrokat, hangulatlámpákat, hamutálakat, vázákat, kancsókat.

Toszkána római városai mindig a völgyekben bújtak meg, csak az etruszkok és a középkori városok fészkeltek magaslatokon. Errefelé minden dombtetőre jut egy, az ősi múltjára büszke, icurka-picurka városka. Artiminio egykor az etruszkok városa volt, mára párszáz lakosú falucskára zsugorodott. Romantikus kis hegyi fészek, kiváltképp nyáron, amikor teljes erővel világítanak a szentjánosbogarak, és dalnokversenyt rendeznek a fülemilék. Montefioralle, San Gimignanóval ellentétben, nem szétvált, hanem összesimult. Messziről egyetlen kastélynak látszik, annyira összetömörültek macskaköves sikátorok két oldalán kőfalként meredező házai, templomai.

Monteriggioni egy kis ékkő. Méretre csöpp falu, mégis miniatűr városnak számít, két piazzájával, román stílusú templomával, 14 tornyával. Dante, Toszkána szülötte, Isteni színjátékában hozzájuk hasonlította a Pokol kilencedik körének óriását. Az élet errefelé nyugodt, falusiasan meghitt. Nincsenek szupermarketek, csak kisboltok, kiskocsmák, házias vendéglők, ahol isteni a kenyeres zöldségleves, olívaolajjal, illatos füvekkel ízesítve. Nincs az a híres étterem, ahol különbül főznének, mint a toszkán dombvidék rusztikus, családias vendéglőiben. Érdemes végigkóstolni a toszkán konyha fogásait, mert minden városnak megvan a helyi specialitása.

Vadas Zsuzsa Vadas Zsuzsa cikke 2013. június
Lepje meg üzleti partnereit, családtagjait egy különleges, személyre szóló ajándékkal.