Patrick Modiano a mai napig nem tartozott az ismertebb szerzők közé mifelénk, legalább most felfedezhetjük. Ha legközelebb felmerül a neve egy társaságban, már tudni fogjuk, ki az- főleg, ha pótoljuk az elmaradt olvasmányokat is.
Nem jöttek be a tippek, sokan egy észak-európai szerzőt favorizáltak idén, aki szintén az esélyesek között volt. És onnantól, hogy megjelent Murakami Haruki és Ngugi wa Thiong'o neve a Nobel-díj-várományosok listáján, úgy gondolták az irodalmárkörök, hogy vagy a népszerű japán szerző, vagy a posztkoloniális irodalom iskolapéldájának tekinthető kenyai író veszi majd át az elismerést. A legjobban persze annak örültünk volna, ha Nádas Péter díjáról szólnak a beszámolók, de az irodalom, a könyvek élvezete, az olvasás nem ismer határokat. Patrick Modiano könyvei a miénk is- és hogy van magyar kötődése, az is kiderül később.
Díjazása nem kizárólag az írói életműnek szól, hanem egyfajta válasz is a világszerte ijesztő méreteket öltő extrémizmusra. A hatvankilenc éves Patrick Modiano irodalmi munkássága a Nobel-bizottság szerint az emlékezés, a felejtés, a bűn és az identitás kérdéseit járja körbe. A díjazás indoklás szerint "az emlékezés művészetével a legmegfoghatatlanabb sorsokat sikerült megragadnia, ezáltal mutatva be a megszállás mögötti rejlő emberi világot". Megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait.
A Svéd Akadémia nem tudta elérni Modianót, hogy közöljék vele a hírt, de Antoine Gallimard-nak, a Gallimard kiadó elnökének sikerült telefonon gratulálni az írónak. Gallimard arról tájékoztatta az AFP hírügynökséget, hogy a szerző nagyon örül a díjnak, ugyanakkor furcsának is találja a helyzetet. A kiadóvezető úgy fogalmazott, a hír nagy meglepetés volt számukra.
Modianót Párizsban, a Jardin du Luxemburg mellett érte a telefon, lánya hívta fel a Nobel-díj hírével. „Nem gondoltam volna, hogy ez valaha megtörténhet, igazán meg vagyok hatva” – reagált a friss győztes, akinek utolsó kötete, a Pour que tu ne te perdes pas dans le quartier épp egy hete jelent meg hazájában, és már a bejelentés előtt is sikerkönyvnek számított. Modianónak legutóbb idén jelent meg könyve magyarul, A Kis Bizsu címmel, ezen kívül a Sötét boltok utcája, az Augusztusi vasárnapok, illetve Dora Bruder című könyvei olvashatók nálunk.
A svéd Nobel-díj bizottság elnöke szerint, ha valaki meg akar ismerkedni Modiano munkásságával, akkor a Sötét boltok utcája című regénnyel érdemes kezdeni, amellyel Goncourt-díjat nyert, de népszerű, Franciaországban kultikus könyve az 1997-es Dora Bruder, amelyben a könyv leírása szerint "az elbeszélő ráakad egy 1941-ben megjelent újsághirdetésre: a szülők 15 éves eltűnt lányukat keresik. Az író a hirdetés nyomán kutatásba kezd. A regény szívszorító tényfeltárás, nyomozás az 1940-es évek Párizsában, a francia kollaboráció időszakában, a zsidóüldözés kezdetén." Fontos adalék ehhez a hírneves rabbi ősökkel rendelkező Modiano család történetéből, hogy az író apja a nácikkal üzletelő feketézőként élte túl a megszállást.
Modiano belga és olasz zsidók gyerekeként született 1945-ban, a második világháború vége után két hónappal született Párizsban, édesanyja a félig magyar, félig flamand származású színésznő, Luisa Colpeyn, édesapja zsidó származású olasz kereskedő. 1968-ban adta ki első regényét. Azóta a regényírásból él, és folyamatosan jelennek meg művei. Forgatókönyveket is írt, ő a tizenegyedik Franciaországban született Nobel-díjas. Az egzisztencialista regény egyik legfontosabb francia alakjának tartják. Az irodalmi életbe Raymond Queneau, a Zazie a metrón szerzője vezette be, ő egyébként Modiano középiskolai geometriatanára volt. Modiano egyetemet nem is végzett, érettségi után már csak íróként akart élni.
Művészetét gyakran hasonlítják a francia íróóriás Marcel Proustéhoz az emlékek fontossága és az időkezelése miatt. A nevéből eredő francia „modianesque” kifejezés egy olyan személyt vagy helyzetet takar, ami távol áll a logikától, de az abszurdtól is, valahol a két világ, a sötétség és a fény között mozog.
A Le Monde honlapján megjelent statisztika szerint ha egy robot adná a Nobel-díjakat, akkor is francia nyerné (vagy angolszász író), de mindenképp európai, férfi prózaíró. A franciák méltán lehetnek büszkék a Nobel-statisztikájukra, hiszen 15 Nobel-díjas íróval (a kettős állampolgárokat is számolva) a ranglista nyertesei, a második amerikaiak „mindössze” 12 Nobel-díjast tudnak felmutatni. Az angol után pedig a második legtöbb Nobel-díjas regény franciául íródott, szám szerint 16. Ráadásul az első Nobel-díjat 1901-ben szintén francia költőnek ítélték. 2014-ben 107. alkalommal osztották ki az irodalmi Nobelt, amivel általában férfiakat díjaznak. A tavalyi nyertes Alice Munro csupán a 13. nő volt, aki az elismerésben részesült. Előtte Doris Lessing 2007-ben kapta meg Nobel-díjat.