Egy festőművész transzparens emlékezete

A cím hitelesen fejezi ki azt a vizuális nyelvet, amely képeire jellemző: többrétegű, áttetsző. Másrészt utal arra, hogy egyszerre több gondolatsort igyekszik megfogalmazni a pop-arthoz közel álló, színes formában.

A művész a nyolcvanas évekből, gyermekkorából még őriz emlékképeket az államszocializmus szocialista realista formanyelvéből, melyeket remekül vegyít a jelen társadalmi gondjaival-bajaival, a szegénység vagy a hajléktalanság témakörével. Éppen ez a tartalmi áttetszőség adja azt a többletet, amely a képei előtt álló nézőt gondolkodásra készteti, miközben rájöhet arra: bizony, a jelenben ismétlődni látszanak a múlt folyamatai. És ezzel a festőművész máris elérte célját.

Nem véletlenül hangsúlyozta a kiállítás rövid, de tartalmas megnyitóbeszédében György Péter esztéta, egyetemi tanár: a kortárs művészetet a politikamentesség, a társadalmi öntudat hiánya jellemzi, ám Soós Nóra alkotásai kivételnek tekinthetők: montázsképein egymás mellett vannak jelen a személyes emlékek és napjaink közhelyei.

Ugyanakkor arra is figyelmeztetett, hogy az alkotó műveinek ezt a rétegét nem kell komorabbnak látni, mint amennyire ironikusak. Annak ellenére, hogy a jelen cseppet sem kedélyes figurái a szereplői. E képeken minden együtt van ahhoz, hogy olyan érvényes festészetet láthassunk, amely fegyelmezett kritikával festi át a jelenlegi festői szerepkészleteket, elvárásokat – fogalmazott az esztéta, hozzátéve, hogy ezt nagyon is üdvözli. Megjegyezte ugyan, hogy e nagyméretű festményeket tartalmukhoz képest még mindig nem tartja elég nagyoknak, de már szerencsére elég nagyok ahhoz, hogy túlmutassanak a kortárs festészet nem kortárs átkán, a művészeti világ méretkényszerén – jegyezte meg. Soós Nóra képei fele ekkorában megfesthetetlenek volnának, pontosabban jelentésüket, esztétikai erejüket, értelmezhetőségüket veszítenék – tette hozzá, majd hozzáfűzte: minden remény megvan arra, hogy ezek a festmények időtállónak bizonyuljanak, egyszerre kapjanak helyet a korszak fontos dokumentumai között és a művészet normarendszerében. Ennél nagyobb dicséret talán nem is igen kell egy a harmincas éveiben járó fiatal művész érzékenységgel átitatott képeinek legújabb bemutatkozásához.

Aki kíváncsi az egyedülálló festményekre és Soós Nóra művészetére, annak igyekeznie kell. Bécs, New York, Miami, Palm Springs, Zürich, Genf után láthatók újra Budapesten a festőművész képei, és aki e tárlatot elszalasztja, annak ősszel már Frankfurtba, Mannheimbe kell utaznia, hogy eredetiben láthassa Soós Nóra festményeit.

A kiállítás a budapesti Faur Zsófi Galéria (1114 Budapest, Bartók Béla út 25.) nyílt meg 2015. május 7-én, és 2015. június 12-ig látható.