A városért harcol

Itt tölti élete nagy részét az az építész, aki a 10 éve álló és működő Müpát tervezte. De azon túl, hogy a magyar kultúrát az európai vérkeringésbe bekapcsoló épületet hozott létre, saját építészirodája is bekapcsolódhatott a világéba. Legutóbb Sencsenben, Kínában kérték fel, hogy tervezzen egy Müpa-szerű, óriás kultúrkomplexumot. Ezzel Zoboki Gábor letette a névjegyét a világsztároké mellé. Közben azonban itthon sem pihen: bár nem ért egyet a múzeumi negyed létrehozásával, úgy gondolja, beszélni róla kevés. Olyan terveket készített, melyek szerinte jobban szolgálnák a várost.

Tízéves a Müpa, most éppen azon dolgozik, hogy méltó könyv jelenhessen meg az épületről. Ez építészeti munka?

Én még mindig képviselem azt a kicsit szakállas nézetet, hogy az építész polihisztor. Az ókori Egyiptomban a csillagász és a főmágus szerepét töltötték be az építészek. XIV. Lajos korában azért is az építész volt a hibás, ha nem volt jó hangulatú a tűzijátékkal egybekötött lakmározás. Ez ma is így van, mindenhez értenünk kell, bár néha szakbarbárkodunk is… Tehát ha az ember Müpát rajzol, akkor beleássa magát az akusztikába. Ha kórházat, akkor egy kicsit belgyógyász és pszichiáter lesz. Ha meg iskolát, akkor tanár. Tehát az építészet polihisztorság és kaméleonszerep is egyben. Így aztán természetes, hogy az ember tovább kíséri a legfontosabb gyerekét, és életre kelti Pinokkiót.

A legfontosabb?

Életmű jelentőségű főmű. Ezzel tudtunk bekerülni a nemzetközi építészeti vérkeringésbe. Az a furcsaság, hogy ha az ember hangversenytermet tervez, akkor nem elég, hogy szereti Mozart zenéjét. Szerintem a hangversenytermek a modern kor katedrálisai. Valahol az ember meditálni megy egy koncertre, ha figyel a zenére, ha nem. Mert az két óra koncentráció… vagy elengedés… vagy mindkettő.

Kórházat nem is rajzolna?

Nem, ma szakosodni kell. Ez az iroda a zengő terek és színházak egyik legnagyobb tudora lett Magyarországon. Nem terveztünk eddig sem templomot, sem kórházat, pedig szerintem mindkettő legalább ugyanolyan fontos, mint a hangversenyterem.

Hányszor jár a Müpában havonta?

2-3 naponta ott vagyok. Van, hogy előadásra megyek, van, hogy az épülettel kapcsolatban vannak tennivalók. Például a világítástechnológia az elmúlt tíz évben nagyon sokat változott, nekünk is követnünk kell a trendeket. A Müpában él a tisztelet az építők iránt, így a mai napig kikérik a véleményünket. És persze fantasztikus élmény, amikor beülhetek próbákra. Például Fischer Ádám összes Walkür-próbáját követem, és amikor világelső művészek énekelnek nekem az üres teremben, akkor tényleg a Notre-Dame-ban érzem magam.

Tulajdonképpen mit köszönhet az épületnek? Vegyük sorra. Egyféle magyar sztárépítész státuszt, nemzetközi ismertséget − és sok olyan találkozást, ismeretséget, amelyek a Müpa nélkül nem jöttek volna létre, mondjuk, messziről tisztelt nagy művészekkel.

Igen, ez mind egyértelmű, bár a sztárépítész státuszt nem szeretem.

Gondoltam. De mi az például, amit Sencsenben, a kínai Müpa építésekor másként csináltak?

Egy sokkal komplexebb épületet építettünk oda.

A teljes cikk a La femme 2015. tavaszi számában olvasható.