A sikernek ezer arca van

A fiatalasszony férj és munka nélkül, egy dohos, fűtetlen lakásban élt karonülő kislányával. Hogy pár órára elmeneküljön nyomasztó lakásából és életéből, egy kávéházban ülve könyvet írt. Ám a könyv senkinek se kellett.

 

Egyetlen ügynök látott a kis varázslótanonc történetében fantáziát, így amikor 1996 augusztusában aláírhatta a szerződést, amely Nagy-Britannia leggazdagabb nőjévé tette, J. K. Rowling alig hitte el, hogy hat év kemény munka után célba ért. Ahogy Harry Potteré, úgy szerzője története is meseszerű: a kitartás- tehetséggel párosulva- elnyeri méltó jutalmát. De a sikerhez nem kell hétmérföldes csizma vagy varázspálca- szerencsére.

Megtenni, megszerezni, megnyerni, megtartani azt, amire vágyunk: siker. Egy finom vacsorától kezdve az olimpiai aranyig sok minden adhat sikerélményt és bátorítást a folytatáshoz. Egészség, boldogság, karrier, gazdagság vagy hírnév- a siker mindenkinek mást és mást jelent. Gyerekkorban a sikert inkább gólban, kamaszkorban jóbarátokban és jó jegyekkel mérik, míg a felnőtteknél leggyakrabban az anyagi jóléttel egyenlő, és a kor előrehaladtával lesznek a nem anyagi javak ismét fontosabbak. Annyiféleképp képzeljük el a sikert, ahány félék mi magunk is vagyunk, és ezért olyan receptet, amely mindenkinek beválna, nehéz találni.

Testestül-lelkestül

A sikernek bizonyos értelemben van receptje, de mindenkit személyes tapasztalatai visznek közelebb hozzá, és az odavezető út senkiére nem fog teljesen hasonlítani. A példaképek persze segítenek, de csak akkor, ha irányt mutatnak, és nem arról mintázzuk életünk minden mozzanatát, mert mi-mi vagyunk -emlékeztet a szakember. A legfőbb hajtóerő a lelkesedés: a munka, amelyet szívvel-lélekkel végzünk, vagy azok tevékenységek, amelyeknek nap mint nap örömmel állunk neki, sikerrel kecsegtetnek.

MINDENKI MÁSKÉPP CSINÁLJA

A sikernek bizonyos értelemben van receptje, de mindenkit személyes tapasztalatai visznek közelebb hozzá, és az odavezető út senkiére nem fog teljesen hasonlítani.

A felmerülő akadályokat könnyebben vesszük, mert a célt a magunkénak érezzük, viszont ha csupán a szükség vezet, könnyen elveszítjük motivációnkat. Hiányzik az a belső erőtartalék, amely túllendít a nehézségen: ilyenkor hajlamosak vagyunk elveszíteni az érdeklődésünket, lassabban találunk a problémára megoldást, és már a célvonal sem csalogat eléggé. A magunkra kényszerített, nem testhezálló feladatok ugyanis megfosztanak attól, hogy maradéktalanul éljük át azt az örömöt, amelyet teljesítésük szerez.

Rat race, vagyis patkányverseny- így hívja az angol a teljesítmény esztelen hajszolását, a végkimerülésig hajtott versenyt a sikerért. Ebben a siker addig siker, amíg nagyobb, mint a többieké- nem önmagában, hanem mindig csak a másikhoz viszonyítva fontos. Nem a személyes elkötelezettség dönt, sokkal inkább, hogy mi hasznos vagy időszerű. A versenynek sosincs vége, mint a sportban: mindig van egy pont, amelyet meg lehet haladni. Meg kell ugrani az akadályokat, folyamatosan bizonyítani kell az új főnöknek, az új kollégáknak. Közben magunkkal harcolunk, amely kifáraszt és elbizonytalanít: ki vagyok én? Mit akarok? Vannak, akikben egy betegség vagy egy traumatikus esemény után fogalmazódik meg, másokban hosszabb ideig érlelődik a gondolat, hogy elegük van a versengésből, ki akarnak szállni, és külső kényszerek helyett saját vágyaikat megélni.

Mindent a maga idejében

A szenvedély bátrabbá tesz a buktatókkal szemben, de nem véd meg a kudarctól. Ilyenkor érdemes megállni és végiggondolni, miért akadtunk meg. Elvárásaink sokszor túlzottak, és ha nem tudunk mindenben maximumot nyújtani, alulértékeljük magunkat. Kellő önismerettel belátható, mik az erősségeink, melyek azok az akadályok, amelyek több időt és energiát igényelnek, és mi az, amit el kell engedni, mert teljesíthetetlen. A lelkesedés és a tettvágy néha türelmetlenné tesz, holott a siker gyakran várat magára. Hiába szeretnénk mindent, most azonnal- saját, személyes tempónk van, amely másokénál lehet gyorsabb, de lassabb is. Terveket lehet előre gyártani, amelyek segítenek a célra fókuszálni, de ez nem garancia arra, hogy a sikert lépésről-lépésre ezek szerint érjük el. Az irányváltáshoz nyitottság és rugalmasság kell, de amíg nem elég erős a szándék a változtatásra, amíg nem vagyunk hajlandóak feladni a megszokott szerepünket, addig az első lépést nehéz megtenni.

Míg gondolatban már a célegyenesben vagyunk, közben oda kell figyelni a test igényeire. Időt kell szakítani minden olyan tevékenység, amely kikapcsol, pihentet, feltölt- vagyis egyszerűen jó benne lenni-, legyen az tánc, kirándulás, éneklés vagy foci. Ezek a pozitív élmények, az egyensúly érzése segítenek akkor is, ha az akkumulátorunk kimerült és se kedvünk, se erőnk az újraindításhoz. Sikeresnek lenni életérzés: van valami, ami lelkesít, energiával tölt fel, de nem tart örökké. Ha az elégedettség alábbhagy, a vágyott csúcs már nem nyújt elég izgalmat és kihívást, nem feltétlenül jó ebbe a kényelmes helyzetbe beleragadni. Új magasságok felé indulni először kockázatos és bizonytalan vállalkozás, amely ugyan végződhet kudarccal is, de ugyanúgy számos váratlan sikert és meglepetést is rejthet. Ha viszont hosszabb ideig motiválatlanok vagyunk, többről van szó, mint ideiglenes fáradtság, fásultság. A valódi motivációt nem helyettesítheti semmilyen hobbi vagy kedvtelés, de ilyenkor sincs ok a kétségbeesésre.

A sikerkeresők szívesen kockáztatnak és teszik próbára magukat újra és újra. Nem szeretik a kudarcot, de nem is félnek tőle annyira, hogy emiatt bármiről lemondjanak. A feladatra összpontosítanak, és nem vállalják túl magukat. Ha elbuknak, nem esnek kétségbe; felállnak, és új kihívást keresnek maguknak. Ezzel szemben a felmérések szerint a magyarok többsége kudarckerülő- míg Szingapúr, Tajvan, Új-Zéland és az Egyesült Államok a leginkább teljesítmény-orientált országok. Nem bízunk magunkban, szorongunk, csak abba vágunk bele, amit biztosan el tudunk végezni. Vagy arra vállalkozunk, ahol biztos a bukás, így nem kell a sikertelenség miatt szégyenkezni.

Főként a neveltetés dönti el, hogy a kisgyerekből nagykorára sikerkereső vagy kudarckerülő felnőtt válik-e. A panaszkodó, szorongó, bizonytalan szülők gyermekei átveszik az otthon látott mintát, míg a kezdeményező, ösztönző légkörben felnövő csemeték is magabiztosak, bevállalósak lesznek. Ezeket a mintákat és élményeket viszont felül lehet írni: ugyanúgy, ahogy a felhőtlen gyerekkor sem garancia a felnőttkori sikerekre, ugyanez fordítva is igaz. Ha felismerjük a berögződéseket, és hogy nem ezek határoznak meg minket, sok odafigyeléssel feloldhatóak. A kudarckerülők nem feltétlenül azok, akik a kihívások elől meghátrálnak, mert nem érzik magukat elég okosnak, elég erősnek- elégnek. Ők azok, akik azokat a sikereket keresik, amelyek nem látványosak, akiket a kisebb eredmények is boldoggá tesznek- és ez a lényeg.