A pöttyök hercegnője

Yayoi Kusama alkotásaival, installációival több millió érdeklődőt vonz múzeumi tárlataira, ezzel korábban többször is ő lett világ leglátogatottabb kortárs művésze. Olyan hírességeket hagyott maga mögött, mint Jeff Koons vagy Damien Hirst. A 94 éves japán alkotó napjainkban a pop art és az avantgárd világának egyik legfontosabb képviselője, akinek innovatív műalkotásai legalább olyan érdekesek, mint különös élettörténete. 

„Egy nap megakadt a szemem otthon egy piros virágmintás terítőn, hosszasan néztem, és amikor végül sikerült levennem róla a tekintetem, ugyanazt a mintát láttam mindenhol a szobában, az ablakon, a falakon, a testemen, az egész univerzumon. Hirtelen mindent beterített a minta, mely később sem akart eltűnni. Nagyon megrémültem, el akartam menekülni előle, de valahogy sehogy sem tudtam” – mondta Kusama, amikor egy interjúban a kezdetekről kérdezték.

Az 1929-ben született művész szigorú és tekintélyelvű családba született, édesanyja rendszeresen bántalmazta. A traumák és megpróbáltatások elől egy teljesen új világba menekült: a látomások és hallucinációk világába. 1939-ben, mindössze 10 évesen készítette el első Untitled című művét, mely édesanyja pöttyökkel fedett arcát ábrázolta. Elmondása szerint a pöttyök nem csupán gyermekkorának látomásait ábrázolják, hanem a nap, a hold, a föld, a világmindenség és a végtelen univerzum szimbólumai is egyben. Fiatalon mindössze az észlelt alternatív valóságot szerette volna megjeleníteni, végül azonban ez lett a kezdete annak a szenvedélynek, amely egész életét végigkísérte: egy életre szóló önfelfedezés és folyamatos megszállottság a pöttyök iránt.

Később művészeti iskolába jelentkezett, és a nihonga nevű hagyományos japán festészeti formát tanulmányozta Kiotóban. Műveivel ekkoriban magára vonta a japán pszichiáter, Shiho Nishimaru figyelmét, aki segített feldolgoznia kényszerképzeteit. 1955-ben levelezni kezdett Georgia O’Keefe amerikai művésszel: nem sokkal később Seattle-be költözött, és jelentkezett az Arts Students League művészeti iskolába. Első nagyobb kiállítását 1959-ben rendezte a Brata Galleryben, Végtelen hálók című festménye üdítő újdonságként hatott a modern művészet központjában, New Yorkban.

A Végtelen hálók a végtelen időt, teret és távolságot jelképezte. Ez a koncepció a vászonról indult, később azonban teljes körű installációvá változott az 1963-as Végtelen tükörszoba című alkotásban: egy hatalmas kiállítótér falait tükrök borítják, és az egészet apró, színes LED-ek világítják meg, amelyek folyamatosan változtatják színüket. A művész ezzel a világűrt és a csillagokat szerette volna megjeleníteni. Háromdimenziós munkáit a Velencei Biennálén is kiállította, 1966-ban az 1500 tükörgolyó segítségével elkészített Narcisszusz kertje hatalmas sikert aratott. 1967-től 1969-ig Kusama ismét festészettel foglalkozott, képein pöttyökkel fedte be az embereket, miközben aktívan kivette részét a vietnami háború elleni tüntetéseken is. 1969-ben megnyitotta saját divatüzletét, mely főleg saját tervezésű ruhákat árusított.

Azóta több nagy divatházzal dolgozott együtt, a Lancome számára készített már limitált szériás szájfénykollekciót, 2012-ben pedig Louis Vuitton kérte segítségét új kollekciója megalkotásához.

1973-ban többféle betegségét kúrálandó visszaköltözött Japánba, ahol tehetségét az irodalom és a költészet terén is megcsillogtatta, önéletrajzi elbeszéléseiért még irodalmi díjat is kapott. 1977-ben önként jelentkezett az egyik tokiói kórház pszichiátriai osztályára, ahol a mai napig lakik. A kórházhoz közel berendezett egy stúdiót, így továbbra is megállás nélkül alkot és tervez.

Összességében elmondhatjuk, Kusama úttörő művész, akinek kreativitása nem ismer határokat és műfaji korlátokat. Munkái nagy hatással voltak Andy Warholra és Claus Oldenburgra is. Yoko Ono egyszer megjegyezte, Kusama az a művész, aki mindig is inspirálta őt. Mára számtalan egyéni kiállítást rendezett a világ minden táján, a londoni Serpentine Gallerytől a Tokió Nemzeti Múzeumon keresztül egészen a New York-i Modern Művészetek Múzeumáig. Egyszer azt mondta, ha nem alkothatott volna, már rég megölte volna magát.

„Földünk csupán egy pötty a sok millió csillag között, mely körülvesz minket a kozmoszban. A pöttyök szimbolizálják a végtelenséget. Mikor ezzel a mintával dolgozom, úgy érzem, egységben és harmóniában vagyok a környezetemmel és a világgal.”