Hősök és bűnbakok a XX. században

Romsics Ignác Széchenyi-díjas történész, a XX. század magyar történelmének kutatója. A kor történelmi panoptikumának egyik legavatottabb ismerője. Magánéletéről nem szívesen beszél, arról viszont igen, hogy miért lett bűnbak Károlyi Mihály. Demokrata volt-e Bethlen István. Kik táplálják a Horthy-kultuszt. Milyen hatással vannak ők napjaink történelmének alakulására?

 

 

Sok szó esik a Kossuth tér átrendeződéséről mostanában, például arról, álljon-e Károlyi Mihály szobra a Parlament mellett. Miért olyan megosztó Károlyi?

 

Ez nemcsak róla mondható el. Horthyról, Telekiről vagy Kádárról legalább ennyire vagy még inkább. A magyarázat egyszerű. Különböző szociokulturális csoportok választanak maguknak egy idolt, akit felruháznak csupa pozitív tulajdonsággal, és kijelölnek egy ördögöt, akit bűnbakká tesznek. Ez az attitűd jelentősen különbözik a történész eljárásától, aki mindenekelőtt megérteni és megértetni akar, nem pedig dicsőíteni vagy elítélni. Tudva levő, hogy minden államférfinak vannak pozitív és negatív tulajdonságai, még ha nem is azonos arányban.

 

Károlyi mellett mi szól? Sokan őt teszik felelőssé Trianonért, később lepaktált a kommunistákkal.

 

Nehéz pár mondatban minderre válaszolni. Hajdu Tibor kollégám például egy 500 oldalas monográfiát írt Károlyi életéről és politikájáról. A probléma egy része abban áll, hogy Károlyi

A FELELŐS

„Trianonért sokan Károlyi Mihályt tették és teszik meg bűnbaknak. Ez a történelem jelentős leegyszerűsítése. Trianonért sokan felelősek.”

olyan időpontban került az ország élére, amikor az menthetetlen volt. Elképzelhetőnek tartom, hogy ha békés időszakban alakíthat kormányt, akkor derekasan helytáll. 1918-ban viszont senki sem tudta volna egyben tartani a Monarchiát és a történelmi Magyarországot. Tisza István sem. Mindenesetre jelentős leegyszerűsítése a történelemnek, hogy sokan Károlyit tették és teszik meg bűnbaknakTrianonért. Trianonért sokan felelősek. Ugyanakkor persze kétségtelen, hogy Károlyi összetett személyiség, hiszen nem mindennapi életút, hogy valaki konzervatív nagybirtokosból eljut addig a dilemmáig, hogy belépjen-e a kommunista pártba. De éppen az összetettsége miatt nem tudok egyetérteni a kizárólagosan negatív Károlyi-képpel. Belpolitikai szempontból Károlyi és kormánya kétségkívül demokratizálni próbálta az országot, amiről egy demokratikus kor demokratikus rendszere nem feledkezhet meg.

 

Valamiért a ma élő emberek szenvedélyesen keresik a múltból levezethető hivatkozási pontokat, sokan éppen Horthyban találják ezt meg. Miért?

 

Szerintem ez nem pontosan így van. A közvélemény-kutatások szerint Horthy megítélése nem olyan pozitív; inkább ellentmondásos, mint Károlyié. Horthy-kultuszt ma az én ismereteim szerint csak a jobboldali vagy nemzeti radikálisok akarnak építeni.

 

Én ezt a történészhallgatók között is felfedeztem.

 

Ez kétségtelen, ám ők egy hangos kisebbség, és semmiképpen sem többség. Mindenestre vannak ilyenek is. De vajon miért? Induljunk ki abból, hogy az 1945 után berendezkedő államszocializmus történelemképe a rendszerváltás időszakában egyik napról a másikra érvényét vesztette. Az embereknek, különösen a fiataloknak elkerülhetetlenül új támpontokra volt és van szükségük világképük megalkotásához. Hova nyúlhatnak, ha a kommunizmus érvényét vesztette? Logikus a nacionalizmus és a vallás felé fordulni. Ezen belül Horthy mindenekelőtt azért lehet idol, mert nevéhez köthető az 1938 és 1941 közötti területi revíziók sora. Ahhoz, hogy ezt pozitívan értékeljük, nem kell se jobb-, se baloldalinak lenni, se konzervatívnak, se antiszemitának. Elég, ha magyarok vagyunk. Ha valaki ráadásul militarista és antiszemita beállítottságú, akkor már a fehérterror sem olyan nagy bűn, sőt ad absurdum a 44-es nyilasuralomra is felmentés adható. A történelmi tudat alakítható, különösen a fiataloké. A diktatúrában természetesen egyszerűbb volt a helyzet: egyetlen értelmezést sulykoltak minden szinten. A jelenlegi helyzet, mint minden demokráciában, jóval bonyolultabb. Egymással versengő értelmezések próbálják folyamatosan megtalálni az idealizálható hősöket és a bűnbakká tehető ördögöket. Úgyhogy ma vannak hívei Horthynak, kis számban még Szálasinak is, de vannak Károlyinak, Nagy Imrének, sőt Kádárnak is.

 

 

A teljes cikk a La femme 2011. téli számában olvasható.