„A Titanicról azt mondták, hogy az álmok hajója, és az is volt, valóban az volt” – hangzik el az elsüllyeszthetetlennek tartott gőzösről szóló nagy sikerű filmben. És valóban, az óceán/tengerjáró, más néven cruise hajókat a mai napig egyfajta időtlen varázs és elegancia lengi be. Egy ilyen hatalmas luxushajón egy mágikus világba csöppenünk, amelyben arra a röpke pár napra, esetleg hétre szinte semmissé lesz a kinti világ. A végtelen tengeren szeli a habokat egy úszó város, amely rengeteg meglepetést tartogat a vállalkozó kedvűek számára.
Adott egy fiatal pár, akik az óriási felhajtás elől menekülve azt az utat választják, hogy egy tengerjáró hajón fogadnak örök hűséget egymásnak, és töltik el a mézesheteket. Hiszen mi sem lehet romantikusabb annál, mint hogy az embert a világ zajától távol, az azúrkék Földközi-tengeren egy igazi hajóskapitány adja hozzá élete párjához? Így hát felkerekedtek, és nyakukba vették a világot. Egy kimerítő, hosszú utazással töltött forró nap végén hőseink végre megérkeztek a kis olasz kikötővárosba, Livornóba. Mikor végre a kikötőbe érve megpillantották „álmaik hajóját”, tudták, hogy a legjobb döntést hozták.
Egy tengerjáró hajóra feljutni nem egyszerű történet. Vonatkoztassunk el egy pillanatra a Balaton partján megszokott hajóállomásoktól, helyette képzeljünk inkább magunk elé egy repülőtéri becsekkolást. Átvilágítás, útlevél-ellenőrzés, kézfertőtlenítés – a biztonsági óvintézkedések tárháza végtelen. De amint a lelkes turistára rámondják az áment, és megnyílik a biztonsági kapu, egy új világ tárul elé, egy fényűző és monumentális világ. Az ember valóban úgy érzi, mintha a pompázatos Titanic fedélzetére került volna, leszámítva persze a tragikus végkifejletet. Csillogás, pompa, amerre csak a szem ellát. Az emeletek között lifttel közlekedhetünk, és a díszlet minden egyes darabja maga a megtestesült fényűzés. A labirintusszerű folyosókon nem nehéz eltévedni, mintha minden sarok titkokat sejtetne. A hajózás egyébként egy klasszikus tengerparti apartmanozáshoz képest meglehetősen költséges nyaralás, viszont nem nehéz kifogni kedvező ajánlatokat, amelyekkel az eredeti ár töredékéért vehetjük igénybe a szolgáltatást.
Egy cruise hajón – kis túlzással – minden van. Éttermek, bárok, kozmetika, fodrászat, edzőterem, kültéri medencék, játszóház, teniszpálya, színház – lehetetlenség lenne mindent felsorolni, nincs olyan igény, amelyet itt ne lehetne kielégíteni. Természetesen mindennek megvan az ára, de a választás lehetősége a miénk. Ha akarjuk, egész nap áztathatjuk habtestünket a medencében, este látványos, zenés színházi előadást élvezhetünk, majd egy hajnalig tartó táncos mulatságon szórakozhatunk a rengeteg bár és szórakozóhely valamelyikén, esetleg részt vehetünk a számtalan napi program egyikén, amelyeket lelkes animátorok vezényelnek le. De ha úgy tartja kedvünk, a nap meghatározott szakaszaiban egy kis városnézés erejéig elhagyhatjuk az úszó erődöt, hiszen a hajó szinte mindennap más országban köt ki néhány órára. És persze ott a varázslatos tenger. Amikor a luxus zárt falai közül kilépünk a fedélzetre, új világ nyílik meg előttünk. A biztonságot és a stabilitást jelentő szárazföld fényévekre van tőlünk, csak mi vagyunk és a kietlen természet. A nyílt víz hihetetlen energiája úgy tölti fel az embert, akár a legnemesebb üzemanyag.
Kulináris szempontból egy cruise hajó maga a mennyország. Érdemes megemlíteni, hogy a tengerjárókon teljes ellátást kapunk, a pazar lakomák jozzátartoznak a programhoz. A napot egy bőséges, svédasztalos reggelivel kezdjük, amelyben csak az nem található meg, ami nem létezik. Tojás minden fellelhető formában, palacsinta, gofri, péksütemények, müzlik, felvágottak, sajtok, zöldségek, gyümölcsök minden mennyiségben – itt úgy reggelizhetünk, akár egy király. Az ebéd és a vacsora sem kevésbé impozáns: választhatunk a büfé- és az à la carte étterem kínálata között. Érdemes egyébként az ebédhez a büfét választani, amely kevésbé formális és időigényes, hiszen napközben a strandolás és a rengeteg egyéb elfoglaltság mellett könnyebb időt szakítani egy gyorsabb, svédasztalos étkezésre. A vacsora, az már más történet, annak érdemes megadni a módját. Szép ruha, gyertyafény, zongoraszó és sok apró, de különleges fogás, mindegyikük egy-egy apró költemény. Kísérőként persze a legfinomabb nedűk közül választhatunk. Itt bizony nem mennyiségi, hanem igazi minőségi étkezés folyik, a szó legnemesebb értelmében. De ha esetleg valami másra vágynánk – például sushira –, külön költségre a hajó bármelyik éttermében, bárjában elkölthetjük ebédünket, vacsoránkat.
És, hogy mi is lett hőseink előre eltervezett esküvőjével? Hát úgy tűnik, nemzetközi vizeken frigyre lépni mégsem annyira egyszerű, mint azt a házasulandók először gondolták, ugyanis a hajón köttetett házasságokat a törvény nem ismeri el. Persze nagy vész azért nincs: ha úgy tartja kedvünk, potom 500 euróért a kapitány boldogan „összeadja” a vállalkozó szellemű szerelmeseket. Ezért a „jelképes” összegért a ceremónián túl jár még egy romantikus, pezsgős vacsora és egy díszes oklevél. Történetünk szereplői végül mégis úgy döntöttek, hogy otthon, a szeretteik körében fogadnak örök hűséget egymásnak, de a tengeren közösen átélt naplementék örök életre szóló élményként szolgáltak a számukra.