Életünk folyamán a sors gyakran állít minket változások elé. Válás, egy szerettünk halála, a munka elvesztése, mind-mind olyan események, amikor úgy tűnhet: elvesztünk. Ilyenkor az ember könnyen az önsajnálat hibájába esik. Ha azonban képesek vagyunk ismét talpra állni, olyan kalandok várhatnak ránk, amelyekről korábban még csak álmodni sem mertünk. Az újrakezdés örökzöld témáknak számít a filmiparban is. A szereplők helyzetéből és küzdeni akarásából mi, nézők is sokat tanulhatunk. Ezek az alkotások a változásokról szólnak, arról, hogy minden új napban ott rejlik a lehetőség.
Egy élénk és rendkívül megkapó leírással kezdi Elizabeth Gilbert Ízek, imák, szerelmek című memoárját. Az amerikai írónő a fürdőszobapadlón ül és sír. Elizabeth látszólag tökéletes kertvárosi életet él szerető férjével, aki gyermeket szeretne tőle, ez azonban olyan jövő képét vetíti előre, melyet ő valójában nem akar. Miután az írónő ráébred erre, szakít addigi életével, és útnak indul, hogy megtalálja önmagát és boldogságát. Elizabeth Gilbert 2007-ben megjelent bestsellere és a belőle készült film hatalmas sikert aratott az egész világon. A történet szerint a Julia Roberts megformálta hősnő válása után először Olaszországba megy, hogy ismét felfedezze az élet örömeit, majd Indiába utazik, hogy meglelje a belső békét, végül pedig Balira látogat, ahol rátalál a nagy szerelem is. A film rávilágít arra, hogy sohasem késő változtatni. Ahhoz, hogy elérjük, amit szeretnénk, gyakran ki kell lépnünk a komfortzónánkból, tisztáznunk kell magunkban a céljainkat és azt, hogy kik szeretnénk lenni.
Elizabethhez hasonlóan Frances Mayes is hasonló helyzetben találja magát a Napsütötte Toszkána című filmben. A szintén önéletrajzi regény alapján készült alkotás egy széles körben ismert, sikeres írónő életének kritikus szakaszába enged betekintést. Frances (Diane Lane) sikeres és boldog írónő, egészen addig, amíg házassága zátonyra nem fut. Egy csodálatos új világ nyitja meg azonban kapuit előtte, amikor úgy dönt, villát vásárol a toszkán vidéken. A nő egy idő után szoros barátságot köt olasz szomszédjaival, és a háza felújítására felbérelt lengyel bevándorlókkal, majd szép lassan felfedezi, mennyi szépséget rejt az egyszerű olasz élet. A film központi üzenete: akkor találunk rá az igazi boldogságra, amikor megbékélünk önmagunkkal. Frances Mayes szerint a legfontosabb, hogy sose veszítsük el a gyermeki lelkesedésünket, akármibe fogunk is.
Szomorú, de igaz, az idősebb karakterek, illetve színészek manapság ritkán játszanak központi szerepet a mozivásznon. Pedig a Keleti nyugalom – Marigold Hotel című a film az élő példa arra, milyen nagyszerű dolgok születnek, ha mégis így történik. A Deborah Moggach regényéből készült film, bár kiszámítható, mégis nagyon szerethető: az időskorral, illetve nyugdíjas léttel kapcsolatos fontos kérdéseket vet fel. A történet szerint egy csábos reklám hatására hét brit állampolgár élete alkonyán úgy dönt, hogy a boldogság reményében egy indiai hotelba költözik. Az okok különbözők: egészség, pénz, munka, régi és persze új szerelmek. Megérkezésükkor azonban szembesülnek azzal, hogy új lakóhelyük merőben más, mint Anglia, ráadásul a szálloda sem olyan, mint ahogyan a hirdetésben lefestették. A film legnagyobb érdeme, hogy szép lassan lebontja az idősebbekkel kapcsolatos sztereotípiák halmazát, és rideg brit nyugdíjasok helyett színes, humoros egyéniségeket ismerhetünk meg, akik csöppet sem unalmasak vagy érdektelenek. Sőt! Kamaszokat megszégyenítő bátorsággal és életkedvvel vágnak neki új életüknek.
A Cameron Crowe rendezte 1996-os romantikus komédiát a sportmenedzser Leigh Steinberg története ihlette. A cselekmény szerint 35 éves Jerry Maguire (Tom Cruise) sikeres sportügynökként dolgozik a Sports Management International nevű ügynökségnél. Mindene megvan: karrier, pénz, csinos menyasszony. Rengeteg kliense van, azonban egyikkel sem törődik igazán, csupán kihasználja őket. Egy nap azonban ráébred, hogy változtatni szeretne: ezután a pénz helyett ügyfeleire akarja helyezni a hangsúlyt. Ötleteit munkatársai elé tárja, és bár először úgy tűnik, pozitív a fogadtatás, néhány nappal később elbocsátják állásából. Mindenki elpártol tőle, egyedül a csinos könyvelőnő, Dorothy és a focista Rod Tidwell áll ki mellette. Ennek ellenére az egykori sportmenedzser úgy dönt, hű marad újdonsült elveihez, és saját ügynökséget alapít a semmiből.