Barátai: az állatok, élete: a tudomány

Jane Goodall néven vált ismertté a kutató, aki kétévesen örök barátságot kötött az édesapjától kapott játékcsimpánzzal, Jubileevel, amit mindmáig megőrzött. Tízévesen az állatokkal beszélő Dr. Doolittle és Tarzan történeteit olvasva arról álmodott, hogy Afrikába megy és együtt él az állatokkal.

Szülei válása után édesanyja nem tudta finanszírozni egyetemi tanulmányait, ezért titkárnőként egy dokumentumfilm-stúdióban helyezkedett el. Huszonkét éves volt, amikor egy barátnője kenyai farmjukra invitálta, s ő az útiköltség előteremtése után, 1957-ben megérkezett álmai kontinensére. Kenyában ismerkedett össze a régész-antropológus Louis Leakey-vel, akinek asszisztense és titkárnője lett, az Olduvai-hasadékban szemtanúja volt a hárommillió éve élt hominida, az Australopithecus koponyája megtalálásának.

Leakey az emberi evolúció jobb megértésének egyik kulcsát a vadon élő csimpánzok tanulmányozásában látta, s a feladattal kitartó, türelmes és találékony titkárnőjét bízta meg. Jane Goodall örömmel mondott igent, de csak anyai felügyelettel utazhatott el a tanganyikai (ma tanzániai) Gombe Nemzeti Parkba, mert a brit hatóságok nem engedélyezték, hogy egy fiatal nő egyedül éljen a vadonban.
 

1960 júliusában látott munkához Gombéban, állhatatosan kereste a csimpánzok társaságát, akik kezdetben nem viszonozták érdeklődését, inkább elmenekültek. Ezután távcsövön át, a távolból figyelte az állatokat, s azok végül hozzászoktak jelenlétéhez, egyre közelebb engedték magukhoz. Goodall 1960 őszén tanúja volt, amint az egyik csimpánz ágakat gallyazott le, hogy segítségükkel kihalásszon egy termeszvár lakóit. Ez volt egyik legfontosabb felfedezése, mert egészen addig a tudósok úgy gondolták, hogy az ember az egyetlen szerszámok használatára és készítésre képes faj, ő pedig saját szemével látta ennek cáfolatát. Leakey így reagált beszámolójára: „Mostantól újra kell definiálnunk a szerszám és az ember fogalmát, vagy el kell fogadnunk a csimpánzokat, mint embereket." Másik jelentős megfigyelésével, miszerint a csimpánzok vadásznak, a zsákmányul ejtett kisebb állatokat pedig megeszik, megcáfolta a csimpánzokat elsősorban növényevőknek tartó tézist.
 

A fiatal kutatónő a tudományos konvenciókra fittyet hányva, az állatoknak nevet adva, a kívülről jött ember nyitottságával forradalmasította a főemlőskutatást. Megfigyelte, hogy az emberszabású majmoknak egyedenként eltérő az egyéniségük, gondolataik, érzelmeik vannak, szoros családi kötelékben élnek, udvarolnak, árvákat fogadnak örökbe és háborúznak, azaz a korábban feltételezettnél jóval több hasonlóságot mutatnak az emberrel. Szürkeszakállú Dávid, Góliát és társaik életének mindennapjait könyveiből ismerhetik meg az állatrajongók.
 

1965-ben mentora, Leakey jóvoltából egyetemi tanulmányok nélkül doktorálhatott etológiából a cambridge-i egyetemen. 1967-től 2003-ig a Gombei Természetkutató Intézet igazgatója volt. 1977-ben megalakította a Jane Goodall Természetkutató Intézetet, s 1986-ban a Csimpánzokat Védő és Gondozó Bizottságot. A környezetvédelembe a jövő nemzedékeit is bevonva 1991-ben Tanzániában létrehozta a fiatalok környezettudatos nevelését célzó Rügyek és gyökerek hálózatot, amelynek munkájában a világ 93 országában több mint 100 ezer gyermek vesz részt. Magyarország 2006-ban, a Rügyek és Gyökerek Egyesület megalakításával csatlakozott a hálózathoz, amely 2010 óta Jane Goodall Intézet néven működik.
 

Jane Goodall többször - legutóbb 2010-ben - járt Magyarországon. Számos könyve magyarul is olvasható, a legújabb, a huszonötödik - a Seeds of Hope (A remény magjai) a napokban jelenik meg angolul. A kiadást kínos huzavona előzte meg, ugyanis a kézirat egyes részeit plágiumgyanú miatt teljesen át kellett dolgozni. Goodall is elismerte, hogy bizonyos részei az internetről származnak, nélkülözve az eredeti szerzők és források pontos feltüntetését.

Goodall számtalan díj és elismerés birtokosa, 2002 óta az ENSZ-békenagykövete, 2003-ban megkapta az Asztúria hercege díjat, 2004-ben a Brit Birodalom lovagja lett, így kijár neki a Dame megszólítás. Munkásságáról számos filmet készítettek, kutatásai megkezdésének ötvenedik évfordulóját az Egyesült Államok 500 mozijában egyszerre vetített dokumentumfilmmel és a részvételével megtartott Jane Goodall Live! programmal ünnepelték.