Tisztán akarunk látni

Éreztem én, hogy lassacskán elszállnak fölöttem az évek, arra viszont nem számítottam, hogy ezt nekem egyszer még írásba is adják. Pedig pontosan ez történt. Amikor legutóbb felkerestem a szemorvost, mert úgy vettem észre, már megint kisebbre vették a betűket az újságok, a leleteimen feketén-fehéren ott állt a kórom: öregszeműség (preszbiópia). Azóta elmondhatom magamról, papírom van róla, hogy öreg vagyok.

És jött a lézer

Ez a bizonyítvány valószínűleg nemcsak az életkoromra tett célzás miatt gyakorolt rám rossz hatást, hanem azért is, mert sokáig természetesnek vettem, hogy látok, és hogy jól látok. Bizonyára más a helyzet annál, aki kisiskolás kora óta megszokta, hogy ott ül az orrán a szemüveg. Szerintem viszont a szemüveg tagadhatatlanul zseniális, ugyanakkor roppantul idegesítő találmány. Nyomja az orromat, folyton lecsúszik, melegben bepárásodik, és feltűnően könnyen nyoma vész. Hiába nézek ki kedvenc designer-darabomban kétszerte olyan intelligensnek, mint egyébként, amióta én is rászorulok, meg tudom érteni azokat, akik mindenáron el szeretnék dobni a szemüvegüket.

Erre manapság a korábbinál jóval nagyobb esélyük van, hiszen a látásjavító szemműtétek szinte csodákra képesek. A látásjavító lézeres szemműtéttel tulajdonképpen ugyanazt érik el, mint a szemüveggel vagy kontaktlencsével, tudniillik a lézerrel korrigálják a szaruhártya fénytörését. Ily módon a szembe beérkező fénysugarak az ideghártyán az éleslátás helyére vetülnek majd, és a páciens tisztán fog látni. A kezelés a szem fénytörési hibáját, a rövidlátást, távollátást vagy az asztigmiát (szemtengelyferdülést) szünteti meg. A rövidlátók esetében akár mínusz 6-8 dioptriát is helyre tudnak hozni, aki viszont távollátó, annak plusz 5 dioptriánál nagyobb korrekciót nem javasolnak, és a szem öregedésén sem lehet segítni a módszerrel. Ez ugyanis természetes folyamat: a szemlencse a negyvenedik születésnapunk után kezdi elveszíteni a rugalmasságát, ezért szorulunk előbb-utóbb valamennyien olvasószemüvegre.

A teljes cikk a La femme 2011. őszi számában olvasható.