A mindennapi életben azt mondjuk, ne foglalkozz azzal, mit gondolnak rólad mások. Az üzleti világban viszont alapvető. Tom Peters amerikai menedzsment guru már 1997-ben bedobta a köztudatba a personal brand fogalmát: az egyének - akárcsak az áruk vagy vállalatok- brandek, amelyeket az „Én Rt.” vezéreiként aktívan menedzselnek, de a személyes márkák aktualitását egy évtized után is az adja, hogy vásárláskor nem az áru és szolgáltatás döntő, hanem az, aki mögötte áll.
Vajon egy fontos megbeszélésen az ügyfelek a beszélgetés témájára vagy a ránk emlékeznek? Az igazság sokszor az, hogy valószínűleg az előbbire. Ez nem vezetési vagy kommunikációs problémák miatt van.Az elmúlt húsz évben a vállalatok menedzsmentje olyan megterhelésnek volt kitéve, amely mellett nem maradt ereje a személyes márkák építésére. Minden a leadershipről, a marketingről vagy a pénzügyekről szólt, és nem maradt energia, hogy valaki szisztematikusan, hosszútávon felépítse magát.
Nem elég jól teljesíteni és a cég érdekeit hatékonyan képviselni; attól még nincs értékünk a piacon. Ez a personal branding mottója: nem elég szakmailag a legjobbak közé tartozni: nyitni kell a világ felé, és nyomot kell hagyni benne. Elveszünk az információs zajban, és a személyes brand az az útlevél, az a „new currency”, amellyel ebből ki lehet tűnni.
A magyar mentalitástól idegen a magamutogatás, és a sikerekkel sem illik büszkélkedni. A személyes márka azonban nem önmenedzselés és önfényezés: valós képességekről és sajátságos megkülönböztető jegyekről szól, nem a sikerek folyamatos felemlegetéséről. Arról, hogy a szakmai kompetenciát nem céghez, hanem személyhez kötődően is meg kell mutatni.
ONE IN A MILLION
Elveszünk az információs zajban, és a személyes brand az az útlevél, az a „new currency”, amellyel ebből ki lehet tűnni.
A brandépítés féléves, egyéves folyamat, ára a legmagasabb coaching díjakkal vethető össze. Ám a magas tanácsadói óradíjakra és a külső átváltozáshoz szükséges ruhatárra nem hajlandóak áldozni az üzletemberek. A szakemberek úgy látják: egy kezdő vállalkozó nem fog ennyit költeni magára. Azt gondolja: úgy fognak szeretni, ahogy vagyok- ami akár be is következhet.
Márpedig a fiatalság önmagában nem elég vonzerő. Jelentős állások betöltésénél már döntő szempont a personal brand potenciál. Sok tehetséges fiatal között nem biztos, hogy az lesz a befutó, akinek a legtöbb külföldi tanulmányútja volt, hanem aki ír vagy zenél, egyetemi klubot vezetett vagy a bonsaikertészettől a krikettig valamilyen különleges hobbija van. Hosszabb beszélgetés alatt világos lesz, mire lehet alapozni. A személyes márka felépítése nem csiribú-csiribá-, amiről szenvedéllyel beszélünk, az a mi brandünk. Egyénenként függ, ki, milyen úton tesz szert személyes márkára.
A personal branding 8 alapelve Peter Montoya szerint az alábbiak:
Az énmárkák itthoni hiányának egyik következménye az, hogy nincsenek olyan példaképek, akiket kritikával ugyan, de követni lehetne akár az üzleti, akár tágabb környezetben. Vagy nincsenek megjelenítve, pedig a gazdaságot ők viszik előre. Az üzletemberek ráadásul bizalmatlanok. Felszabadítóan hatna az üzleti szférára, ha szereplői azt látnák, hogy a médiát nemcsak az érdekli, mennyi pénz van a zsebükben vagy hogyan buknak el, hanem hogy kamarazenekarban játszanak, íjászkodnak vagy álnéven kulturális blogot írnak. A cégek csak nyerhetnek a színes, ismert és hiteles vezetői márkákkal, és ez lehet az első lépés, hogy a személyes márkákból később példaképek kristályosodjanak ki.