Egy életreszóló út

Egyetlen út megváltoztatta a művészet történetét. 1878 tavaszán töltötte be Vincent van Gogh 25. életévét. Visszatekintve rövid életén, a rőthajú holland kevés ünnepelnivalót látott. A hagyományos polgári mércével mérve egy kudarc volt.

Hágában, Londonban és Párizsban kereskedett rövid ideig műtárgyakkal, de félénk és szégyenlős volta miatt nem ment az üzlet, és 1876-ban elbocsátották. Angliában tanárnak állt, visszatérve Hollandiába egy könyvesboltban dolgozott, majd Amszterdamba ment, hogy apja nyomdokaiba lépve lelkész legyen.

De nem volt se szorgalmas, se kitartó, így a tanulmányait abbahagyta, és 1878-ban, néhány hónappal 25. születésnapja előtt Brüsszelbe utazott, hátha ott majd jó prédikátor lesz belőle. Nem így lett. Ekkorra a van Gogh család már kétségbeesett. Félénksége és magának való természete mit sem változott, amelyet még csak súlyosbított az, hogy szeretett igencsak látványosan elhanyagolt ruhába öltözködni. Miből  fog Vincent, a csodabogár megélni? Apja fejében felötlött, hogy idősebb fiát talán jobb lenne elmegyógyintézetbe küldeni.

Vincentet azonban még égette a vágy, hogy prédikátor legyen. 1878 végén a nyomasztó bányavidékre, a belgiumi Borinage-ban utazott, hogy az ottani munkások laikus prédikátora legyen.

A mesterré válás

1880 októberéig Borinage-ban maradt. Bár le kellett tennie álmáról, hogy prédikátor legyen- helyzete már-már olyan elkeserítő volt, hogy nővére azt javasolta, álljon be péknek-, a Borinage-ban töltött időszak kulcsfontosságú volt Vincent életében. Fivére, az odaadó Theo bátorítására úgy döntött: művész lesz.

Az ott szerzett tapasztalatok olyan mélyen Van Gogh-ba égtek, hogy későbbi művein is gyakran előfordulnak az ott látott témák, motívumok. Élete nehéz volt: egy szerény kunyhóban lakott, pénze nagy részét elajándékozta, elegáns ruháit munkaruhára cserélte. Mivel nem volt tehetséges szónok, a találkozókra nagyon kevesen mentek el. Már csak azért is nehezen találta meg a közös hangot a helyi bányászokkal, mert nyelvi nehézségei akadtak. Egyszerűen nem értette a bányászok által beszélt vallon francia nyelvet, míg amazok nem értették Vincent francia próbálkozását, ami az egyszerű füleknek túl hivatalosan és bonyolultan hangzott. 1879 júliusában, csak fél évvel érkezése után a hatóságot véget vetettek a prédikátori próbaidőszaknak, ami miatt Vincentet válságba taszította. Ennek a legmélyén nyúlt Van Gogh ceruzához. A vallási hév szertefoszlott, figyelmét a vázlatokra irányította. 1880 őszén elhagyta Borinage-t és Brüsszelbe ment, hogy a Académie Royale des Beaux-Arts növendéke legyen.

Az alapoknál kezdte

Vajon mit láthatott Van Gogh Borinage-ban, ami arra indította, hogy művész legyen? Egyrészt együttérzett a bányászokkal. A középosztálybeli Van Gogh a szegények, munkások jóbarátja lett. Az ottaniak szegények és analfabéták voltak, munkájuk nehéz volt és veszélyes.

De Van Gogh számára egyszerű életmódjuk egy nagyobb igazságot rejtett. Amikor művész lett, témaválasztásában gyakran nyúlt vissza az itt töltött időszakra. Jean-François Millet-hez hasonlóan a munkásosztály életét akarta megörökíteni, és pályája első felét ennek szentelte. De valójában mindig fontos maradt számára.

A mindennapi valóság és a vidéki szegénység főszerepet kapott. Egyik levelében úgy fogalmazott, hogy Borinage-ban kezdett először a természet után rajzolni. A kunyhómotívum élete végéig kísérte, legutolsó képein is felbukkannak. Kései műveiben többször feltűnnek borinage-i emlékképek. Borinage-ban híres festményekről készített fekete-fehér képek másolatai alapján tanult rajzolni. Amikor élete vége felé Saint-Rémyban, ahol elmegyógyintézeti lakó volt, visszatért ehhez, de már színes festményeket festett. Kevés mű maradt fel a borinage-i időszakból, mert a művész megsemmisítette őket. Talán túl ügyetlennek érezte őket, amikor saját stílusát, egyéni művészi útját kereste. Ez az időszak alapozta meg művészi pályáját.