Az élet napos oldala

Éppen a 40+ című akusztikus műsorral turnéztunk 2009-ben, ennek koncertfelvételével jelent meg az első magyar zenei Blu-Ray kiadvány. Emellett Szigethy Gábor irodalomtörténésszel tartottunk Krúdy-esteket országszerte az egy évvel korábban kiadott hangoskönyv anyagából. Marci fiam tízéves volt akkor, Anna hét, Kata négy, és már vártuk Julikát, aki a rákövetkező évben született meg.

Az elmúlt öt évből "csak a szépre emlékezem", ahogy a dal is mondja: az örömmel végzett munkára, a közönség szeretetére. Rengeteg elismerést kaptam 2009 óta, komoly sikerekben volt részem, mindezért nagyon hálás vagyok. Ebben az időszakban a négy gyerekkel kiteljesedett a családunk, közben édesapám két komoly, nagy műtétet élt túl, és most is nagyon jó formában van. Férjnek és apának lenni önmagában is fordulatos feladat, de négy ilyen, lelki és energetikai szempontból is figyelemre méltó jelenség apjaként nincsenek unalmas napjaim. A házasságról alkotott képem is sokat változott az elmúlt öt évben.

A La femme-hoz hasonló újságok küldetése nem könnyű, hiszen az írott sajtó is az utóvédharcokat vívja, és hamarosan a lemezipar sorsára juthat. Kisebb példányszámban talán továbbra is lesz nyomtatott kiadvány - drága és szép kivitelű, a fizetőképes, igényesebb közönségnek -, egyébként meg marad az online újságírás. Az ember ugyan nem szívesen ad tanácsot, de a La femme, azaz „A Nő” számára talán annyit mondhatok: szeressen nő lenni, találjon vissza a hagyományhoz, mert az őrzi egyedül, hogy mi az üdvözítő az ember számára. A hagyományos női szerepeken túl vannak talán pillanatnyi sikerek, de még több a boldogtalanság, a kudarc és a magány. A legfontosabb, legszentebb női hívatás az anyaság, akkor is, ha ezt manapság nem divatos kimondani. Minden "izmus" vége az, hogy önmaga paródiájába fordul, és erőszakoskodni kezd, ilyen a feminizmus is. Aki teheti, óvakodjon tőle.