A monogámia tündöklése és bukása

Az Elite Singles nevű nemzetközi társkereső oldal tagjai körében végzett korábbi felmérése megjósolja a 21. század legfontosabb jövőbeli párkapcsolati trendjeit. A végeredmény megdöbbentő. Az örök szerelem és az aranylakodalom gondolatát a legtöbben múlt századi jelenségnek tartották. A felmérés szerint ehelyett a hangsúly egyre inkább a sorozatos monogámia felé tolódik, tehát partnertől partnerhez vándorlunk, ahogy életünknek egyik szakaszából a másikba lépünk. Vagyis életünk során többször választunk társat magunknak hosszú élettársi kapcsolat vagy újraházasodás formájában. Egyes kutatók szerint a sorozatos monogámia genetikailag kódolt, a válás és a hűtlenség természetes dolog, evolúciós oka van.

Új trendek a párkapcsolatban

Több mint 4000 emlős faj él a Földön, de csupán néhány tucat tart fenn élethosszig tartó monogám kapcsolatot. Az abisi nők Nigériában három férfihoz is hozzámehetnek ugyanazon a napon. Törökország bizonyos területein a férfiak több nőt is feleségül vehetnek, így minden asszonynak más szerep jut a családban. A poligámia körbevesz minket, társadalmilag mégis elfogadhatatlannak tartjuk. „Érdekes, hogy könnyen elfogadjuk, ha valaki egynél több gyermeket, testvért vagy barátot szeret, anélkül hogy az egyik szeretet gyengítené a másikat, de amikor romantikus természetű kapcsolatokról van szó, a legtöbb ember nem tudja elfogadni, hogy egyszerre egy időben több szerelem is létezik” ― írja Meg Barker kapcsolati tanácsadó és szexterapeuta e témában megjelent könyvében. A pszichológus nem azt javasolja, hogy mondjunk le a monogámiáról, mindössze arra világít rá, hogy a hosszú távú monogám kapcsolat manapság egyre nehezebben kivitelezhető, és elavult szabályait újra kellene írni.

„Úgy tűnik, sok különböző dolgot keresünk egy helyen, és azt reméljük, mindent megkaphatunk egyetlen embertől. Ami lehetetlen” – mondja Barker. Esther Perel terapeuta könyvében különbséget tesz intim és tüzes kapcsolatok között. Míg az előbbi magába foglalja a teljes őszinteséget, az összetartozás érzését és az egyenlőséget, addig az utóbbit a kapcsolati játszmák és a vad szexualitás kettőse jellemzi. A szakértő szerint azonban annak esélye, hogy a kettő egyszerre legyen jelen egy időben a kapcsolatban, enyhén szólva valószínűtlen. Az intimitás és a forró szex, bár hasonlónak tűnnek, valójában Perel szerint nagyon is más csapatban játszanak.

A házastársi boldogság egykor nem volt ennyire bonyolult, és konfliktusos. Alain de Botton könyvében a párkapcsolatok változását követi végig az évszázadok folyamán. Mielőtt felvetődött a szerelemalapú házasság gondolata, az emberek azért házasodtak, mert elérték a megfelelő kort, és utódokat szerettek volna nemzeni. Az új szerelemalapú koncepciónál már fontos volt az is, hogy vonzónak találjuk a másikat, verseket olvassunk a holdfényben, miközben vágyakozva gondolunk a másikra. Később a szexuális elvárások is nőttek, a kapcsolat elejére jellemző fizikai izgalom és a tüzes szexuális élet már hosszú távon is kritériummá vált.

A monogámia határvonalai

Barker szerint, a monogámiának nagyon határozatlan határvonalai vannak, ezért nagyrészt megegyezés kérdése, hogy mi megengedett egy kapcsolatban. „Van, aki szerint rendben van, ha barátok maradunk az expartnerrel, mások állítják, nincs semmi rossz egy kis flörtben, és olyan is akad, aki nem bánja, ha a kapcsolatba egy harmadik fél is bekerül. Ami fontos, hogy meg tudjuk beszélni, mire vágyik a másik, és mik az elvárásai.”

És hogy mennyire fontos a szex egy hosszú távú kapcsolatban? Barker azt mondja, a legtöbb pár azért keresi fel, mert azt gondolják, hogy a terapeuta megtanítja nekik, hogyan legyen a szexuális életük olyan, mint az elején. Sokan azt gondolják, hogy a szex a kapcsolat barométere, és elengedhetetlen az egészséges viszonyhoz. Valójában azonban nem a szex a legnagyobb probléma a hosszú távú kapcsolatban. A legnagyobb gond, hogy nem tanuljuk meg egymást érvényesülni hagyni, mindeközben pedig túlidealizáljuk a partnerünket, szerepekkel ruházzuk fel, melyeket az évek folyamán nehéz fenntartani. Barker szerint a legtöbb pár akkor jön el hozzá, amikor a felépített túlidealizált szerepek elkezdenek összeomlani. A kihívás ilyenkor az, hogy helyreállítsa a kapcsolatot a szerepek nélkül.

Barker állítja, a monogámia nem könnyű, de nem is lehetetlen. Mindig lesznek áldozatok az életünkben, hiszen az ilyen kapcsolatokat a szabadság és az összetartozás folyamatos kettőse jellemzi. Az elején nem tudjuk, mennyit vagyunk hajlandók feláldozni a másikért, vagy hogy egyáltalán hajlandók vagyunk-e áldozatokra. A pszichológus szerint el kell hagynunk a monogámia régi szabályait, hogy újratárgyaljuk őket. Így kapcsolataink, ha nem tökéletesek is, de jobbak lehetnek