A szépség nevében

Bármilyen magatartás, amely fizikailag és lelkileg kényszeres tüneteket mutat, legyen szó akár szexről, munkáról, evésről vagy mobiltelefon-használatról, leírható függőségként. Sok, számunkra kellemes tevékenység válhat függőséggé. A kellemes élmények természetes módon vezetnek el az ismétlés iránti vágyhoz, és ha ezt az örömforrást megtagadják tőlünk, hirtelen kényelmetlenül vagy idegesnek érezzük magunkat. Ha belegondolunk, mi más lehetne ma a legfőbb függőségi potenciál, mint a szépség? Kultúránk példátlan hangsúlyt helyez a fiatalság és a jó megjelenés fenntartására.

Nehéz ellenállni, hiszen mindenhol ezt a képzetet erősíti bennünk a média is. Ezek a kulturális üzenetek táplálják a legmélyebb bizonytalanságokat magunkban, és közben arra biztatnak, hogy mások akarjunk lenni, mint akik valójában vagyunk. Azt is tudjuk, milyen előnyei vannak a vonzó külsőnek mind személyes, mind szakmai életünkben, s milyen hátrányokat élhetünk meg, ha nem tudjuk fenntartani magunkról ezt a kellemes képet. Ma bármilyen korosztályhoz tartozó nők és férfiak egyaránt arról számolnak be, milyen nehéz lépést tartani a szépségről alkotott képpel. Könnyen hatalmába kerít bennünket a félelem, hogy nem vagyunk elég jók, elég szépek, okosak, magasak, vékonyak. És sokszor nagyon messzire is elmegyünk azért, hogy fenntartsuk a látszatot.

Plasztikafüggőség

Még a globális recesszióban is észrevehető, hogy a plasztikai sebészet virágzik. Az American Society for Aesthetic Plastic Surgery szerint 2010-ben az Amerikai Egyesült Államokban 9,5 millió plasztikai beavatkozást végeztek el, és a pácienseknek mintegy a 94 százaléka nő volt. Ami azonban ennél is riasztóbb, csupán egy év alatt körülbelül negyedmillió amerikai tinédzser feküdt kés alá. Szinte minden korosztályon végigsöpör a tökéletesség iránti vágy. Eltökélten hiszünk benne, hogy ha változtatunk a külsőnkön, tartós javulást érhetünk el a belső tulajdonságainkban is.

„Egyeseknek semmi sem elég. Addig tökéletesítgetik, foltozgatják magukat, míg a külsejük furcsának és természetellenesnek tűnik. Függővé válnak a külső javítgatásoktól, ami akár bevallják, akár nem, eredménytelen kísérlet arra, hogy valamit megjavítsanak belül. Egyes eljárások hatalmas változáshoz vezetnek valakinek az életében, míg sokan arra számítanak, hogy a külső tökéletesítésével enyhíthetik az érzelmi problémákat. Minden erőfeszítés ellenére azonban a sima, feszes bőr nem biztosítja a lelki elégedettséget és békét, melyre vágyunk. Nem véletlenül, hiszen ez egy belső munka. A tökéletesre törekvés rabjai lehetünk, épp úgy, ahogyan hozzászokhatunk egy gyógyszerhez vagy más destruktív viselkedéshez” – mondja dr. Seema Hingorrany pszichológus.

Képzeljük el, mi lenne, ha csak a felét annak a pénznek és időnek, melyet a külsőnkre fordítunk, inkább a tanulásnak, belső tulajdonságainknak szentelnénk. Vajon akkor is az öregedés miatt aggódnánk, vagy az életet inkább egy lehetőségnek tekintenénk a bölcsesség elmélyítésére?

A plasztikaisebészet-függőség a hírességek és a média világában az élmezőnyben foglal helyet a kábítószerrel és alkohollal együtt. A show-biznisz nagyítóval figyeli szereplőit, emiatt mindenki úgy érzi, hogy a maximumot kell nyújtania. A pénzbőség pedig lehetővé is teszi, hogy megengedjék maguknak a költséges eljárásokat. Mindaddig, amíg fizetnek, az orvos elvégzi a műtéteket, nincsenek irányelvek arra, hogy mikor hagyják abba. Szakértők állítják, azok, akik kényszert éreznek arra, hogy folyamatosan a plasztikai sebészeteket látogassák, legtöbbször az úgynevezett BDD, azaz Body Dysmorphiás Disorder nevű betegségtől szenvednek. Ez abban nyilvánul meg, hogy az illető képzelt testi sérüléseket érzékel magán, illetve túlzott aggodalmat mutat minden minimális hiba láttán. Ez az észlelt hiba a legtöbb ember számára azonban észrevehetetlen. A negatív gondolatokat magukkal szemben csak fokozhatja a nagyon vonzó emberek jelenléte.

Kozmetikumok fogságában

A plasztikafüggőség azonban csupán egy a hosszú sorban. A folyamatos sminkvásárlás és a megszállott törekvés arra, hogy másképp nézzünk ki, miközben képtelen vagyunk a természetes külsőnkkel utcára lépni, jelentheti, hogy a cosmoholic kategóriába tartozunk. A cosmoholic egy új kifejezés, jelentése kozmetikumfüggő. A problémára egy nemrégiben készített kutatás hívta fel a figyelmet, mely szerint a sminkfüggőség egyfajta mankóvá vált a nők számára. A tanulmány szerint a megkérdezett 1292 nőből 44 százalék negatív véleménnyel volt magáról, ha nem viselt sminket. 16 százalék „csúnyának”, 14 százalék pedig meztelennek érezte nélküle az arcát. Emellett azok a hölgyek, akik sminket viseltek, sokkal magabiztosabbnak érezték magukat, mint azok, akik nem viseltek. Minden jel szerint a sminket összekötjük a sikerrel. Dr. Seema Hingorrany pszichológus szerint azok, akik állandóan tökéletesen akarnak kinézni, általában erős vágyat éreznek az iránt, hogy másoknak örömet szerezzenek ezzel. „Ezeknél a nőknél gyakran előfordul, hogy teljes fióknyi még fel nem használt rúzzsal, szemhéjpúderrel rendelkeznek, ám mégsem tudnak ellenállni a kísértésnek, hogy többet vásároljanak. A sminkfüggőség komoly rögeszmés és kényszeres betegség. Az ilyen emberek felhalmozzák a dolgokat, és képtelenek tőlük megválni.”

Marvie Beck sminkművész így magyarázta a jelenséget: „Sok nő számára az, hogy felteszi a sminket, a napi rituálé része. Utálják a gondolatot, hogy a külvilág anélkül lássa őket, és az az elképzelés él bennük, hogy sminkkel jobban elfogadja őket a társadalom, ami növeli az önbecsülésüket. Egy jó smink valóban csodákra képes, ám meg kell tanulnunk nélküle is magabiztosnak mutatkozni!”

Tanorexia, avagy a barnaság ára

Minden kor férfi- és női ideálja más. Míg régen a nők fehér púderrel próbálták hamvassá és ragyogóvá tenni a bőrüket, addig ma éppen a bronzos bőr hódít. A szoláriumozás  az elmúlt években hihetetlenül népszerű lett, és nem kellett sokáig várni, hogy felüsse fejét egy új keletű függőség: a tanorexia. A szoláriumozás hívői szerint a barnulás javítja a hangulatukat, és ellazítja őket, a hamis sugarak biztosítják a pihenést. Egyre többen ismerik be, hogy bár megpróbálták csökkenteni a heti mennyiséget, nem sikerült, és gyakran hagyják ki a családi és baráti találkozókat a barnulás kedvéért.

A legújabb tanulmányok szerint egyre nyilvánvalóbb, hogy a szolárium intenzív használata a függőség egy új formáját hozta létre. A kutatás során több mint 400 egyetemistát kérdeztek meg, és a válaszok 39 százaléka megfelelt a függőség kritériumainak. Pszichológusok feltételezik, hogy a barnulás a nyomasztó érzések leküzdésének egy lehetséges technikája. Emellett érdekes módon azok, akik a szoláriumfüggőség jeleit mutatták, hajlamosabbak az alkohol- és drogfüggőségre, mint azok, akik nem rabjai a barnulásnak.

De vajon mi állhat a függőség hátterében? Szakértők szerint az ultraibolya fény hatására a szervezet endorfinokat termel, amitől jó érzések kerítenek minket hatalmukba. A tanorexia legszörnyűbb része, hogy bár bőrgyógyászok lépten-nyomon hangoztatják, hogy a túlzásba vitt szolárium a bőrrákhoz vezető biztos út, ez mégsem állítja meg az embereket.