A sziget, ahol megállt az idő

Jementől 340 kilométerre délre és Szomáliától 250 kilométerre keletre létezik egy távoli szigetcsoport, amely olyan hatást kelt, mintha a Föld történetének egy másik korszakába csöppentünk volna. Ez a különleges hely négy szigetből áll: Szokotra, Abd al Kuri, Szamha, Darsza. A szigetcsoport több mint 800 ritka növénynek és állatnak ad otthont, melynek 37 százaléka már csak ezen a nem mindennapi helyen fedezhető fel. Éppen ezért előszeretettel nevezik az Indiai-óceán Galápagosának.

Szokatlan tájegységeinek és éghajlatának köszönhetően Szokotra az UNESCO Világörökség része. A ritka fajok között felfedezhető többféle madár, egyedi hüllők, köztük a lábatlan gyík és a különleges kaméleonok. Olyan madarak élnek itt, mint a socotrai kormorán, a socotrai veréb vagy a socotrai nektármadár. Az óceán élővilága is rendkívül változatos képet mutat, a zátonyépítő korallfaj, több száz féle part menti hal, különböző rákfajták és a ritka hosszú nyakú bálnák is közéjük tartoznak. A leghíresebb itt található növény a sárkányvérfa, nevét a kérgéből szivárgó gyantáról kapta, amely amint megköt, vérvörössé változik. Manapság a nedvet előszeretettel használják festékként. Ezek a különös fák alulról megannyi repülő csészealjnak, felülről pedig hatalmas gombáknak tűnnek, ami az egész tájnak földöntúli hangulatot kölcsönöz. 

A különleges és egyedi fajok között található még a sivatagi rózsa, amely leginkább egy kivirágzott elefántlábra hasonlít, és a 8-10 méteres tökfa. Utóbbi érdekessége, hogy virágai a törzsön fejlődnek ki, és a denevérek porozzák be őket. A fa termései akár félméternyire is megnőhetnek. 

Szokotra a környezettudatos utazóknak és a kalandoroknak is örökzöld célpontjuk, itt ugyanis nem épültek hatalmas luxushotelek vagy üdülőkomplexumok, aki tehát tradicionális tengerparti nyaralásra vágyik, rossz helyen jár. A főszigeten, amely hivatalosan Jemen része, mindössze 50 ezer ember lakik. Az itt lakók büszkék ősi hagyományaikra, főként halászatból, állattenyésztésből, illetve datolyatermesztésből élnek. A sziget a datolya legfőbb exportőre. A sokszínű lakosság, amelyben akad szomáliai, arab és indiai származású is, saját nyelvet hozott létre, a mára hivatalos soqotrit. Az utak építését korlátozzák, hogy megóvják a tájat, ezért ha szeretnénk bejárni a szigetet, legjobb, ha biciklivel indulunk útnak. Nemrégiben a dokumentumfilm-készítő Carles Cardelus forgatott filmet a Szokotrán, és azt mondta, számára olyan volt, mintha visszament volna az időben. „Az éghajlat nagyon érdekes. A trópusi éghajlat miatt hosszabb száraz, forró és rövidebb monszunidőszakok váltják egymást. Utóbbi pedig nagy erejű széllökésekkel, illetve esőzésekkel jár.”

A modernizáció ellenére Szokotrát még ma is rejtély övezi elszigeteltségének köszönhetően, és reméljük, a kutatók megfejthetik titkait, mielőtt a fejlett civilizáció itt is kifejti „áldásos” hatását.