A szóbeszéd hatalma

A Social Issues Research Center kutatása szerint a férfiak beszélgetési idejének 55, míg a nők társalgásának legalább 66 százalékát teszik ki a pletykák. A pletyka fogalma körülbelül olyan idős, mint maga az emberiség. Dr. Joe Rock szerint ennek a kifejezésnek erőteljes negatív jelentéstartalma van: kibeszélünk másokat a hátuk mögött, és gyakran olyan dolgokat állítunk, amelyeknek nincs is valóságalapjuk. A kutatások azonban azt mutatják, hogy a jelenségnek mégis van egy előnye: kapcsolatot teremt.

Richard Weiner egyik könyvében azt írja, a pletykának számos definíciója létezik. „A legtöbb meghatározás a pletykát fölösleges beszédnek, fecsegésnek bélyegzi. Fontos azonban, hogy akár pozitívnak, akár negatívnak tartjuk, a pletyka sosem felesleges. Kapcsolatot teremt, a negatívumok ugyanis gyakran sokkal erősebb kapcsot hozhatnak létre, mint a pozitívumok. Két olyan ember, akik kevéssé ismerik egymást, szorosabb kapcsolatba kerülhetnek, ha valamilyen negatív dolgot osztanak meg egymással egy harmadik személyről. Ezzel tulajdonképpen a közös értékeket, illetve humorérzéket bizonyítják egymásnak.”

A szakértők szerint a pletyka meghatározza a csoportnormákat, fokozza az önbecsülést, és barátságokat teremt. Természetesen hátránya is van, hiszen ha sok időt töltünk a másokkal kapcsolatos negatívumok taglalásával, az egészségtelen gondolkodásmódhoz vezethet. Egy munkahelyen különösen zavaró lehet, kutatók szerint könnyen teremthet félelemmel, haraggal teli hangulatot, amely minden esetben növeli a stresszt.Frédéric Fanget pszichiáter szerint azért pletykálunk, hogy megosszuk a gondjainkat, ezáltal megerősítést és támogatást nyerjünk. Mindemellett ilyenkor jó érzéssel tölti el az embert a gondolat, hogy felkeltettük mások érdeklődését, és dominálhatunk a beszélgetések alatt.

Antropológusok szerint az emberi történelem folyamán a pletyka nem csupán a kapcsolatok megerősítésének eszköze volt, de egyben az elszigetelésé is. A pletyka segítségével ugyanis kitaszíthattuk azokat, akik nem támogatták a csoportot és érdekeit.

Hírességkultúra

Az embereket valamiféle legyőzhetetlen kíváncsiság hajtja, hogy minél többet megtudhassanak mások életéről. Ugyanez a kíváncsiság bújik meg a magazinok, a talkshow műsorok és a celebipar sikerének hátterében. Az Oscar-díj-átadó vörös szőnyegétől a bulvárlapok hasábjaiig a celebmegszállottság mindenütt jelen van. Ez teljesen természetes: társadalmi lények vagyunk, akik mindig is figyelemmel kísérték a hierarchia felsőbb szintjein állók életét és mindennapjait. A hírességimádat ebből tendenciából nőtte ki magát, s mindezt a média és a technológia fejlődése csak még inkább táplálta.

Bár az, hogy manapság állandó hozzáférésünk van a sztárok világához, a celebhírekhez és -pletykákhoz, viszonylag újnak számít, a hírességek életének nyomon követése egyáltalán nem új keletű. Az emberek mindig is felnéztek az uralkodókra társadalmi és divatútmutatások után kutatva. A mostanra tradicionális fehér menyasszonyi ruhát például Viktória királynő hozta divatba az 1840-es években.

Daniel Kruger szerint erre többféle magyarázat is létezhet. Az egyik, hogy meg akarjuk tanulni, hogyan élik mindennapjaikat a magas státuszú egyének, hogy ezáltal mi is olyanokká váljunk, mint ők. A másik szerint: azt gondoljuk, hogy könnyebben boldogulunk majd a társadalomban, ha tisztában vagyunk azzal, mi történik az ő életükben. Bármelyik legyen is az ok, tény, hogy ott, ahol emberek csoportjai vannak, pletyka is van. Egyszerűen így vagyunk programozva.