Különös könyv az élet szeretetéről

Kétségtelen, hogy a skandináv regények népszerűsége töretlen. Most azonban nem egy újabb krimisikerről van szó. Hanem az emberről, akit Ovénak hívnak. Ez a címe a bestsellernek, amely a kilencmilliós Svédországban 600.000 példányban kelt el, és minden idők egyik legnagyobb könyvsikere lett. Holott korántsem tipikus bestseller sztoriról van szó.

Ove történetében elsőre nincs semmi különös. Vagyis az a különös, hogy Ovéhoz hasonló alakokkal nap mint nap találkozunk a társasházban, a sarki boltban, vagy az utcán, tolatás közben. Éppen csak látásból ismerjük őket, de nem is vágyunk arra, hogy mélyebb ismeretséget kössünk. Aztán ha elolvassuk ezt a könyvet, rájöhetünk arra, hogy ha egy kicsit is kitekintünk szokásaink, előítéleteink és beidegződéseink mögül, milyen színes, izgalmas, emberi lesz egyszeriben a monotonnak, lélektelennek tartott világ.  
 

Ove 59 éves, Saabot vezet és öngyilkos akar lenni. Felesége, az egyetlen nő az életében, s az egyetlen ember, aki igazán szerette, meghalt. Idő előtt nyugdíjazzák, ő pedig ki nem állhatja tétlenséget. Kétszeresen is értelmetlennek és üresnek találja tehát az életét. Nem fél a haláltól, amire módszeresen felkészül, hiszen Ove életében, így halálában is, rendnek kell lenni. Ove semmit nem szeret jobban, mint a szabályokat, a kiszámíthatóságot. Ez látszik abból is, hogy naponta bejárja a szomszédos utcákat, hogy szabálytalanságokra vadásszon, és akit rajtakap, azt nem fél figyelmeztetni, a maga elég nyers módján. 
 

De az emberek- amilyen tökéletlenek- egyszerűen nem hagyják meghalni sem. Hol egy utánfutóval tolatnak bele a postaládájába, hol szelíd erőszakkal ráveszik, hogy elfuvarozzon egy beteget a kórházba, hol biciklit „kell” javítania egy suhancnak, máskor vezetni tanít egy állapotos iráni nőt vagy befogad egy üldözött kóbor macskát. Pont ő, aki utálja az embereket és a macskákat is. Vagy mégsem? Hiába mogorva, magának való alak, lakótársai sorozatban jótettekre „kényszerítik”. A regény azért is letehetetlen, mert komédia és tragédia olyan észrevétlenül olvad össze, hogy az olvasó észre sem veszi, a drámák mögött mikor sejlik fel az öröm, az életigenlés. Egyszerű mondatokba hihetetlenül sűrű életeket sző a szerző. 
 

Elvezet Ove múltjába, kiderül, hogyan lett mélyérzésű csodabogár. És nem érzéketlen tuskó, ahogyan kívülről látszik. Nemcsak Ove, hanem az őt körülvevő karakterek is érdekesek és jól megrajzoltak. Szellemes és csípős bírálata nyugati fogyasztói társadalom elkényelmesedett és elidegenedett világának, és bár Svédországban játszódik, mi magyarok is sokszor magunkra ismerünk benne. Ove története talán elhiteti velünk, hogy mi is, mások is menthetők vagyunk. A szerző mindössze 33 éves, a regény Fredrik Backman debütáló regénye. Fredrik úgy tervezi, évente írni fog egy könyvet. Reméljük, nagyon sokáig fog élni

Egy részlet a könyvből:

Ove kibámul az ablakon. A sznob kocog. És nem is a kocogás provokálja Ovét, egyáltalán nem. Ove magasról tesz rá, kocognak-e az emberek. Csak azt nem érti, miért kell ekkora ügyet csinálni belőle. Az az önelégült mosoly az arcukon, mintha valami fontos küldetésben kocognának. Pedig ez a negyvenéves férfi sem tesz mást, mint így közli a világgal, hogy rohadtul semmit sem tud rendesen megcsinálni. És ezenfelül: tényleg szükség van arra, hogy úgy öltözzön fel hozzá, mint egy tizenkét éves román tornász? Úgy kell kinézni, mint az olimpiai bobcsapat egy tagja ahhoz, hogy az ember kimenjen cél nélkül csoszogni egy háromnegyed órára?