Privát boldogság az élet valódi értelme

Vive la femme! Gratulálok – hallom máris a nyájas olvasót -, ez aztán az olcsó közhely. Igen, az én számból talán tényleg annak tűnhet. Pedig ezúttal nem erről van szó, chère Madame. Most ugyanis egy remek lap, a La femme ravasz módon engem használ saját szócsövének, és az az érdekes az egészben, hogy szívesen állok a rendelkezésére. Mert megtisztel azzal, hogy megkérdez életem utolsó öt évéről, örömeimről, gondjaimról, közben megengedi, hogy a saját gondolataimmal, mondataimmal lehessek jelen – ami valódi luxus a mai írott sajtóban. De nemcsak a Dél-Franciaországban megélt éveim pozitív benyomásai miatt vagyok elfogult ezzel a gall hölggyel, hanem mert üdítően más, mint a többi, magát roppantul jól informáltnak, felettébb kozmopolitának tartó női magazin, melyekbe feleségem jóvoltából alkalmanként belekukkantok. A La femme, bár érezhetően őszintébb, mégis franciásan titkolózós – és közben úgy szofisztikált és kékharisnyás, ahogy én szeretem. Nem sztorizgat, hanem történeteket mesél. Nem oknyomozó, csak kíváncsi. Miközben ő is celebezhetne, inkább Celebeszről írat úti beszámolót – és ami egy férfiembernek talán a legjobb hír: jóval kevesebb benne a reklám, mint agyonsztárolt társaiban.

Mindent összevetve: J’aime vraiment cette dame… Nos, ami az említett öt év itthoni történéseit illeti, egyetlen kérdést nem tudok megkerülni, hiszen ezt gyakran felteszik nekem az utcán, de még a piacon is: - Művész úr, mostanában miért nem láthatjuk színházban vagy filmen? A válaszom pedig szinte mindig ugyanaz:

- Ha megengedi, visszakérdezek. A közelmúltban melyik színházi előadásban vagy filmben hiányoltak engem? Hiszen én magam sem érzek különösebb szerepirigységet, ha nézek egy-egy előadást, és ez rossz jel egy színész számára. A moziról meg annyit, hogy a mai magyar film szinte mindig ugyanazt a néhány arcot használja – az enyém nincs köztük. Ennyi.

Magánélet? Most kéretik a zsebkendőket elővenni, mert jön az igazán szirupos rész: hat éve a legnagyobb harmóniában, hagyományosan és stílusosan élem meg a sors egy késői ajándékát, egzotikus utazásokkal, értékes barátokkal, közös főzésekkel, kerülve a médiában való olcsó jelenlétet. Mert Dórival azt valljuk, hogy túl minden szakmai sikeren, a privát boldogság az élet valódi értelme.