Színészlegenda és nemzeti kincs

Christopher Nolan legújabb rendezésében, a Csillagok között című filmben Michael Caine játéka egyike azon filmes örömöknek, amelyeket nem szabad kihagyni. A híres brit színész csakúgy, mint Nolan előző hat filmjében, most is kiemelkedő teljesítményt nyújt: képes elhitetni velünk, hogy egy milliárdos denevérjelmezbe öltözik, és megküzd a bűnözőkkel, hogy ha nagyon akarjuk, varázslókat teleportálhatunk a színpadon, és hogy álmainkban fantasztikus építményeket hozhatunk létre, melyeket a tudatunkkal irányíthatunk.

Manapság nehéz elhinni, hogy Caine egykor B-kategóriás színésznek számított. Nem számított, hogy a 70-es, 80-as években megannyi olyan nagyszerű filmben nyújtott fantasztikus alakítást, mint az Aki király akart lenni, a Gyilkossághoz öltözve, a Rita többet akar, Hannah és nővérei, a Mona Lisa és a Riviéra vadorzói, sokáig mindenki csak arra a bizonyos 70-es évekbeli szörnyű hollywoodi bukássorozatra emlékezett, amely elhomályosította sikereit. A 81 éves Caine több mint 60 éves színészi karriert tudhat maga mögött, mostanra több mint 100 filmben szerepelt, és a kezdeti nehézségek ellenére is brit nemzeti kincsnek számít.

Maurice Micklewhite 1933-ban született Dél-Londonban. Az apja halszállító volt, az édesanyja pedig takarítónő. Maurice a gimnázium befejezése után 16 évesen dolgozni kezdett. Már gyerekkorától érdeklődött a show-biznisz világa iránt, lelkesedésének köszönhetően pedig végül állást kapott a Peak Films irodájában. A korai 1950-es években aztán ott kellett hagynia jól fizető állását, ugyanis két év katonai szolgálat várt rá. A Királyi ezred és a Királyi lövészek tagjaként egy ideig Németországban és Koreában állomásozott. Miután leszerelt, gyerekkori álmát kívánta megvalósítani, és a helyi színházban kezdett dolgozni, miközben különmunkákat vállalt el, hogy meg tudjon élni. Nem tartott sokáig, míg a fiatal színész rájött, hogy művésznévre lesz szüksége. Vezetéknevét Humphrey Bogart híres klasszikusából, a Zendülés Caine hajón című filmből vette át. 1956-ban debütált az A Hill in Korea (Hegy Koreában) című filmben, ám sok éven át színészként nem tudott megélni, és komoly anyagi problémákkal küzdött. Színészi pályafutásának első pár évét később így értékelte: „nagyon, nagyon brutális” volt.

A színész sorsa 1964-ben szerencsés fordulatot vett a Zulu című, a zulu nép és a brit hadsereg összecsapásának történetét elbeszélő filmmel, melyben egy brit tisztet alakított. Ezután a Len Deighton könyve alapján készült, Az Ipcress-ügyirat című filmben Harry Palmer, a kém bőrébe bújt, a szerepel megérkezett számára a BAFTA-jelölés is. Bár a nagy áttörést a Zulunak köszönhette, vastag keretes szemüvegével, különös modorával és divatos akcentusával Harry Palmer alakja jelentette az átjárást az ikonok világába. Az 1960-as években vidámabb karaktereket játszott, először Alfie-t a nőcsábászt alakította, majd a szintén kultfilm Olaszmelóban is játszott. Az Alfie egyúttal meghozta neki az első Oscar-díj-jelölést is.

Az Ipcress-ügyirat után sok éven át olyan rendezőkkel dolgozott, mint Vittorio de Sica, Otto Preminger, Ken Russell, Robert Aldrich, John Huston, Brian De Palma, Oliver Stone, Sidney Lumet vagy Michael Winner. 1972-ben együtt játszott Sean Conneryvel az Aki király akart lenni című filmben, majd a lágyabb oldalát is megmutatta a Kaliforniai lakosztályban Jane Fonda, Alan Alda és Maggie Smith oldalán. A színész megszállottan dolgozott. Talán ennek és a nyomásnak köszönhetően fordult az italhoz, saját bevallása szerint napi két üveg vodkát ivott meg, és mellé legalább 80 szál cigarettát szívott el. Igazi nőcsábász volt, 1968-ban még Bianca Jaggerrel is randizott. Első felesége a színésznő Patricia Haines volt, akivel 1955-től 1962-ig élt házasságban, egy kislányuk is született, Dominique. 1971-ban meglátta a tévében az indiai származású Shakira Bakshot, az 1967-es Miss World harmadik helyezettjét. Vacsorázni hívta, ami annyira jól sikerült, hogy 1973-ban összeházasodtak, lányuk, Natasha ugyanabban az évben született. Azóta is együtt élnek. A szakmai sikerek ellenére a 70-es években a pénz miatt néhány olyan B-kategóriás filmet is elvállalt, amelyet a kritikusok katasztrofális bukásnak tartottak. A nyolcvanas években a Hannah és nővérei volt számára a legemlékezetesebb filmje, melyért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában Oscar-díjat kapott. A díjátadón nem jelent meg, mert éppen a később hatalmasat bukó Cápa 4 forgatásán dolgozott, melyről így nyilatkozott: „Én még sose láttam, de a bevételek alapján nem lehet túl jó. A fizetésemből épített ház azonban lenyűgöző.”

Amikor 1992-ben megjelent a Muppeték karácsonyi éneke, melyben Ebenezer Scrooge-ot alakította, már a legnagyobbak között volt. Caine azóta elismerte, hogy azért jelentette meg épp akkor az önéletrajzát, mert arra számított, hogy karrierje ott, azon a ponton elakad. Egy rövidebb csöndes időszakot követően 1998-ban ismét sikerült magára vonnia a közönség és a szakma figyelmét a Little Voice című filmmel, amelyben egy tehetségkutató ügynököt játszott. A következő évben ismét nagyszerű alakítást nyújtott a John Irving regénye alapján készült Árvák hercege című produkcióban. A filmért a legjobb férfi mellékszereplő kategóriájában ismét Oscart kapott.

A századfordulóval Caine egy évtizednyi sikert és egy kisebb vagyont zsebelt be. 2002-ben A csendes amerikai című filmmel egy rakás díj és még legalább ennyi jelölés hullott az ölébe. Három évvel később gyümölcsöző kapcsolatuk is kezdetét vette Chrisopher Nolan rendezővel, mely olyan kasszasikereket eredményezett, mint a Batman: Kezdődik, a Sötét lovag, A sötét lovag felemelkedése, az Eredet, vagy a most megjelenő Csillagok között. A színész elmondta, annyira megbízik Nolanben, hogy mostanra már anélkül is igent mond a filmjeire, hogy a forgatókönyvet elolvasná. És hogy mit tanult 50 év sztárságból? „Soha ne adj túl sokat mások tanácsaira vagy véleményére. A múltban volt szerencsém néhány kemény kritikával találkozni a színészi játékomat illetően, és sokszor kaptam azt a tanácsot, hogy adjam fel. A filmkritikusok alig várták, hogy pofára essem. Ennek ellenére azonban még mindig itt vagyok. Mi az oka annak, hogy mindet túléltem? Nos, soha semmit nem veszek biztosra az életben!”