"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Szuperhősnők a reflektorfényben

Bár a képregényvilág csordultig van erős, dinamikus női szuperhősökkel, eddig nagyon kevés került közülük mozivászonra.

A 2013-as és 2014-es év is a szuperhősök és a képregényfilmek éve volt. Az olyan karakterek, mint a Vasember, a Superman vagy a Farkasember, bebizonyították, hogy legalább olyan jók a közönség bevonzásában, mint a világ megmentésében. A 2011-es Thor folytatása 2013-ban ismét a Marvel nyerőszériáját erősítette. Lassan, de biztosan azonban nyilvánvalóvá vált, hogy bár a képregénygalaxis főszereplői nagyképernyőre kerültek, még mindig nagyon kevés közöttük a nő. 2013-ban Gwyneth Paltrow, Amy Adams és Natalie Portman is hősbőrbe bújt, Paltrow-t a Vasemberben láthattuk, Adams a Supermanben tette tiszteletét, Portman pedig a Thorban kapott szerepet. Mindháromban megjelent az erős, független nő, aki mindeközben nagymértékben azért létezik, hogy támogassa a címszereplőt és küldetését.

 

 

Nathalie Atkinson kanadai újságíró szerint ma nincs olyan képregényfilm, amelyben a női karakter ne kiegészítő elem, potenciálisan végzetes gyengeség, vagy romantikus kellék lenne. Helen O’Hara az Empire magazin újságírója úgy véli, több oka is van a férfiak uralta szuperhős-filmeknek, de az egész probléma tulajdonképpen a karakterekkel magukkal kezdődik. „Ezek a filmek mind a legismertebb és legnépszerűbb karaktereken alapulnak, akik többségében, valljuk be, férfiak.”

 

Ennek ellenére számos erős női képregényhőst sorolhatunk fel, akik közül a legjelentősebb minden kétséget kizáróan a Csodanő. A népszerű karakter mozifilmes debütálása még mindig várat magára, miközben Batman és Superman már több mint 13 nagyképernyős produkcióban tette tiszteletét az elmúlt 35 évben.

 

A macskanő átka?


A Marvel tanácsadója valóban írt korábban forgatókönyvet a Csodanő történetéhez, de a Warner Bros vezetői elutasították. „Most ott tartunk, hogy a B és C kategóriás szuperhősök, mint a Galaxis Őrzői, saját mozifilmet kapnak, miközben a legfontosabb szuperhősök továbbra is a polcon csücsülnek, csak azért, mert női karakterek. És ez nevetséges. Nem hiszem el, hogy nincs kereslet az olyan karakterek iránt, mint Csodanő, miközben ő az egyik legértékesebb, ikonikus szuperhős” – mondta Diana Tamblyn karikaturista és illusztrátor.

 

De akkor mégis mi lehet az oka, hogy ilyen kevés filmben központi karakter a női hős? „A női szuperhősök filmes hiánya ugyanazzal magyarázható, mint a női főszereplők csekély aránya – nyilatkozott MaryAnn Johanson filmkritikus. – Hollywood úgy döntött, hogy a serdülő fiúk és fiatal férfiak ízlését elégíti ki, a közönség szerintük nem kíváncsi a női szuperhősökre vagy akár főszereplőkre.”

 

 

Az uralkodó gondolat Diana Tamblyn szerint az, hogy a közönség egyenlő a fiatal férfiakkal. A Motion Picture Association of America friss statisztikái szerint azonban a mozirajongó közönség 52%-át teszik ki a nők. Az utolsó film, amelynek középpontjában szupererővel nő állt, valószínűleg a 2005-ös Elektra volt. A főhős, akit Jennifer Garner alakított, két évvel azelőtt a Ben Affleck-féle Daredevil című filmben tűnt fel, de annyira sikeresnek bizonyult, hogy végül saját spin-off kalandot kapott. A film nem aratott túl nagy sikert, és korábban Halle Berry Macskanő című filmje is csúfosan megbukott. „Hollywood szeret rámutatni az olyan filmek kudarcaira, mint az Elektra vagy a Macskanő, annak bizonyítékaként, hogy a szuperhősfilmek női főszereplőkkel nem lehetnek sikeresek. A probléma gyökere azonban nem onnan ered, hogy a főhős nő-e vagy férfi – ezek egyszerűen csak rossz filmek” – mutat rá Tamblyn.

 

Kisebb átdolgozások


Az Alkonyat-trilógia bebizonyította, hogy a női főszereplők nem jelentenek akadályt a siker szempontjából, az alkotók több mint hárommilliárd dollárt zsebeltek be a filmekkel. Habár a franchise sikere nagymértékben függött a női közönségtől. Az Éhezők viadala népszerűsége, Jennifer Lawrence-szel a főszerepben, azt is mutatja, hogy nagy az étvágy az erős és összetett női karakterek iránt.

 

MaryAnn Johanson filmkritikus úgy véli, hogy amíg Hollywood nem segíti aktívan a női filmeseket, és nem dolgozik azért, hogy olyan kulturális környezetet teremtsen, amelyben a nők elmondhatják saját történetüket, a dolgok nem fognak változni. A nőírók és -rendezők még inkább kisebbségben vannak a szuperhősök világában. A nemrégiben képernyőre került Thor: Sötét világ című filmet eredetileg Patty Jenkins rendezte volna, de kiesett, mielőtt megkezdődtek volna a forgatások, a hírek szerint „kreatív különbségek” miatt.

 

 

Hogy megbékéljenek a női szuperhősöket sürgetők is, a nemrégiben mozikba került Amerika kapitánya: A tél katonája című filmben a Fekete Özvegy karakter nagyobb szerepet kapott Scarlett Johansson főszereplésével, azonban ez továbbra sem mondható kielégítő női részvételnek.

 

De vajon mit tartogat a jövő? Rich szerint, a szuperhősnők számára nem a Csodanő a legjobb remény, sokkal inkább kisebb képregény-feldolgozásokban van lehetőség. A képregényrajongóknak érdemes felfrissíteniük tudásukat a kevésbé ismert női karakterekkel kapcsolatban, miközben továbbra is várunk arra, hogy a Csodanő elérje a nagy képernyőt. A Marvel nemrégiben hangsúlyozta, hogy ezután szeretne női főszereplőkkel is filmeket készíteni, így elképzelhető, hogy hamarosan végre moziban láthatjuk az emberfeletti képességű szuperlányokat is.