Bakancslisták margójára

John Goddard mindössze 15 éves volt, amikor 1940-ben készített egy listát azokról a dolgokról, amelyeket életében mindenképpen meg akart tenni. A lapon több mint 127 elérendő cél szerepelt, köztük olyanok, mint a világ összes országának meglátogatása, egy hamvasztásos szertartás Balin és egy kirándulás a Holdra. Egyes célokat csokorba szedett. Ilyen volt az is, hogy szeretett volna megtanulni repülőgépet, traktort és motorkerékpárt vezetni, valamint puskát, pisztolyt, bumerángot, szörfdeszkát, íjat és nyilat használni.

Goddard bakancslistája a Chicken Soup for the soul című önsegítő könyv részeként jelent meg, és egyike azon inspiráló irományoknak, amelyeket az emberek előszeretettel idéznek a ma bakancslistának nevezett dokumentumokban. A szó a „feldobni a bakancsot” kifejezésből ered, melyet a halál szinonimájaként ismerünk, és A bakancslista című film tette népszerűvé, Jack Nicholson és Morgan Freeman főszereplésével. A két főszereplő, két halálos beteg a korházban találkozik, majd úgy döntenek, ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várnák a halált, élményeket gyűjtenek. Nem telt sok időbe, és ahogy a filmben, az életben is sokan kezdtek listákat gyártani, miután diagnosztizálták náluk a halálos betegséget. Ám egyes listák jóval személyesebbek és mélyebbek voltak, mint Goddardé. Simon Mitchell PR-ügyvezető arra használta fennmaradó idejét, hogy kapcsolatait latba vetve, súlyosan beteg gyerekeket hozzon össze kedvenc sztárjaikkal.

Életcél vagy divattrend?

A népszerű trend egyre jobban elterjedt. Bill Clinton, Jane Fonda és Cameron Diaz is nyilatkozott saját listájáról. Szinte végtelen azon honlapok száma, melyek megvalósítandó célokat gyűjtöttek csokorba. Mostanra már egy egész iparág épült a bakancslisták köré, és a népszerű dolgok között akad néhány igencsak merész és hajmeresztő ötlet is. A bucketlist.org-on például valakinek az a nagy álma, hogy fehér tigrisbébit tartson a karjaiban, míg olyan is akad, aki hőlégballonnal szeretne repülni. De számos oldal sorolja fel azt az 1000 filmet is, amelyet látnunk kell, mielőtt meghalunk, vagy azt az 1000 könyvet, amelyet még mindenképpen el kell olvasnunk. Persze nincs ez másképp az utazásokkal, természeti csodákkal vagy festményekkel sem.

Felmerül azonban a kérdés, vajon valóban olyan jó ötlet-e bakancslistát gyártani? Persze hasznos lehet meghatározott célokat kitűzni magunk elé, de úgy tűnik, ezek a listák egy furcsa megfelelési helyzetet teremtenek, amelyben különböző emberek igyekszenek egyazon célok felé. Philippa Perry pszichoterapeuta szerint elképzelhető, hogy egyes népszerű célok talán egy ragyogó PR-kampány keretében indultak útnak. „Van egy erős fogyasztói, kissé kapzsi hátterük ezeknek a listáknak, melyek olyan érzetet keltenek, mintha valaki bevásárlólistát írt volna. Ahelyett, hogy továbbépítenénk azt, amink már van, sokszor inkább arra törekszünk, hogy betöltsünk egyfajta egzisztenciális űrt az életünkben” – mondja Perry.

Perry szerint ezeknek a listáknak sokszor versenyszaguk van. Jobbak szeretnénk lenni, de nemcsak a jelenlegi önmaguknál, hanem másoknál is. Persze mindez nem meglepő, figyelembe véve azt, hogy a közösségi oldalakon lévő profilunkat úgy kezeljük, mint a gazdag és boldog életünkbe betekintést engedő kirakatokat. Linda Blair pszichológus, aki szorongásra és stresszre specializálódott, azt mondja, hogy mindaddig érdemes üldözni a célokat és élményeket, amíg élvezzük a folyamatot. „Pénzt spórolni, tervezgetni a barátokkal, majd a pillanatnak élni a legjobb dolog, amit csak tehetünk. De ha állandóan a jövőben élünk, figyelmen kívül hagyva közben, ami a jelenben körülöttünk történik, miközben az elért célok percek alatt elsuhannak mellettünk, azt jelenti, hogy elfelejtettünk élni”, mondta a szakember.

És a másik oldalon, jó módszer lehet-e a bakancslista arra, hogy megbékéljünk az elkerülhetetlen halállal? Blair szkeptikus ebben a kérdésben. „Ez sokszor csak annyit jelent, hogy tagadjuk a problémát, nem pedig megbirkózunk vele.” Perry másképp vélekedik. Szerinte a listák igenis segíthetnek a betegeknek, célt adhatnak az életüknek, így nem a betegségük körül forgó gondolatok uralják a hátralévő idejüket.

Perry szerint arra kell használni a bakancslistát, hogy nyitottak legyünk egymásra, új kapcsolatokra, idegenekre. „A mostani bakancslistákkal az a baj, hogy túlságosan individualisták, az emberekről izolált képet festenek. Nem mindenki szeret delfinekkel úszni, de mindannyiunk számára fontosak az emberi kapcsolatok. És ez lényeges dolog, érdemes időt és energiát ölni bele, amíg csak élünk.”