Marokkóból szeretettel

Marokkó misztikus városa, Marrákes mindig is a nagy szerelmi történetek és váratlan fordulatok helyszíne volt. Számtalan hírességet és művészt babonázott meg, többek között Winston Churchillt és Yves Saint Laurent tervezőt is. A divat királya, Yves Saint Laurent gyakran hangoztatta, hogy Marrákes az egyetlen és igaz szerelme, amely mindig is inspirációul szolgált számára. A tervező először 1966-ban látogatott Marrákesbe, hogy ihlet után kutasson couture kollekciójához. „Ez az én paradicsomom” – írta egyszer a designer. Nem sok időbe telt, és kedvesével, Bergével házat vásároltak a városban.

A sokszínű város

Marrákes elvarázsolja az érzékeket. Bódító narancsvirágillat keveredik a füst és a kömény szagával, miközben minden vörös színben pompázik a vert agyagtól. „Marrákes az ajtó Afrikához. Egy másik világ kezdete. Van itt egy híres mondás: ez az a város, ahol minden lehetséges, de semmi sem biztos” – mondta egyszer Christine Alaoui francia fotós. Nem számít, mennyire zavaros is első látásra, sosem veszünk el benne. Marrákesben szinte minden út a legendás a Dzsema el-Fna piactérre vezet, amely a hatalmas Kutubia mecset közvetlen közelében található. Ez az épület a város jelképe, 77 méter magas minaretje az egyik legrégebbi minaret a világon. A város maga nem bővelkedik túl sok látnivalóban, de nem is ez a lényege. A cél, hogy hagyjuk magunkat elveszni benne, mert csak így tapasztalhatjuk meg igazi báját. A mecset mellett a kihagyhatatlan látnivalók közé tartoznak a Saad-sírok, a még romjaiban is lenyűgöző el-Badí-palota és a lélegzetelállítóan szép Srob ú súf-kút a Ben Jusszef-medresze mellett.

A város külön érdekessége, hogy az új városrész épületei nem lehetnek magasabbak, mint az óváros házai, tehát az épületek mérete általában nem haladja meg a pálmafák magasságát. Az óváros labirintusában szultáni paloták, gazdag kereskedők díszes villái és Arábia legszínesebb bazárjai rejtőznek. A medinát (városközpontot) hatalmas, 12 kilométer hosszú, a 12. századból fennmaradt fal övezi, mely fölé ciprusok, datolyapálmák és fenyőfák magasodnak. A Dzsema el-Fna piactéren nem csupán az utak futnak össze, de Marrákes sokszínű lakosságának ez a kedvenc találkozóhelye és természetesen a szórakozás központja is. Kígyóbűvölők, varázslók, akrobaták, utcai zenészek szórakoztatják az embereket az óriási téren. „A város olyan, mint egy nemzetközi találkozóhely – mondja Vanessa Branson, Sir Richard Branson brit kalandor testvére. – Sokkal több érdekes emberrel találkozhatom itt, mint London központjában.” - olvashatjuk a harpersbazaar.com-on. 

Tény, hogy Marrákes helyzete néhány éve még rendkívül bizonytalan volt. Gazdag európaiak hulláma csapott le a medinára és felvásárolta a riadokat, hogy aztán lakóingatlanokká alakítsák át őket. A várost az új Costa de Solként emlegették, és a fejlesztők tömegesen kezdtek golfpályák és lakóparkok építésébe a város szélén. Majd mindenki visszafojtott lélegzettel várta, amikor az arab tavasz fuvallata megérintette az országot. Az általános vélemény szerint azonban mára a helyzet már lecsendesült, és a város továbbra is a művészetek központjaként fejlődik tovább.

A marokkói kézműves termékek választéka elképesztő. Az egyedi szövetek és textíliák szervesen hozzátartoznak a marokkói divathoz, emellett nagy a kereslet az egyedileg kézzel készített csempék, valamint geometriai és arab mintás kerámiák iránt. Az elmúlt néhány évben azonban a nemzetközi ízlés újradefiniálta a régi marokkói technikákat. Sandra Zwollo holland vállalkozó, aki már több mint 16 éve itt él, elmondta, a beáramló európai művészet a pénzügyi válság idején vált nagyon felkapottá. „Itt megengedheted magadnak, hogy a kreativitásodból élj. Marrákes még mindig egy határ menti város, olyan, mint a Vadnyugat. Idejössz tervek nélkül, és a megfelelő beállítódással megtalálhatod a szerencsédet.”

Az új generációs vállalkozók új színt vittek a város számos kerületébe. Fél évtizeddel ezelőtt a bazárok labirintusában nagyjából minden sarkon ugyanazzal a kínálattal találkozhattunk: teák, üvegek, lámpák és hímzett papucsok. Ma a kis boltok mellett előkelő butikok is helyet kaptak. A Hanútban például a marokkói designer, Meriem Rawlings modern kaftánjai és selyemtunikái kaphatók. A Stephanie Jewels híres finom arany ékszereiről, míg a Bloom az elegáns francia kabátok és hagyományos marokkói papucsok végtelen tárháza. Mások üzletüket a francia protektorátus idején, 1916-ban, Henri Prost tervei alapján épült Guéliz kerületben nyitották meg, melyet széles sugárutak, art deco építészet, hangulatos kávézók és szűk sikátorok jellemeznek. Ez a városrész ad otthont a város legérdekesebb galériáinak is, köztük a Galerie 127-nek, amely Marokkó feltörekvő fényképész tehetségeinek munkáit mutatja be.

A nyugalom oázisa

Marrákes a bazárok és fűszerek mellett talán a kertjeiről, buja parkjairól és egzotikus növényeiről ismert leginkább. Kertjei már sok művészt megihlettek, így például a brit Osbert Sitwell írót, a Beatlest, a Stonest és persze Jean-Paul Gettyt is. A legtöbb turista a legendás Jardin Majorelle miatt látogat Marrákesbe, mely az öt kontinens növényvilágát gyűjtötte össze. A kert a francia festőről Jacques Majorelle-ről kapta nevét, köztudottan Yves Saint Laurent kedvenc helye volt. Emellett a designer mentette meg a pusztulástól azzal, hogy felújítatta. Bergé feljegyzései szerint, nem telt el nap Marrákesben, hogy ne keresték volna fel ezt a csodálatos kertet. „Elvarázsolt minket ez a gyönyörű oázis, ahol Matisse színei keveredtek a természetével” – írta Bergé. Manapság több mint 100 ezer turista látogat ide minden évben, a Jardin Majorellenek mégis, a legzsúfoltabb napokon is sikerül valahogy megőriznie sajátos misztikumát. Mikor Saint Laurent meghalt, a hamvait a rózsák között szórták szét. A kertben azonban nyoma sincs a tervezőt utolsó éveiben sújtó mély depressziónak, inkább a tervezőre oly jellemző élénk színek uralják, így például a feltűnő kobaltkék árnyalat.

A kert körül egészen egyedi környezet alakult ki. Paloma Picasso ékszertervező Harper's Bazaar-nak adott interjújában elmondta: „Jacques Majorelle neve számtalan művészt vonzott erre a misztikus helyre. A festő a korai 1900-as években jött ide, és Marrákes azonnal lenyűgözte. Ez tükröződik vissza tájképein, valamint a varázslatos kék stúdióján és a kerten is.” Picasso manapság gyakran tervez ékszereket a híres a Tiffany ékszerháznak, az általa tervezett darabokon érezhető Marrákes egyedi varázsa. „Imádom az itteni színeket és a tájat. A Zellige nevű kollekciómat a medinára jellemző geometriai formák, a bonyolult mintázatok ihlették.”

A Bahia Palace Garden a másik leglátogatottabb kert Marrákesben. A palotát még a 19. század végén építették. Mint sok más épületet akkoriban, ezt is úgy tervezték, hogy az iszlám és a marokkói stíluselemek ötvöződjenek rajta. A kert több mint 2 hektáros területen fekszik, és rózsák, zsakarandák, jázminok, narancs-, valamint gránátalmafák népesítik be. Először Szi Músza, Szidi Mohamed ben Abder-Rahmán szultán nagyvezírje, majd fia, Ba Ahmed, I. Hasszán és Mulaj Abdel-Azíz szultán nagyvezírjének rezidenciája volt, a háremhölgyek lakhelyéül szolgált. Elnevezését a kedvenc hölgyről, Bahiáról (jelentése: ragyogó) kapta. A kertekből boltíves bejárók vezetnek a belső termekbe, melyek valaha fogadószobákként, hálótermekként funkcionáltak.

Marrákesben a dolgok talán egyszerűnek látszanak, de ha kinyitunk egy régi ajtót, kiderülhet, hogy belül egy palota rejtőzik. Minél jobban a külső mögé ásunk, annál több varázslat szabadulhat fel.