A legekből épült város

Gazdaságilag ez egyre inkább sikerül neki. A világváros ugyanakkor a szimbolikus térben is mind több győzelemközeli eredményt ér el: övé a világ második legmagasabb felhőkarcolója, látképéről pedig lassan New York is példát vehetne.

A Kelet-kínai-tenger partjának középső részén, a Jangce folyó torkolatánál fekvő Sanghaj igazi látványosság, mégpedig több értelemben is. Egyrészt szó szerint, hiszen a döbbenetes méretekkel, több Magyarországnyi lakossal rendelkező városban egyszerre kaphat helyet a legendás „Örömök kertje”, a fényes sáfránnyal borított falú „Jáde Buddha-templom” vagy a „Longhua pagoda (templom)”, valamint az éjszakánként szédítő fényekben úszó seregnyi, mára négyezernél is több felhőkarcoló.

Utóbbiak között nem mellesleg díjnyertest is találunk: a 492 méter magas, 101 emeletes World Financial Center (népnyelven: „Sörnyitó”) még 2008-ban kapta meg az amerikai illetőségű, magas épületeket monitorozó Council on Tall Buildings and Urban Habitat Legjobb Felhőkarcoló díját. Elbűvölő jelenség a látogatókat mind az építészet, mind a márkás, „nyugati” boltok révén néhány percre vagy órára Európába (Párizsba) varázsoló Old French Concession (régi francia negyed) is, illetve a hétszáz méter hosszú sétálóutca, a Bund, ahol pedig a legkülönfélébb – barokk, reneszánsz, görög – építészeti stílusokat vehetjük szemügyre, és ahonnan, ha kedvünk tartja, rögtön sétahajókázásra is indulhatunk. Külön érdekesség a Sanghaji Autómúzeum; a meghökkentő, extravagáns üvegépületben, 12 000 négyzetméternyi alapterületen bolyongva és csigalépcsőkön „emelkedve” szemlézhetjük a csillogó négykerekű-történelmet…

Másrészt látványosság Sanghaj egy másik, talán kevésbé szimpatikus módon is, amennyiben Kína fejlődőképességének, kreatív és gazdasági erőinek gigantikus, lélegző-lüktető bemutatótermeként tárul elénk – igazi kirakatvárosként, amelyet ugyanakkor rendre a rögvalóság képei „fenyegetnek” – gyakran közvetlen közelségből. A mégoly hatalmas méretű és befogadóképességű Sanghaj ugyanis a jelek szerint nem tudja kezelni, rendezni a beáramló embertömeget, a többnyire falvakból érkező, szerencsét próbáló bevándorlókat. Legalábbis minőségi értelemben. Ennek következtében komplett nyomornegyedek születnek itt, csökkentve a közbiztonságot és a tisztaságot, létrehozva az egyébként Kína-szerte ismert „erőszakos koldulás” jelenségét, és egyáltalán: kínos foltokat hagyva az országnyi méretű, szabad, modern és otthonos(nak szánt) városi tér „tökéletességén”.

Emellett a megszámlálhatatlanul sok gépjármű miatt időnként a légszennyezettség is ijesztő méreteket ölt, esetenként a megengedett szint négyszeresét is megközelítve! A helyzet nemrég odáig romlott, hogy a kormány már ingyenes védőmaszkok kiosztását fontolgatta, illetve – mintegy előremenekülve: követve a modern várositér-kialakítás trendjeit – különféle szép és hasznos környezetvédő megoldások bevezetését is előirányozták.

A „Kelet Gyöngye” pusztán mennyiségi alapon is látványosság. Sanghajban a lakosság létszáma egyes becslések szerint nagyjából huszonnégymillió lehet, a tömegközlekedés ebből adódóan szintén lehengerlő méreteket ölt: tizenhat, összesen közel 600 kilométeres pályán mozgó metrójárat, ezernél is több buszjárat, villamos, troli iparkodik szüntelenül a város zegzugos terében (amely, mellesleg, hosszában cirka 150, széltében pedig 100 kilométer). Itt épült meg a világ legelső és máig egyetlen, közforgalomban működő, úgynevezett „mágnesvasútja” is, amely a Pudong nemzetközi repülőtér és Sanghaj pénzügyi negyede közti 30 kilométeren közlekedik – nagyjából 8 perc alatt „teljesítve a távot”, vagyis megközelítve az óránként 430 kilométeres sebességet. Nem egy turista akad, aki Sanghajban szerzett maradandó élményei közt a hömpölygő tömeget is megemlíti; aki csak nézte és nézte ezt az európai számára egészen rendkívüli emberáradatot. Sanghaj utcáit járva természetesen megtalálhatjuk az itthonról is ismert hipermarketeket – mellettük azonban óriási bőségben találkozhatunk kisboltokkal, apró és nagy piacokkal, sőt ezerszámra akadnak földről, terítőről kínálgató árusok is. (Utóbbiakkal azonban, bármily hangulatosak legyenek is, a tapasztalatok szerint erősen vigyázni kell!)

A teljes cikk a La femme 2014. téli számában olvasható.