Édentől keletre: Örményország

A teremtés után az Isten a sarat átszűrte egy óriási rostán, és a puha földet az egyik, a szitában maradt köveket pedig a másik irányba, a mai Örményország földjére szórta. Az örmények ezért hívják hazájukat Karastannak, kőországnak. Pedig sokkal inkább olyan, mint egy elveszett édenkert.

Ősi vidék, amelynek lakói Noéig vezetik vissza családfáikat. A Biblia szerint Noé bárkája az Ararát hegyen akadt fenn a vízözönben, és a megmenekült emberek legelőször Örményország földjét benépesítették be. A hegyet övező településeik ezért bibliai nevet viselnek: Nahicseván, az első tartózkodási hely, Erivan, az első megjelenés, Tabriz, hajó, Sarnah, Noé faluja vagy Arghuri, a szőlő elültetése. Az Ararát ma is Örményország címerét díszíti, bár már Törökországhoz tartozik. A 19. századig senki nem próbálta meghódítani: a szerzetesek hite szerint Isten nem engedi, hogy bárki feljusson a "szent csúcsra", ahol állítólag még mindig ott hevernek Noé bárkájának maradványai. Az örmény határtól körülbelül 50 kilométerre magasodik, és a havas ormok tiszta időben Jerevánból is látszanak. 

A főváros, Jereván mai arcát a szovjet korszak tervszerű építkezései adták, ami szerencséjére nem azt jelenti, hogy csúnya. Sőt, kifejezetten hangulatos rendezett parkjaival, rózsaszín és krémszínű házaival, az égszínkék zsigulikkal és békésen pöfögő zaporozsecekkel. Sok volt szovjet városhoz hasonlóan a központi tér, a sokszög alakú Köztársaság tér régimódi képeslaphoz hasonlít: itt a kormánypalota, a főposta, az Armenia szálló és a Nemzeti Múzeum. A Kresz csak elméletben létezik, rallisták és erős idegzetűek előnyben. A helyi közlekedési rendszernek mégis egyaránt hívei az autósok és a tömegközlekedők: a legtöbb helyen a parkolójegy ára fix, 10 perc ugyanúgy 200 dramba (körülbelül 140 forint) kerül, mint fél nap, a buszjegy pedig 100 dram az út hosszától függetlenül. A mozijegy ehhez képest luxus (1800-2000 dram), amiért kárpótol az olcsó sör és kávé (300 és 600 dram, márkától és helytől függően). Az örmény nép nosztalgikus: két nagy sörmárkájának egyike, a Kilikia nevét az egykor fennállt Örmény Birodalom után kapta. A konyakukra pedig méltán büszkék. Amikor Winston Churchill az 1945-ös jaltai konferencián megkóstolta, jobbnak találta a franciánál. A franciák meg is vásárolták a konyakgyárat, és beszüntették az európai exportot, úgyhogy helyben kell élvezni, amíg lehet.

Kő kövön marad
 

Örményország neve magasba nyújtózó meredek sziklafalak és időtlen idők óta álló kolostorok képét idézi fel, és már színeiben is archaikusságot hordoz: sötétkék tavak, fehér hegyek, azúrkék égbolt, a szürke felhők alatt legelő szürke nyájak. Az örmények katolikusok, elsőként vették fel a kereszténységet államvallásként Krisztus után 301-ben. Nem ismerik el a Vatikán fennhatóságát: a vallási székhely Ecsmiadzin, egy Esztergomnál alig nagyobb város Jerevántól 30 kilométerre. Székesegyházát egy 3. századi szentély romjain emelték, és itt őrzik azt a dárdát, amellyel a legenda szerint a római katona a keresztre feszített Jézus oldalába szúrta. Az örmény kőfaragók keze alatt a kő is meglágyul, és az épületek díszeit vagy a kacskarokat, a kőkereszteket olyan finomsággal munkálják meg, mintha csipke lenne. 

Sziszián város mellett több mint kétszáz óriás kő hever; Carahunge fordításban beszélő köveket jelent. Némelyikbe lyukakat fúrtak, amelyeken keresztül az égbolt különböző pontjai láthatók. Kutatók szerint ez lehet a világ legősibb csillagdája. Jerevántól 50 kilométerre, egy katlanban kanyargó szűk út vezet a geghardi sziklakolostorhoz. Kívülről csak a templomot látni, a kolostor a sziklában rejtőzik. Termeit egyetlen ember vájta ki egy egész életen át, akinek csak épp a neve nem maradt fenn. Garni közelében a hatalmas sziklák védték ősidők óta várát, ahol egykor Mithrának, a Napistennek szentelt templom állt. Ezt egy földrengés lerombolta, de alapja sértetlen maradt, és a megtalált elemekből újjáépítették a szentélyt. Kereszténység és pogányság így él tovább, egymás mellett. És azon sem kell meglepődni, ha a vasárnapi mise után egy férfi egy tyúk elvágott torkából vagy egy bárány füléből folyat vért, hogy rokonai homlokára keresztet rajzoljon vele.   

A sztyeppék és félsivatagok mellett a hegyek lejtőin gránátalma, füge, őszibarack és kajszibarack terem- utóbbiból annyi, hogy amikor szezonja van, kiviteli prioritása van minden más árucikkel szemben. Örményországban az ősz a legszebb hosszú, meleg napokkal, hűvös estékkel, mesés színekkel. Az időjárás amúgy nem túl kegyes: a tavasz szeszélyes, a tél csípős, de egyre többen kapnak rá a síelésre Tsagkhazdzorban egy kicsi üdülőben, 40 percnyi autóútra Jerevántól. 
 

Kék szem, zöld szem és fekete
 

A világon mintegy 7 millió örmény él, de ebből csak 3 millió Örményországban. Örmény volt Hacsaturján, a milliószor hallott Spartacus című balettszvit zeneszerzője, Charles Aznavour francia sanzonénekes, aki bár Párizsban született, ám szülei két évvel korábban emigráltak. Örmény vér csörög André Agassi ereiben, akinek apja Mike Agassian néven Iránnak nyert olimpiai boxmeccseket 1948-ban és 1952-ben, Cherilyn Sarkisianban, a Cher néven ismert énekesnőben, és a sakkozó Kaszparovban. Állítólag Lady Diana is hatvannegyed részben örmény volt.

Az örményeket nemcsak fényes, kreol bőrükről és sötét szeműkről lehet megismerni- bár nem ritka a zöld és kék szem sem-, hanem hogy ott mindenki barátságos és őszinte egyenmosolyt visel. Dalból van a lelkük, és még tárgyaiknak is. Ennek egyik bizonyítéka: a jereváni szökőkutak este 10 és 11 között dalra fakadnak a Köztársaság téren.  És az örmény akkor jó, ha sok van belőle: mindenük a család, a barátság és a vendégség, amelyhez bőségesen terített asztal jár, rajta saslik, egészben sült paradicsom, húsos paprika, padlizsán, hagyma és lavas. A lavas ovális, vékonyra nyújtott kenyér, amely akár egy évig is eláll. Kanál, villa és kés egyben; eszik önmagában, köretként, de legtöbbször megtöltik, például sajttal, és felcsavarják. Vidéken hagyományosan egy földalatti kemencében, tonirban sütik, amelyet a turistáknak is sok helyen megmutatnak. A kenyér az étkezés alfája és omegája: hats utel, magyarul kenyeret enni egyszerre jelenti azt, hogy reggelizni, ebédelni és vacsorázni. A férfiak már reggelire levest esznek, a leghíresebbet. A khasz valóban tápláló, marhalábszárból és pacalból készül, és a recept szerint hét napon át főzik. Legjobban baráti társaságban, jó sok vodkával együtt fogy. Az étlapokon emellett szerepel még boszbas (ürühús leves), voszpapur (lencseleves rizzsel) és szpasz (joghurtleves gabonával).
 

 Az örmények állítják, hogy már akkor kávéztak, amikor a törökök azt sem tudták, a kávét eszik-e vagy isszák. Szurcsnak hívják, ami annyit tesz, hogy szürcsölt- máshogy nem is lehetne meginni, mivel tűzforró. Kávéfőzője csak barbároknak van, aki igazi feketelevesre vágyik, az a nagyon finomra őrölt kávét cukorral együtt beleteszi egy rézkannába, ráönti a vizet, s nagyon lassan felforralja. A bennszülöttek szinte mindig cukorral (kagtszr) isszák, de lehet cukor nélkül is kérni (dar'), bár az már istenkáromlás. 
 

Aki a jövőre kíváncsi, kávézaccból jósolhat. A galambra emlékeztető paca boldog házasságot jelent, az ágy alakú folt hosszú betegséget. Aki ollót lát, veszekedésre számíthat, a kígyó intrikát jelez, a korona sikert, a gyertya pedig esküvőt. Szerencsés esetben egy kedves helyi ingyen is a jövőbe lát, de egyre több helyen vannak Jerevánban a hivatásos kávézaccolvasók, akik egy kis csészefordítgatásért 10 eurót is elkérnek.