"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Bele lehet halni a szerelembe?

Mert az összetört szív hogyan is élhetne tovább, nem igaz?

Ruth and Harold “Doc” Knapke az általános iskolában találkoztak. Mikor Doc Németországban állomásozott a háború alatt, leveleztek. Amikor visszatért, románcuk kiteljesedett. Összeházasodtak, hat gyereket neveltek fel és 65 évig éltek együtt. Majd öt évvel ezelőtt, egy Ohio állambeli idősek otthonában egy augusztusi napon mindketten meghaltak.

 

 

Lányuk, Margaret úgy emlékezett vissza, hogy bár tökéletes kapcsolat nem létezik, a szüleié a jobbak közé tartozott. Olyanok voltak, mint a tépőzár két fele: nem tudtak meglenni egymás nélkül. Margaret elmesélte, hogy testvéreivel éveken át tanúja volt annak, ahogy apja szíve egyre gyengül, és az elbutulás jeleit mutatja. Többé már nem érdekelték azok a dolgok, mint korábban és a nap nagy részében szunyókált. A gyerekei nem tudták, hogy magánál van-e. Az egyetlen magyarázat, amit találtak az volt, hogy anyjuk kedvéért marad életben. Amikor egy hosszabb szundikálás után felébredt, az első kérdése mindig az volt, hogy hol van a felesége. Ruth egyszer elkapott egy ritka fertőzést. Eszméletlenül feküdt az idősek otthonában, és világos volt, hogy már csak napjai maradtak. A Knapke gyerekek elmondták apjuknak, hogy Ruth sosem fog már magához térni. Doc nem aludt el, órákon át emésztette a hallottakat. Másnap reggel meghalt, este pedig Ruth is követte őt.

Margaret szerint szülei páros halála tudatos döntés volt: a két szív egyszerre szűnt meg dobogni. Az volt az érzése, hogy apja csak anyja kedvéért bírta idáig, és hogy meg akarta neki mutatni az utat a túlvilágra. Bár a Knapke pár története különleges, esetük mégsem egyedi. Hónapról-hónapra lehet olvasni hasonló történetet, amelyben a pár tagjai egymást követve halnak meg.

 

Az orvostudomány is tud róla

 

Az összetört szív az irodalom fantáziájában született meg, Shakespeare is írt a halálos gyászról. A szeretett kedves elvesztése olyan érzelmi veszteség, amely szinte fizikai fájdalmat okoz. De valóban meg lehet halni, ha összetörik a szívünk? Mint kiderül, igen: az összetört szív szindróma, orvosi nevén stressz-indukálta kardiomiopátia létező jelenség. A gyásszal végzett kutatások fényt derítettek arra, milyen hatással van a stressz az egészségre. Azonban a halálos gyász nem csupán a stresszt jelenti, állítják a tudósok. Megmutatja, a szeretet milyen fiziológiai köteléket is jelent, amely legjobban akkor mutatkozik meg, amikor elszakad.


Világszerte végeztek kutatásokat arra vonatkozóan, hogyan lehetséges, hogy a házastársak hetekkel, hónapokkal később követik elvesztett társukat. 2011-ben a Harvard Egyetem és a tokiói Yamanashi Egyetem kutatói 2,2 millió embert vizsgáltak. Úgy becsülték, hogy 41 százalékkal nőtt az esélye annak, hogy a halálesetet követő 6 hónapba az özvegyen maradt házastárs is férje, felesége után hal. A 65 év alattiaknak ráadásul ugyanolyan veszélyeztetettek, mint a 65 év felettiek. A férfiakat azonban nagyobb mértékben érinti, mint a nőket. Ennek oka egyrészt az, hogy mivel nagyobbrészt a nők feladata volt az, hogy gondoskodnak férjükről és a háztartásról, tartották össze a családot és tartották a család ünnepeit, feleségük halálával a férfiak elszigetelődhetnek. Az az özvegyember, aki nem tud főzni, mosni, gondoskodni magáról, annak a fizikai jólléte is veszélybe kerül.

Az összetört szív szindrómáról az orvosok, nővérek is beszámolnak. Szemben a szívinfarktussal, az összetört szív szindrómát nem eltömődött artériák okozzák, hanem a stresszhormonként is ismert epinefrin (vagy más néven adrenalin) és norepinefrin szintjének hirtelen megnövekedése. Szélsőséges stressz esetén a hormonáradat a normális, egészséges reakció. Ez sarkallja a testet, hogy fusson vagy üssön, ha veszély fenyegeti. Azonban bizonyos esetekben a hirtelen hormonszint-növekedés lényegében sokkolja a szívet és megakadályozza, hogy rendesen pumpáljon. Röntgen- és ultrahangfelvételeken jól látszik, hogy a bal szívkamra megnagyobbodik és elformátlanodik. Ez a szokatlan forma a japán polipcsapdákra, a tako-tsubóra emlékeztet, így a szindróma másik neve a Takotsubo kardiomiopátia. A szindróma nem károsítja tartósan a szívizom szövetét, így a betegek gyakran teljesen felgyógyulnak.

 

Még egy nappal több


Más tényezők is szerepet játszanak abban, hogyan tudnak párok egyszerre elmenni. A wisconsini egyetem egyik pszichológusa hosszabb ideig dolgozott hospice-ban szociális munkásként. Tapasztalata szerint voltak a haldoklók, akik képesek voltak egy nappal is meghosszabbítani az életüket, hogy szeretteiknek örömöt szerezzenek vele. Sok mindent nem tudunk még az akaraterőről- állítja Tracy Schroepfer.


Bár azt az orvosok nem tudják pontosan kimutatni, honnan ered az akaraterő, azt igenis be tudták bizonyítani, hogy az emberek emberfeletti módon képesek ragaszkodni és elengedni. David Phillips, a University of California szociológiaprofesszora azt vette észre, hogy Pészah előtt drámai módon csökkent a zsidók halálozási aránya, majd utána ismét megnövekedett. A nem zsidó vallásúak körében az arány változatlan maradt. Ugyanígy a kínaiak körében csökkent a halálesetek száma a holdújév előtt, és utána ismét növekedett. Ha az ember képes kivárni egy ünnepet, akkor miért ne tudna várni a szerelmére?

A szeretet nemcsak a lelket dobja fel, hanem a testnek is jót tesz: a boldog kapcsolatok védenek a stressz negatív hatásaival szemben. Egy bizarr és elég kegyetlennek tűnő kísérletben a pszichológusok azt vizsgálták, hogyan befolyásolja az érzelmi támogatás a stresszreakciót. A kutatás alanyait azzal fenyegették, hogy elektromos sokk éri őket. Amikor felgyullad a lámpa, 20 százalék esélyük van arra, hogy pár másodpercen belül sokkolják őket. Ezzel azt a szorongást akarták modellezni, amit akkor érez az ember, ha például egy közelgő határidő fenyegeti. Az alanyok azonban nincsenek egyedül: van, aki egyik szerettének -partnerének, szülőjének, közeli barátjának- a kezét fogja, míg mások egy idegenét. A vizsgálat kimutatta, hogy az agyban a hipotalamusz, amely a stresszel való megküzdést szabályozza, aktivitása attól függően változik, hogy az alany egy idegen vagy egy szerettének a kezét fogja. Utóbbi ugyanis csökkenti a stresszt. Az eredmény ugyanaz volt akkor is, ha az alany szerettét fenyegették meg sokkal: az agy számára a szeretett másik nemcsak metaforikus értelemben, hanem szó szerint az ember része. Ha elveszítjük partnerünket, egy részünk tűnik el vele.

Helen Fisher biológiai antropológus szerint a veszteség okozta fiziológiai fájdalom a szerelem erejének és fontosságának bizonyítéka. Társas lényekként arra születtünk, hogy szerelembe essünk és köteléket alakítsunk ki fajtársainkkal. A romantikus szerelem olyan mélyen van az agyba huzalozva, mint a szomjúság vagy az éhség. A túlélés függ tőle.
Három különböző eleme van: a kötődés, az intenzív romantikus érzelem és a nemi ösztön. A kötődés fázist az oxitocin hormon termelődése jellemzi: a csók, az ölelés, az érintés, a másik hangja mind elősegíti az oxitocintermelést. Az oxitocin pedig csokkenti a kortizol nevű stresszhormon szintjét. A romantikus szerelem ideje alatt dopamin termelődik. Ez energiát ad, optimistává, kreatívvá, céltudatossá tesz- mindez pedig elengedhetetlen az egészséges élethez. A harmadik elem, a nemi gyönyör szintén a dopaminszintet emeli.

Ezek után nem nehéz belátni, miért éri nagy trauma az agyat akkor, ha elveszítjük szerelmünket. Ha ehhez hozzáadódik a megváltozott napi szokások, a társas kapcsolatok meggyengülnek, a jövőbe vesztett hit semmivé foszlik, az agy számára ez felér egy kémiai káosszal, amellyel nem mindenki tud megbirkózni. És most már tudjuk, hogy az összetört szív nemcsak a slágerszerzők és költők találmánya.