"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Modern kori félelmeink

Míg egyes fóbiák, mint a klausztrofóbia, már évszázadok óta velünk vannak, addig mások a modern kori kényelem melléktermékei.

A legtöbb fóbia általában evolúciós gyökerű.  Nem véletlen, hogy irracionális félelmeinket leggyakrabban négy fő kategóriába sorolhatjuk: vér és sérülés, rovar és más állatok, természeti környezet, veszélyes helyzetek. A biológiai magyarázat szerint ezek a fóbiák segítették őseinket a túlélésben, az emberi agy tehát eleve programozva van bizonyos félelmekre.  A 21. század azonban ezen a téren is változásokat hozott. A modern társadalommal együtt pedig modern félelmek is megjelentek, amelyek szinte észrevétlenül fészkelték be magukat az életünkbe.

 

Nomofóbia


Egyre több fiatalt érint szerte a világon a nomofóbiának nevezett jelenség, vagyis a mobiltelefon-függőség. A nomofóbiás erős szorongást érez, akárhányszor nem találja a mobiltelefonját, vagy észreveszi, hogy lemerült a készüléke.  Akadnak olyanok, akiket már az is rettegéssel tölt el, ha nincs megfelelő térerő a közelben. Általában a 18–24 éves korosztály szenved leginkább ettől a betegségtől, 70 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy komoly nehézséget okoz számukra akárcsak percekre is megválni a telefonjuktól. A Huffington Post és a YouGov vizsgálata szerint a 18–29 éves korosztály 64 százaléka alszik valamilyen készülékkel. Egy másik felmérésből az derült ki, hogy a megkérdezettek 22 százaléka inkább a fogkeféjéről mondana le egy hétre, mint az okostelefonjáról. A probléma orvoslására számtalan módszer létezik. Bizonyos applikációk például mérik, hogy mennyi időt töltünk aktívan telefonunk nyomkodásával, így nyomon követhetjük és tudatosan korlátozhatjuk napi telefonhasználatunkat.

 

 

Obesofóbia


A mai világunk a vizualitáson alapszik, ezért nem meglepő, hogy úgy látjuk, testképünk határozza meg azt, akik vagyunk. A kifutón csontsovány modellek vonulnak fel, a címlapokon pedig gyönyörű sztárok pózolnak. Az angol Stylist magazin kutatása szerint a brit nők 41 százaléka elégedetlen a súlyával és az alakjával. Az arány pedig egyre csak növekszik, 2004-ben ez a szám mindössze 36 százalék volt. A felmérés szerint a világon mindössze a nők 4 százaléka jellemzi magát a „gyönyörű vagy szép” kifejezésekkel, és 5-ből 1 húsz év alatti nő gondolkozott már el a plasztikai sebészet lehetőségein. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy az obesofóbia, vagyis az elhízástól való túlzott félelem is egyre gyakoribb jelenség manapság. Az obesofóbiás állandóan a súlyával van elfoglalva, betegesen számolja a kalóriákat, és ha kell, éhezteti magát. Az említett fóbia rendkívül súlyos következményekkel járhat, olyan betegségek kialakulásához vezethet, mint az anorexia vagy a bulimia.

 

Koumpounofóbia 


A koumpounofóbia ritka, de valós betegség, és igencsak megnehezítheti az érintettek életét. Eszerint egyesek még a gombok látványától is undorodnak. Mint ahogyan sok más fóbia esetében, ez a jelenség is a traumatikus gyermekkori élményekre vezethető vissza. Volt, aki azt állította, hogy gyermekkorában egy vödör gomb zuhant a fejére, másoknál egy gombelem lenyelése okozta a problémát, de olyan is akad, aki attól fél, hogy ezek az apró műanyag tárgyak tökéletes helyszínt biztosítanak a baktériumok számára. Neil Gaimannak talán egy egész generációnyi koumpounofóbiást köszönhetünk. Az író 2002-es Coraline című horror-novellájában a főszereplő kislány egy rémálomszerű párhuzamos világba csöppen, ahol az emberek szemét gombok helyettesítik.

 

Anuptafóbia


Az anuptafóbia tulajdonképpen kóros félelem a szingli léttől. Szakemberek megállapították, hogy szociális fóbiaként is tekinthetünk rá, általában egy gyermekkori traumatikus élmény idézi elő. Néhány évtizeddel korábban az emberek még jellemzően egy életre választottak párt maguknak. Szerelmesleveleket írtak egymásnak, a házasság intézményét szentnek és sérthetetlennek tekintették, az udvarlás pedig a kapcsolat elengedhetetlen előfeltételének számított. Bár a házasság tradíciója továbbra is jelen van mindennapjainkban, az elmúlt fél évszázadban számtalan változás tanúi lehettünk.  A szerelmesek már nem csupán az életükön, de a munkájukon is osztoznak, és ha úgy tartja kedvük, külön lakásban külön életet élnek. Ezzel együtt egyre több az olyan fiatal nő, aki már a húszas éveiben szorongani kezd a párválasztás miatt. A  családalapításban elmerült barátok, az öregedő felmenők és az egyre erősödő társadalmi nyomás mind-mind hozzájárulnak ehhez. Az anuptafóbiás gondolatai szinte megállás nélkül a házasság és az általuk elképzelt tökéletes élet körül forognak. Pár nélkül értéktelennek érzik magukat, emellett képtelenek hosszabb időn keresztül egyedül lenni.