Az ókori görögök számára elérhetetlen istenek és szépséges földöntúli lények biztosították az inspirációt egy-egy költemény, szobor vagy zenés mű megalkotásakor. Napjaink modern művészei legtöbbször ma már inkább a földön keresik múzsáikat. Ők azok a hollywoodi legendák, modellek, színészek, botrányhősök és dívák, akik nélkül a divatvilág szegényebbé válna. Nélkülük talán sosem születhettek volna meg azok a legendás darabok, amelyek neve ma egyet jelent az eleganciával, a stílussal és a luxussal!
A híres francia tervező és a legendás, őzike szemű sztár kezdettől fogva egy hullámhosszon volt, kapcsolatuknak köszönhetjük minden idők egyik leghíresebb ruhakölteményét, az Álom luxuskivitelben kis feketéjét. A little black dress (LBD) azóta egyetlen nő ruhatárából sem hiányozhat. Hubert de Givenchy és Audrey Hepburn 1953-ban ismerkedett meg a Sabrina forgatásán. A designer Hepburn kedvéért hajózott át Amerikába, ám csak akkor szembesült vele, hogy nem Katherine Hepburnre kell ruhát terveznie, mikor Audrey meglátogatta a műhelyében, hogy kiválassza a szerepéhez szükséges ruhákat. Innentől kezdve sorsuk egybeforrt, Givenchy egy életen át tervezett a könnyen öltöztethető Audrey-nak, aki nemcsak a filmvásznon, de a magánéletben is a designer ruháit viselte. A színésznő ikonikus filmjeivel tökéletes környezetet biztosított a tervezőnek ruhakölteményei bemutatásához és hírnevének öregbítéséhez. Givenchy szerint Audrey vonzereje a szemében, humorérzékében és sebezhetőségében rejlett. A színésznő pedig Givenchyt nem csupán tervezőnek tartotta, hanem olyan művésznek, aki személyiséget teremtett. 1957-ben a designer Audrey-nak készítette az első Givenchy illatot személyes használatra, egyfajta ajándékként. Később a színésznő barátainak annyira megtetszett a L’Interdit, hogy Audrey kérésére a tervező piacra dobta a parfümöt. A kampány arca természetesen Audrey Hepburn lett. Hubert és Audrey barátsága egy életre szólt, 40 évig tartott, egészen a színésznő haláláig.
Bár az Egyesült Királyságban született, Jane Birkin a hatvanas évektől a francia populáris kultúra szerves része lett. Híres száma, a Je t’aime – amely botrányt kavart szexuális szabadossága miatt – és a róla elkeresztelt legendás Birkin-táska révén Jane beírta nevét a legnépszerűbb francia ikonok közé. A róla elnevezett időtálló kreáció egy véletlen találkozásnak köszönheti születését: 1981-ben a Párizsból Londonba tartó repülőgépen egymás mellett ült Jean-Louis Dumas, a Hermès vezérigazgatója és Birkin. Egy óvatlan pillanatban a színésznő táskájának tartalma hirtelen a padlón landolt, majd Jane panaszkodni kezdett a Hermès vezérigazgatójának, hogy sosem talál magának megfelelő táskát: jó volna, ha létezne olyan darab, amelybe a nők valamennyi apró csecsebecséje belefér. Mindössze három évvel később Jean-Louis Dumas tervezett egy különleges táskát, melyet Birkin bagnak nevezett el.
Az egyedi, kézzel készített, hajlított bőr darab neve még ma is egyet jelent a stílussal és a státusszal. Bár a színésznő először nagyon boldog volt, amikor megkapta a róla elnevezett csodatáskát, öröme nem sokáig tartott. Hamarosan arra kezdett panaszkodni, nem tud ellenállni a kísértésnek, hogy ne tömje tele Birkinjét, amitől nagyon nehéz és kényelmetlen viseletté vált. Ma a Birkin-táskát minden tekintetben – színében, anyagában, méretében vagy egyéb kiegészítőiben – az ügyfél kívánságának megfelelően készítik el. Így például kérhetjük a táskánkat borjú-, strucc-, krokodil- és gyíkbőrből is. Az egyik legdrágább megoldás a tengeri krokodilbőr. Az egyes táskák 48 óra alatt készülnek el, és mindegyiken egyszerre csak egy ember dolgozik. Az ára éppen ezért igen borsos, ötezer dollártól indul, de a határ anyagtól, mérettől és más tényezőktől függően akár a csillagos ég is lehet. A Birkin hírnevének és nem mindennapi történetének köszönhetően igazi státusszimbólummá vált, és Hollywood ikonikus darabjai között emlegetik.
Philip Treacy kreációi műalkotások, melyek az időtlen szépséget szimbolizálják. Ahogy a tervező mondja: „Egy szép kalap a maga idején túl is létezik.” Treacy az elavultnak és unalmasnak tartott kiegészítőket merész alkotásokká változtatta. Még csak ismeretlen fiatal tervező volt, mikor 1989-ben találkozott Michael Robertsszel, a Tatler divatszerkesztőjével, és a szintén divatszerkesztő Isabella Blow-val, akik felkarolták a tehetséges fiút. Első stúdióját Isabella Blow házának alagsorában rendezte be, kapcsolatuk később is meghatározó maradt, az Isabellának készített kalapokból még kiállítást is rendeztek Amikor Philip találkozik Isabellával címmel. „Rengeteg kalapot készítettem neki, melyeket boldogan viselt mindennap. Persze szörnyen bánt velük, rájuk ült, elvesztette őket, megrágta őket a kutya. Mégis inspirált engem, és csodálatos dolgokat hozott ki belőlem. Azt akartam, hogy szeresse ezeket a darabokat” – mondta Treacy. Az angol újságírónőt csak úgy ismerték, mint a legnagyobb divattervezők felfedezőjét, aki kimeríthetetlennek bizonyult, ha inspirációkról volt szó. Saját bevallása szerint egy hatalmas rózsaszínű kalap vezetett extrémnek mondható stílusához. Elmondta, azért szeret hatalmas, feltűnő kalapkreációkat viselni, mert távol tarthatja velük az embereket, így csak azok vannak a közelében, akiket igazán szeret. Figyelemre méltó barátság volt az övék Treacyvel, erős, dicső és kreatív, melynek Blow 2007-es öngyilkossága vetett véget hosszú évekig tartó bénító depressziója után. „Bátor volt és páratlan. Mindent nagyon eredeti, sajátos szemszögből nézett. Ösztönözte a fiatal és tehetséges művészeket, segítette őket a pályán, úgy érezte, ez kötelessége. A személyisége túllépett bármilyen ruhán vagy kalapon.”
Tilda Swinton a sztárvilág egyik nagy rejtélye. Letisztult stílus és elegancia jellemzi, ő napjaink egyik legtehetségesebb színésznője, örökké változó és kortalan, időtlen. Éppen ezért nem csoda, hogy számos tervezőt, művészt és fotóst inspirált, kápráztatott el már eddig is. Ő volt a múzsája a legnagyobb divatházak kampányainak, a Victor & Rolf például 2003-ban egész őszi kollekciót épített köré: magát a bemutatót is Swinton személyiségére szabták, és a sztár maga is feltűnt a modellek között. A holland tervezőpáros már régóta büszkén vallja, hogy a színésznő az örök múzsájuk a kollekciók megalkotásában. Már első látásra nyilvánvaló, hogy a színésznőt nem eszményi szépsége teszi igazi modern múzsává, ereje abban rejlik, hogy maga az időtlen androgün tökéletesség, Victor & Rolf szerint, pedig maga az elegancia. A kétneműség már korábban is számos tervezőt megihletett. Elég csupán Marc Jacobsot, Jean Paul Gaultier-t vagy Karl Lagerfeldet említeni. A Chanel híres tervezője 2004-ben óriási felháborodást keltett, amikor férfiruhákat csempészett a női kollekcióba, Rad Hourani pedig már couture-i magasságokba emelte az androgün stílust. A 2012-es évben főként a férfias jegyekkel ellátott nőies darabok domináltak.
Sofia Coppola Az elveszett jelentésért 2004-ben kapta meg az Oscar-díjat harmadik női rendezőként a világtörténelemben, feledhetetlen alakítást nyújtott számos filmben, emellett pedig saját ruhamárkával is rendelkezik. Ha pedig mindez nem lenne elég, ő Marc Jacobs divattervező örök múzsája, akivel húszéves szoros barátság köti össze. A tervező és a rendező számos közös kampányon van már túl, többek között 2002-ben Coppola volt Jacobs parfümjének arca, utolsó, Louis Vuittonhoz készített kollekcióját pedig maga a rendezőnő ihlette. „Fiatal, édes és ártatlan. Számomra a tökéletes nő megtestesítője” – ezekkel a szavakkal jellemezte közeli barátját és múzsáját korábban Marc Jacobs. Idén 2014-ben újabb fantasztikus együttműködésnek lehettünk szemtanúi: Coppola rendezte a tervező új parfümjének, a Daisy Dreamnek a kampányfilmjét. A tervező állítása szerint a rendezőben elbűvölő stílusa fogta meg, hogy szinte erőfeszítések nélkül képes mindig franciásan elegáns lenni, és éppen olyan szép és könnyed, amilyenek a filmjei. Bár mára stílusikonként emlegetik, ő egyáltalán nem ilyennek látja magát. „Szeretem a szép dolgokat, a minőségi ruhákat, de sosem láttam magam olyannak, mint Tina Chow, akit gyerekkorom óta stílusikonként tiszteltem” – mondta Coppola.