Egy út önmagadhoz

Többféle okból vállalkozunk zarándokútra. Egyesek vallásos meggyőződésből, mások az erejüket próbára téve a természetfelettivel keresik a kapcsolatot, és akad olyan is, aki a bámulatos tájak miatt indul útnak. Ők a világ zarándokútjait járják, az El Caminót, ellátogatnak Rómába, Lourdes-ba, Nepálba. A zarándoklat a legrégebbi vallási tradíciók egyike. Úti célul általában a spirituális jelentőségű helyek szolgálnak, ahol vallási tanító született, működött, esetleg csoda vagy rejtély történt. A vallásos emberek szerint ezeken a helyeken közelebb kerülhetünk Istenhez, megtapasztalhatjuk közelségét és szeretetét. A zarándokutak azonban nem csupán a hívőknek, vallásos utazóknak nyújtanak felejthetetlen élményt. Manapság kutatások és tapasztalatok alapján tudjuk, hogy a zarándoklat igen hatékony terápiás folyamat lehet. Az ilyen kalandok inspirálnak, kiszakítanak a hétköznapok zűrzavarából, és önismeretre tanítanak.

Egy igaz történet

Manapság több mint 1000 hivatalos nemzeti ösvény szeli át Amerikát, de a kezdetek kezdetén mindössze kettő volt: az Appalachian Trail és a Pacific Crest Trail. Az Amerika nyugati partján végigvezető Pacific Crest Trail a világ egyik legszebb túraútvonala, melyet Clinton C. Clarke alakított ki 1932-ben. Legmagasabb szakasza a Sierra Nevada hegységen vezet keresztül, de a mexikói határt is érinti, és átvezet a kanadai Brit Kolumbia egy részén is. 

Bár az 1950-es évek óta hivatalos feljegyzések szerint mindössze 3346 ember volt képes megtenni a teljes útvonalat, minden évben egyre többen kísérelik meg az embert próbáló túrát. Mióta Cheryl Strayed Vadon című regénye és a belőle készült nagy sikerű film megjelent, a PCT egyre több figyelmet kap.

Cheryl Strayed Vadon. Ezermérföldes utam önmagamhoz című regényének hősnője közel 1800 kilométert tesz meg egyedül a Mojave sivatagtól a Colorado folyó hídjáig, amelyet Istenek Hídjának is neveznek. A könyv dokumentumregénynek is nevezhető, amelyben az írónő a saját élményeit írja le.  Életének egy válságos pillanatában egyedül vágott neki a vadonnak, hogy újra megtalálja önmagát. Anyja hirtelen beköszöntő betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott: Cheryl egyedül maradt. Egy sportboltban figyelt fel a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Az, hogy teljesíti a túrát, először homályos ötletként merült föl benne, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet, a test megpróbáltatásai meggyötörték, a belső utazás viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja elsöprő, alapvető élményt jelentett számára.

A regény és a Reese Witherspoon főszereplésével készült film nők százait inspirálta arra, hogy nekivágjanak a sorsfordító utazásnak. A PCT egyesülete szerint rengeteg az olyan érdeklődő, akik a bestsellerszerző nyomába szeretnének lépni. Ugyanakkor elmondták, hogy a jelentkezők megnövekedett számával a balesetek is megszaporodtak. A könyv és a film világosan megmutatja, milyen veszélyeket rejthet ez a gyönyörű és hívogató túraútvonal. A 26 éves egykori drogfüggő egy alkalommal csörgőkígyóval találja szembe magát, míg mások arról számoltak be, hogyan próbáltak átkelni az alattomos, hófödte hegyeken megfelelő felszerelés nélkül. Strayed rendkívül magányos kalandra vállalkozott, nehéz csomagokkal, tikkasztó hőségben menetelt a teljes kimerültségig, mielőtt elindult a fagyos vidékre. A veszélyes környezeti feltételek mellett az írónőnek a más túrázók nyújtotta veszélyekkel és saját félelmeivel is szembe kellett néznie a 94 napos utazáson.

A film

Akik végigmentek az úton, azt mondják, hogy a Vadon című film hitelesen adja vissza azokat a kihívásokat és életre szóló ajándékokat, amelyeket egy ilyen út nyújthat. Szerintük a túrázás az egyik leghatékonyabb terápia, hiszen ilyenkor a hétköznapi problémáink hirtelen nagyon távolinak, mégis közelinek tűnnek: sokkal tisztábban megfigyelhetjük, értékelhetjük őket. „Amikor elveszettnek, kétségbeesettnek éreztem magam, amikor nem tudtam, hogyan tovább, elindultam ezen az úton. Az ösvény megtanított arra, hogy néha csupán annyit tehetünk, hogy szó szerint egyik lábunkat a másik elé rakjuk, újra meg újra” – mondta Strayed.

De vajon mi lehet az írónő sikerének titka? Kilenc nappal az után, hogy Cheryl Strayed hazatért, találkozott egy férfival Portlandben, akivel később összeházasodtak, majd két gyermekük született. 17 évvel később megjelentette memoárját kalandjairól. Azt, amit az írónővel történt, úgy nevezzük: a valóra vált amerikai álom. Kemény munkával és nagyon kevés külső segítséggel felküzdötte magát a szegénységből olyan magaslatokba, amelyekről korábban még csak nem is álmodhatott. Reese Witherspoon, aki maga jelentkezett, hogy szeretné elkészíteni a filmet, és egyúttal eljátszani a főszerepet, megígérte Strayednek, hogy olyan mozit készít belőle, amelyre mindketten büszkék lehetnek. A színésznő betartotta ígéretét, főszereplőként Oscar-díjra jelölt alakítást nyújtott, producerként pedig olyan alkotást hozott létre, amely a híres Bechdel-teszten is sikerrel átment. A Bechdel-teszt, amelyet nemielfogultság-tesznek is neveznek, azt vizsgálja: egy fikciós műben szerepel-e legalább két női karakter? Beszélnek-e egymással? Beszélnek-e olyasmiről, ami nem férfiakkal kapcsolatos?  

A sikerhez az is hozzátartozik, hogy a produkcióban hasonló megoldást láthatunk, mint a 2013-as Gravitáció című filmben, melynek nagy részében a főszereplő Sandra Bullock társaság híján szintén magában beszél. Bár a Gravitáció fikciós mű, a Vadon pedig memoár, mindkettő olyan, a populáris kultúrában rendkívül ritka szituációt jelenít meg, amely során egy nő arra tanítja magát, hogyan juthat el A-ból B-be rendkívül nehéz körülmények között, teljesen egyedül, minden férfisegítség nélkül. Érdekes módon a filmben újra és újra előkerül a kérdés: Mit keres egy nő egy szál magában az erdő közepén? Az irodalomban és a filmekben is megfigyelhető, hogy a férfiaknak általában nincs szükségük traumára ahhoz, hogy ilyen embert próbáló kalandokra induljanak, míg a nőknek kell valamilyen komoly indok, hogy leváljanak a hagyományos társadalomról, és elhagyják kötelességeiket. Robyn Davidson Tracks című könyve hasonlóságot mutat ezen a téren. Davidson és Strayed egyaránt próbára teszi magát pszichikailag és fizikailag, pontosan úgy, ahogyan azt a férfiaktól megszokhattuk. De nem csupán önmagukat tesztelik, úgy, mint a férfiak, egyúttal hozzájuk hasonlóan az alkalmi szexet sem vetik meg az úton. Ezek a hősnők egyértelműen a szó legszorosabb értelmében a női függetlenség, szabadság megtestesítői.

Nick Hornby forgatókönyve még izgalmasabbá teszi az eseményeket azáltal, hogy a könyvtől eltérően, melyben édesanyja haláláról kezdettől fogva tud az olvasó, a filmben csupán szép lassan, fokozatosan ébred rá a néző, mi is indította el végül Cherylt az úton. A való életben egy szerettünk elvesztése valaminek a vége, gyötrelmes veszteség. De a képzelet és a filmek világában a tragikus halál egy új kalandot, kezdetet jelent. Megadja a főhősnek a szabadságot, és arra ösztönzi, hogy új, ismeretlen helyeket fedezzen fel. Így volt ez a Bambiban is, és ez történt az Óz, a csodák csodájában. A Vadon tehát sikeres, mert egyesíti a legrégebbi és legszélesebb körben kedvelt és ismert történeteket. Strayed egyedül van a nagyvilágban, saját erejéből küzdötte fel magát a szegénységből, és zarándokútra indul, hogy meglelje a lelki békéjét. A Vadon nem olyan hősnő története, aki megpróbál újra harmóniába kerülni a természettel, sokkal inkább arról szól, hogy Strayed hogyan rakja múltja darabjait megfelelő sorrendbe, hogy valami sokkal pozitívabbá formálja életét.

A filmet a kiváló színészi játék és a csodálatos tájak mellett az teszi igazán szerethetővé és meghatóvá, hogy közös és mély emberi gondolatokat fogalmaz meg. „Az emberek gyakran elutasítják a memoárokat, mert narcisztikusnak bélyegzik őket, és igazuk van, de csak azért, mert sokan nem látnak tovább a felszínnél – mondja az írónő. – De ha mélyebbre ásol, láthatod, hogy az illető nem magáról beszél, hanem arról, hogy milyen is embernek lenni”