A sakk-királynő

Polgár Judittal a gyereknevelésről, a család fontosságáról, az internet hatásairól, a női-férfi szerepekről beszélgettünk, valamint arról, hogy akárcsak a sakkban, az életben is mindig nyitottnak kell maradni a meglepő húzásokra.

 

Nemrégiben jelentetted be visszavonulásodat, miközben immár 25 éve vezeted a női világranglistát. A csúcson kell abbahagyni?

Ez nyilván nem egynapos döntés volt. Jó ideje érlelődött bennem, de úgy gondoltam, hogy ez egy szép pillanat a befejezéshez. Azért az utóbbi években már nem volt könnyű, hiszen az élsakk teljes embert kíván. Szerintem eddig is csak azért voltam képes csinálni a család, az alapítványom, a szakkönyvírás és az oktatási tevékenység mellett, mert ötévesen kezdtem el sakkozni. Vagyis annyi tapasztalatom és gyakorlatom volt, hogy sokszor abból tudtam táplálkozni a nehezebb pillanatokban.

 

 

Tehát tíz éve, amikor anya lettél, egy pillanatra sem merült fel benned a visszavonulás gondolata?

A gyerekvállaláskor nem merült fel, mert inkább kihívásnak tekintettem. Az volt kérdés, hogy később mikor válik majd időszerűvé ez a dolog.

 

Akkor ez inkább egy újabb motivációt jelentett, hogy az anyaságot összeegyeztesd az élsporttal?

Igen, mert annyit hallottam arról, hogy egy nő mennyire lehet egyáltalán profi, és mennyire képes megtartani a szakmai sikereket a család mellett, hogy izgalmas kihívásnak tűnt rácáfolni a kételyekre.

 

Azért az ambíción, a kitartáson és a rutinon túl kell ehhez egy megfelelő társ is, aki ott áll az ember mellett.

Persze, ha a férjem nem támogat ebben, akkor lehet, hogy jóval korábban megszületik a döntés. A versenyekre is sokszor elkísért, ha viszont úgy alakult, hogy egyedül utaztam, akkor ő maradt otthon a gyerekekkel – így tudtam, hogy biztos kezekben vannak. Ilyen eredményeket amúgy egyetlen szakmában sem lehet egyedül elérni, kizárólag csapatban – legyen az sport, üzlet vagy bármi egyéb.

 

Legendásan korán csöppentél bele az élvonalba, így a nagy világversenyek gyerekkorod óta a mindennapjaidhoz tartoztak. Hol fogsz tudni ezekhez mérhető izgalmakat és célokat találni az életben?

Az utóbbi években már annyira felpörögtek az oktatással kapcsolatos dolgaim, hogy a küzdelmeket és sikerélményt ott is megtaláltam. A versenyzés nyilván egészen más tészta, ám azt egyszerűen tudomásul kell venni, hogy minden egyes apró tényező, amely elvonja az ember gondolatait vagy energiáját a sakktól, óhatatlanul elvesz a siker lehetőségéből is. Azt persze nem tudom, hogy milyen lesz most, mert ez nekem is új helyzet, de unatkozni biztosan nem fogok – ettől féltenek néhányan ugyanis, akik Polgár Juditot csak sakkozóként ismerik. Ilyenkor én csak

SIKER

„Tudomásul kell venni, hogy minden apró tényező, amely elvonja az ember gondolatait a sakktól, óhatatlanul elvesz a siker lehetőségéből is.”

mosolygok, mert tudom, hogy továbbra is vannak olyan dolgok, amiket át kell rendeznem az életemben, hogy mindenre jusson időm, amit igazán fontosnak tartok. A gyerekeimmel is többet szeretnék lenni, hisz most vannak a legkritikusabb éveikben: nyolc–tíz évesek, így még van pár évem, hogy tudjak hatni rájuk.

 

A teljes cikk a La femme 2014. őszi számában olvasható.