Nyugalmas évek kalandos kihívásai

Fiatalabb éveimben általában úgy gondoltam öreg koromra, hogy az valamiféle egyre lassuló, nyugodalmas periódus lesz, üldögélek majd egy kellemes karosszékben, és merengek a múlt idők élményein. Nem ez történt. Minden felgyorsult, egyre újabb lehetőségek adódtak, csak kapkodom a fejem. Öt éve, amikor ez a remek magazin elindult, én már az említett békés nyugdíjas éveimet morzsolgattam, persze hetente kértek meg egy-egy előadásra kutyákról, az emberi viselkedésről, az evolúcióról, és én igyekeztem a kívánságokat teljesíteni, noha a Tudományos Akadémia folyóiratának a Magyar Tudománynak főszerkesztőjeként éppen elég dolgom akadt, böngészni tudóstársam írásait, válogatni a jobbakból.

2009 tavaszán teljesült egy régi vágyam, és legkedvesebb gyerekkori barátom meghívására néhány napot Ausztráliában töltöttem a fiammal – igazából sok nap volt, csak gyorsan múltak. Remek kirándulás volt. A kontinens közepén fekvő Urulu, az őslakók vörös színű szent hegye csodálatos. Aki ismeri az őslakók legendáit, bárhova is kerül a hegy környékén, mindig pontosan tudja, hogy hol van, mert minden kövéhez, minden horpadásához szép, mitikus történet fűződik. Sokat olvastam akkoriban az őslakókról, mert éppen befejeztem a Bábosok című regényemet, amely egy elképzelt ősi közösség életéről és tragédiájáról szól. A könyvhéten jelent meg. Sokaknak tetszett. Nekem is.

A következő éveket egészen mostanáig a regények írása töltötte ki. Ha az ember későn kezdi a szépírást, mint én, igyekeznie kell. Igyekeztem. A korábbi novellák, kisregények mellé szerettem volna egy nagyobb, filozofikus regényt is írni, ami nem egy kis közösségről, nem egy szakterületről, hanem az ember egész világáról szól. Nagyon sok munkával ez is elkészült: „Kisfiam Ikarosz” címmel. Mítosz, ősi múlt és jelen, irónia, tudomány, szerelem és még Isten is gyakran megszólal benne. Ezután kicsúfoltam az emberiséget az Ironikus etológia kötet apró szatíráiban. Az emberiség általam ismert része röhögött. Ezért ismét komoly témát választottam, és avilai Szent Terézről szólt a következő könyvem. Nagyszerű nő volt. Lett is belőle botrány. Az idén „A Sértett” című regényben egy kertbolond sváb tragédiáját mesélem el.

A kutyák szőrös gyerekek című könyvemnek a La femme elegáns beszélgetést szentelt néhány kitűnő állatbaráttal. Almási Évával (imádom a színpadon), Zétényi Lilivel, Till Attillával, Jakab Judittal és nem utolsó sorban Kamu kutyával megbeszélhettük a legfontosabb kutyabarát ügyeket. Köszönet érte.