A felszabadító magány

Szinte szüntelenül azt halljuk mindenhonnan, hogy mi, emberek társas lények vagyunk. Mások társasága elengedhetetlen ahhoz, hogy boldogok, elégedettek, kiegyensúlyozottak legyünk. A kollégáinkkal való együttműködésnek, a közös projekteknek köszönhetően intelligensebbek és kreatívabbak leszünk. A barátokkal töltött idő segít, hogy érzelmileg érettebbé váljunk. A különböző közösségi oldalakon folyamatos párbeszédben vagyunk másokkal. Egy olyan világban, ahol az együttműködés és a kapcsolatok a legfontosabb értékek között vannak, azt, aki néha szeret egyedül lenni, legjobb esetben is különcnek bélyegzik, szakértők pedig olyan szavakat használnak, az állapotára, mint: szociális szorongás vagy elidegenedés. Éppen ezért érdekes, hogy a legújabb kutatások szerint a magány, az egyedül eltöltött idő éppoly fontos lehet, mint emberi kapcsolataink.

Pozitív előnyök

A megfelelően alkalmazott magány jót tesz az egészségnek és a léleknek. Bizonyos feladatok, gondolkodási folyamatok közben az egyedüllét sokkal hatékonyabb, és még a legtársasabb embereknek is fontos, hogy olykor időt szakítsanak önmagukra. Mindez amellett, hogy személyiségfejlesztő hatású, segíti a koncentrációt és a kreativitást. A Harvard Business Review egy korábbi számában munkahelyeket vizsgáltak szerte a világban. A kutatás során azt találták, hogy manapság a dolgozók 70 százaléka nyitott irodai térben dolgozik, miközben a többség azt állítja, hogy képtelen a munkájára figyelni az asztalánál. Emellett 13 százalék nyilatkozott úgy, hogy nincs hozzáférése egy olyan csendes helyhez az irodában, ahol koncentrálni tud.

Márpedig szükségünk van arra, hogy egyedül koncentrálhassunk a feladatainkra, így ugyanis könnyebben fel tudjuk dolgozni az információkat. Minél fontosabb egy feladat, annál több magányos gondolkodási időre van szükségünk, függetlenül attól, hogy extrovertáltak vagy introvertáltak vagyunk-e. „Több évtizedes kutatások támasztják alá, hogy az egyének szinte mindig jobban teljesítenek egyedül, mint csoportban, mind mennyiség, mind minőség szempontjából. Minél nagyobb a csoport létszáma, a teljesítmény annál inkább romlik” – mondja Susan Caine Quiet: The Power of Introverts in a World that Can’t Stop Talking című könyvében. „Az emberek csoportban dolgozva hajlamosak arra, hogy hátradőljenek, és hagyják, hogy mások végezzék el a munkát helyettük. Sokszor ösztönösen szajkózzák egymás véleményét, miközben szem elől tévesztik a sajátjukat, és megadják magukat a többiek nyomásának.”

Sőt egy másik kutatás arra is rávilágított, hogy a kellő mennyiségű magány rendkívül fontos a jól működő társadalmi élethez. Ez érdekes következtetéshez vezet: ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki a számunkra fontos emberekkel közösen eltöltött időből, az kell, hogy elegendő időt töltsünk távol tőlük. A Harvardon készült tanulmány bebizonyította, hogy némi egyedüllét segíthet, hogy empatikusabbak legyünk másokkal szemben. És míg senki sem vitatja, hogy a túl sok izoláció az élet korai szakaszában egészségtelen lehet, a magány bizonyos mennyiségben segíthet a tinédzserek hangulatingadozásaiban és a tanulásban is.

„Túl sok kulturális aggodalom figyelhető meg az elszigeteltséggel kapcsolatban, az emberek nem értékelik a magány előnyeit. Pedig van valami felszabadító abban, ha egyedül lehetünk. Segíthet, hogy úgy érezzük, kontroll alatt tartjuk az életünket, miközben megszabadulhatunk az egy-egy fárasztó nap után folyamatosan ránk nehezedő nyomástól, és megtapasztalhatjuk a szabadság érzését” – mondja Eric Klinenberg New York-i szociológus. Persze egy olyan korban, ahol az emberek egyetlen e-mail vagy SMS-üzenetre vannak egymástól, az „egyedül” és „együtt” kifejezések rendkívül homályosnak tűnnek, még akkor is, ha az igazi magány előnyei egyre világosabbak számunkra.

A magányt régóta olyan képességekhez kötik, mint a kreativitás vagy a szellemi hatalom. James Russell Lowell költő szerint a magány elengedhetetlen a képzelethez. Anthony Storr brit pszichiáter olyan nagy neveket említ pozitív példákként, mint Beethoven, Kafka vagy Newton, akik mind magányos zsenik voltak. „Folyamatosan multitaskingot élünk meg, miközben másokkal vagyunk együtt. Teljesen más ez, mint amikor csak mi vagyunk önmagunkban, és saját érzéseinkre, gondolatainkra koncentrálhatunk” – mondja Klinenberg. Mindez magyarázatot adhat arra is, miért gyökeresen más élmény egyedül vagy csoportosan filmet nézni. Ha egyedül ülünk a moziban, ismerős, vagy barát társasága nélkül, nem elmélkedünk azon, hogy mit gondolhat a másik a filmről, hazafelé pedig nem kezdünk el róla vitatkozni. Ilyenkor a teljes energiánkat a mozivásznon történtekre fordítjuk. Ebből kiindulva megfigyelték, hogy az egyedül töltött idő segíthet a hatékonyabb információtárolásban is, azaz fejleszti a memóriát. Danie Gilbert, a Harvard Egyetem professzora szerint hatékonyabban képzünk emlékeket, ha azt hisszük, hogy egyedül tapasztalunk meg valamit. „Ha az élményt megosztjuk valakivel, az eredendően zavaró lehet, mert arra kényszerít bennünket, hogy energiát fordítsunk annak elképzelésére, min is megy keresztül a másik, és arra hogyan reagáljunk.”

A gyógyszerekben az a jó, hogy utasítások is járnak hozzájuk. Ugyanez nem mondható el a magányról, amely rendkívül jó hatással lehet egészségünkre, ha megfelelő dózisban alkalmazzuk, de körülbelül annyira felhasználóbarát, mint egy jelöletlen fehér pirula. A túl sok magány ugyanis egyértelműen káros, de ami az egyik embernek túl sok, az a másiknak éppen elég. Rajtunk áll, hogy megtaláljuk a számunkra megfelelő, helyes adagot.