Az elveszett spontaneitás

Eljutottunk odáig, hogy mindent túlkomplikáló énünknek köszönhetően legtöbbünknél már a spontán pillanatok gondolata is kisebb pánikrohamot eredményez. A statisztikák szerint az átlagos nő manapság annyira elfoglalt, hogy sokszor akár öt hétre előre megtervezi a programjait és tennivalóit, 10-ből egy nőnek pedig 10 hétre előre is megtelik a naptára munkabeli és szociális kötelezettségekkel. Úgy tűnik, annyira megszállottan megtervezzük életünk minden apró részletét, hogy közben elveszítjük a spontaneitás képességét, és kihagyunk mindent, ami a last-minute szórakozás kategóriájába tartozhat.

Hol vannak már azok az idők, amikor egy nap egyszerűen és ártatlanul indult, majd hosszú állatkerti látogatással, csónakázással vagy karaoke partival ért véget?

Természetes ösztön

A spontaneitás a vérünkben van. A spontaneitás készsége kulcsfontosságú volt a fejlődésünk során. Lehetőséget adott arra, hogy elmeneküljünk a veszély elől, és felgyorsította a fejlődési folyamatokat. A passzív stratégia és viselkedés evolúciós szempontból egyáltalán nem előnyös. Mint a legtöbb élőlénynek, szükségünk van arra, hogy állandóan aktívak legyünk, felfedezzük környezetünket, kockázatot vállaljunk, és tanuljunk a hibáinkból. A spontaneitás kreatívvá tesz bennünket. A John Hopkins Egyetem kutatói funkcionális mágneses rezonanciát használtak, hogy bebizonyítsák, amikor a dzsesszzenészek improvizálnak, az agyuk öncenzúráért és gátlásokért felelős része kikapcsol. Az ösztönök felszabadításával egyúttal szabadjára engedjük a kreativitást is. Emellett boldogabbak leszünk, ha az impulzusoknak megfelelően viselkedünk.

Tanulmányok azt mutatják, hogy azok az emberek, akik a pillanatnak megfelelő spontán döntéseket hoznak, boldogabbak, mint azok, akik mindenen csak töprengenek. A Florida Állami Egyetem kutatói megállapították, hogy a túl sok gondolkodás döntéseink helyességéről megszállottsághoz és boldogtalansághoz vezethet. Azt állítják, hogy azok, akik állandóan a döntéseiken rágódnak, sosem élvezhetik az élet apró örömeit, és indokolatlan szomorúságba, illetve depresszióba kergetik magukat. Most mégis úgy tűnik, lassan elveszítjük az egyik legértékesebb evolúciós eszközünket. Mi lettünk a túltervezés és -elemzés generációja. De miért is olyan nehéz, hogy éljünk egy kicsit?

„Az internet vezetett minket oda, hogy megtervezzünk minden percet, saját szociális tapasztalataink tervezői lettünk. Elég, ha összehasonlítjuk a mai világot a 15 évvel ezelőtti élettel, mielőtt a technológia az uralma alá hajtotta volna napjainkat. Akkoriban nem követtük nyomon ismerőseinket minden egyes percben, a spontaneitás a mindennapjaink része volt – magyarázza Emma Kenny pszichológus. – _Manapság nem hagyjuk a dolgokat maguktól alakulni, helyette megtervezzük életünk minden egyes aspektusát. Mindebben benne van egy nagy adag versenyszellem is... Furcsa módon ekkor veszítjük el a legjobb szórakozási lehetőségeket. Azt, amikor a pillanatnak élünk.”

A dolgok megtervezése megadja azt a dolgot, amire egész életünkben törekszünk: a kontrollt. Erről lemondani bizony nem könnyű. De az, hogy erősen támaszkodunk a digitális kor nyújtotta végtelen adathalmazra, egyúttal azt is jelenti, hogy nem bízunk a saját döntéseinkben. „A modern társadalom összeesküdött a spontaneitás ellen. A fogyasztó-központú társadalom oda vezetett, hogy azt gondoljuk, saját döntéseink, megérzéseink nem lehetnek helyesek. Ehelyett inkább dokumentumokra és szakértők véleményére támaszkodunk” – mondja John-Paul Flintoff író.

És nem csupán a bizonytalan kimenetelek miatt szorongunk. A határidőnaplónkat jó előre teleírjuk, hogy megmentsük magunkat a semmittevéssel töltött délutánoktól. Az elfoglalt nők számára a semmittevéssel töltött szabadidő képe félelmetesebb, mint egy gyökérkezelés a fogorvosnál. Egy nemrégiben végzett kutatás szerint a felnőttek 46 százaléka ideges, ha üresjárattal találkozik. A válaszolók gyakran mondták, hogy képtelenek elviselni, ha üres rést találnak a határidőnaplójukban. Ilyenkor inkább beütemeznek egy futást vagy egy sétát arra az időre.

Mindezzel azonban az egészségünknek is ártunk. Tanulmányok kimutatták, hogy az állandó határidők négyszeresére növelik a szívroham kockázatát. Tehát amíg azt gondoljuk, hogy időt spórolunk az állandó koordinálással, baráti találkozók megszervezésével, feladatok rendszerezésével, addig valójában lehet, hogy megrövidítjük az életünket, kockáztatjuk az egészségünket.

Az impulzusnak élni

Szakértők szerint nem kell Ízek, imák, szerelmek méretű változásokra gondolni, elég, ha némi kockázatot viszünk a mindennapi életünkbe. Flintoff szerint meg kell védenünk magunkat a gyötrelmes és felesleges önemésztéstől. Ne rágódjunk mindenen, egyszerűen hallgassunk a megérzésinkre.

„Az emberek gyakran meggondolatlannak tartják ezt, azt hiszik, nincsenek az információk birtokában. Pedig előttünk van minden, aminek alapján dönthetünk. Agyunk felhalmozza a tudást, mintákat ismer fel, majd információs tömbökbe rendezi és eltárolja őket. Amikor az ismert mintázat egy apró részletét észleljük, azonnal felismerjük benne a nagyobb kompozíciót is. Ezt hívjuk intuíciónak, amely spontán, hirtelen döntéshez vezet” – magyarázza Flintoff.

Ironikus módon arra is képesek vagyunk, hogy a „spontán” tevékenységeket megtervezzük. Érdemes azonban a határidőnaplóba azt is beírni, amit úgy hívnak, „semmittevéssel töltött idő”. Míg a nagyobb döntéseknél a tervezés nagyon fontos, hagyjuk, hogy egy kis spontaneitás is bekerüljön az életünkbe. A megérzés alapján hozott döntés nem feltétlenül a legjobb, de a hibák részei az életünknek. Egyszóval itt az ideje, hogy törüljük a határidőnapló elfoglaltságait, és egyszerűen várjuk ki, mit hoz ez a csodálatos nap!