A sötét turizmus felemelkedése

Amikor szóba kerül a nyaralás, az emberek többségének nem a nukleáris katasztrófák sújtotta övezetek, sorozatgyilkosok otthonai vagy állami börtönök jutnak eszébe. De amíg az ötlet nem mindenki számára hangzik szórakoztatóan, a hátborzongató látnivalók és tragikus események helyszínei mégis egyre népszerűbbek. A sötét turizmusnak nevezetett jelenség mára reflektorfénybe került. 

Néhány éve a Sacramento Old City Association megnyitotta Dorothea Puente, a 80-as évek hírhedt sorozatgyilkosának otthonát a nagyközönség előtt. A nem éppen hétköznapi látogatás során a kertben azokat a helyeket is megtekinthetjük, ahova Puente eltemette áldozatait. Nem sokkal később bejelentették, hogy ezután a különösen véres történetű Missouri Állami Fegyház is fogad turistákat, azzal a gázkamrával együtt, ahol egykor halálraítélteket végeztek ki. Azt is tervbe vették, hogy a szörnyű katasztrófa helyszíne, a Fukusima Daiicsi atomerőmű szintén turisztikai célponttá válik.

Dr. Philip Stone szerint a sötét turizmus kategóriájába tartozhat minden, ami halállal, katasztrófákkal vagy hátborzongató eseményekkel kapcsolatos. „Elég csak megnézni, mi történt a United Airlines 93-as roncsaival. Nem sokkal a tragédia után a közelben élő farmerek túrákat kezdtek el szervezni a helyszínen. Tulajdonképpen a halállal való kereskedelemről van itt szó, amely napjaikban egyre népszerűbb” – mondja Stone.

Akik a történelmi szörnyűségekért rajonganak, azok is megtalálhatják a maguknak való úti célt. Kalandozhatnak a vietnami háború idején használt Cu Chi (Ku Csi) alagutakban, a föld felett pedig kipróbáljuk az AK–47-eseket, a Vietkong hadsereg harci eszközeit.

Nemrégiben Ina Fassbender fotós képriportban számolt be tapasztalatairól a kelet-németországi Stasi bunkereiben töltött éjszakákról. A  Waldhotel Rennsteighöhe bunkermúzeuma „valóságos élményeket” kínál látogatóinak. Az érdeklődőket 16 órán keresztül úgy kezelik, mint a DDR katonáit. A túravezetők között akadnak egykori katonák is, akik a hidegháború alatt szolgáltak.

A lettországi Karosta Prision ma hotelként funkcionál, és fogolynak invitálja a vendégeket. Mielőtt megmutatnák a cellájukat, alá kell írniuk egy nyilatkozatot, amelyben elfogadják, hogy rabként bánjanak velük. Az engedetleneket az őrök fizikai munkára vagy takarításra kötelezhetik.

A közelmúltban az újságíró Jason Feifer felfedezte és összegyűjtötte azokat a selfie fotókat, amelyeken a turisták illetlenül, vagy nem megfelelően viselkedtek. Komoly vihart kavart például annak a tinédzser lánynak a képe, aki a berlini Holokauszt Emlékközpontban mosolyog boldogan. „A legtöbb embert valószínűleg a tiszta kíváncsiság hajtja, amikor ezekre a helyekre látogat. A Ground Zeróval szemben dolgozom, és gyakran figyelem a turistákat. Próbálják megörökíteni a pillanatokat, csak nem tudják, hogyan” – mondja Feifer.

Jake Fletcher egyetemi diák egy csernobili kirándulásnak köszönhetően kezdett el érdeklődni a sötét turizmus iránt. „Amit Csernobilban tapasztaltam, nem lehet összehasonlítani egy átlagos tengerparti nyaralással. Amikor ott vagy, elfog egy furcsa érzés. Egyfajta öröm, hogy nekem és a családomnak nem kellett megtapasztalni ezeket a borzalmakat” – mondta Fletcher. Mark Watson, az etikus utazási kampánycsoport ügyvezető igazgatója szerint nincs egyértelmű válasz arra, hogy a sötét turizmus jó-e, vagy rossz. „Az emberek különböző okokból mennek ezekre a helyekre, így nagyon nehéz megítélni a háttérben álló motivációt. Az olyan helyekre, mint Auschwitz, vagy a ruandai népirtás helyszíne, azért látogatnak el, hogy megértsék, valójában, mi történt” – mondja Watson.

A sötét turizmushoz azonban nem szükséges, hogy szomorú és rosszkedvű turisták legyünk. Olyan emberekre van hozzá szükség, akik szeretnének valamit tanulni a történelemről, az életről és erről a világról.