Sármmátrix
Jellemző egy korszakra, hogy kit tartanak a nők vonzó férfinak?Átlapoztam a La femme öt évének lapszámait, vajon kiről és miért is írtunk a Cherchez l’homme rovatban. Úgy éreztem magam, mint a Da Vinci-kódban: elegendő mennyiségű algebra, ősi iratok tanulmányozása után meg lehet fejteni, ki számít férfiikonnak manapság!
Eszter barátnőm harminchat éves, adatbázis-kezelőként dolgozik. Azért akart Debrecenből Budapestre felköltözni, mert – szakmai szemmel elemezve a társkereső oldalak kínálatát – úgy találta, hogy városában elfogytak a hozzá passzoló nőtlen férfiak. Amikor pár héttel később közös barátunk felhívta, hogy talált egy hozzá illő debreceni fiút, nagyon szkeptikus volt.
– Az nem létezik – hajtogatta. – Hogy hívják? Hány éves?
Kiderült, hogy a célcsoportnál pár évvel idősebb, nemrégiben vált el, tehát nem szerepelhet Eszter adatbázisában. Hallani sem akart róla. Minél többet beszéltünk neki az elvált, kétgyerekes apáról, annál kevésbé stimmeltek a paraméterei. Nem akarom húzni a történetet, Eszter azóta természetesen találkozott a napelemszerelővel. A harmadik randijuk után úgy beszélt róla, mintha Barack Obama és Brad Pitt lenne egybegyúrva (debreceni lakcímkártyával).
Amikor egy barbecue-n végre találkozhattunk az álomférfival, ott ült Eszter mellett egy kárókockás pulóver, és hümmögve tisztogatta a szemüvegét. Mi mégis különlegesnek láttuk. Mert története volt. Ő volt Debrecen utolsó, Eszterhez illő pasija.
Férfivá avatás
Csak azért meséltem Eszterről meg a napelemszerelőről, mert Zétényi Lili hasonló adatbázis-rendszerező feladatra kért. Nos, igen. A férfi mint lecke, mint idol és mint penitencia…
Ismerem én a férfimítoszokat! Egyrészt mert nő vagyok, vagyis a kapcsolatok és a vonzalmak megszállott analitikusa. Másrészt mert én is írtam a Cherchez l’homme-sorozatba. (Lambert Wilson személyében iparkodtam is kellően intellektuális, szexi hőst választani. A mítosz nem annyira a teremtményről, sokkal inkább a teremtőről szól.) Harmadrészt, mert időm nagy részét azzal töltöm, hogy hősöket gyártok. Regénykaraktereket. Ó, mennyire megvetettem eleinte a tudatos karakterteremtést! Milyen méltatlannak tartottam minden engedelmességet, amellyel az író
| A MÍTOSZ |
| "A mítoszteremtés ősi szabályai mindenkire vonatkoznak. Azokra is, akik megalkotják, azokra is, akik befogadják őket." |
Munkálkodnak ugyanis olyan hősök és ideálok bennünk, amelyeket nem az egyéni tapasztalataink, fantáziánk, életutunk alapján képzelünk el magunknak, hanem konyhakészen kapunk, egyetemes örökségként. A hős az első görög drámákban arcát „persona” mögé rejtve jelent meg a színen. Ez a mai hősgyárakban sem működik másképpen. Jung óta tudjuk, hogy nemcsak a színházban, a hétköznapokban is álarcot viselünk. Egy-egy korszakot egyes archetípusok túlsúlya jellemez. Bizonyos fajta álarcok jobban rezonálnak az aktuális korral. Vajon melyik archetípus volt az elmúlt öt évben „divatban”? A megkeseredett, cinikus, magának való férfi, mint, mondjuk, dr. House? Vagy a forrófejű Rómeó, aki képes a szenvedélyes szerelemért mindent – az életét is – kockára tenni?
Vegyük elő a klasszikusokat! Robert Moore irodalomtörténész, mítoszkutató, a pszichoanalízis professzora szerint akármelyik kultúrát és korszakot nézzük, a férfiak esetében mindig ugyanaz a négy archetípus jön elő. Ezeknek az őstípusoknak vannak ugyan finomhangolásai, korszerű keverékei, de a négy alaptípus évezredek óta változatlan. A férfilélek a Király, a Harcos, a Mágus és a Szerelmes karakterjegyeit hordozza magában – annak pozitív és negatív aspektusait más és más arányban.
A teljes cikk a La femme 2014. nyári számában olvasható.