Így ismerkedünk ma

Néhány évtizeddel korábban az emberek még jellemzően egy életre választottak párt maguknak. Szerelmesleveleket írtak egymásnak, a házasság intézményét szentnek és sérthetetlennek tekintették, az udvarlás pedig a kapcsolat elengedhetetlen előfeltételének számított. Bár a házasság tradíciója továbbra is jelen van mindennapjainkban, az elmúlt fél évszázadban számtalan változás tanúi lehettünk. A párok már nem csupán az életükön, de a munkájukon is osztoznak, és ha úgy tartja kedvük, külön lakásban külön életet élnek. Az internet forradalmasította a szerelmet és a romantikát is.  A szerelmeslevelek korszakának leáldozott, helyette megjelentek a szerelmes e-mailek, sőt újabban divat lett szerelmes twitter-üzeneteket küldeni. Az online társkereső oldalak lehetővé teszik, hogy olyan emberekkel találkozzunk, akikkel egyébként sosem akadtunk volna össze.  Az interneten keresztül képesek vagyunk beszélni a problémáinkról, megnyílunk egymásnak, és erős érzelmi kötelékeket alakíthatunk ki.

A mai trendek szerint gyakran nem is látjuk a másik arcát, gesztusait, mimikáját. Noha egy-egy fénykép jó esetben árulkodik, mégis szinte teljesen vakon ismerkedünk, akárcsak a Vakrandi című filmben, ahol a főszereplők a falon keresztül esnek szerelembe egymással.

Modern szerelem a mozivásznon

A történet szerint Machin egy hallgatag és embergyűlölő játéktervező, aki kizárólag a munkájának él, és mindennél többre értékeli a csendet. Machine kiváló eredménnyel végzett fiatal zongoraművész, aki épp most költözött be az új lakásába, keményen készül a következő klasszikus zenei zongoraversenyére, mely nagy áttörést hozhat művészi karrierjében. Számára a zene és a hangok jelentenek mindent. Két főhősünket csak egy papírvékony fal választja el egymástól. A dolgok akkor kezdenek érdekessé válni, amikor az együttélés mellett döntenek, anélkül hogy látnák egymást.

A film tökéletesen bemutatja a 21. század társas kapcsolatainak szépségeit és buktatóit, miközben felveti a kérdést: vajon a verbális kommunikáció önmagában elég-e ahhoz, hogy egy szerelmi viszony életképes legyen? És miképpen változik az emberek kommunikációja a modern technológiának köszönhetően? Egy csodálatos szerelmi történet bontakozik ki a szemünk előtt, amelyből nem hiányzik sem a humor, sem a romantika. A film régimódi hangulatot áraszt, mégis rendkívül aktuális és modern témát dolgoz fel, így egészen egyedi alkotást láthatunk. A produkció közönségdíjat nyert a 19. COLCOA Francia Filmfesztiválon Los Angelesben, valamint elnyerte a legjobb film díjat a 2015 Cabourg Filmfesztiválon.

A Vakrandi egyik legfőbb érdeme a színészi játék és a karakterábrázolás. Clovis Cornillac láthatólag otthon van a multitasking világában, hiszen a produkcióban forgatókönyvírói, rendezői és színészi feladatokat is ellátott. Összességében azonban mégis talán a kamera előtt nyújtja a legjobb teljesítményt, hiszen nagyszerűen alakítja a szociális fóbiás, kissé őrült feltalálót, aki képtelen megbirkózni a technológia irányított új, modern világgal. A film ötlete Lilou Foglitól, Cornillac feleségétől származik, aki a produkcióban Machine testvérét játssza. Bár összességében semmi új nincs az „ellentétek vonzzák egymást” alapszituációban, az élénk mellékszereplőknek és a művészi kivitelezésnek hála a Vakrandi mégis kiemelkedik a vígjátékok szürke tömegéből.

Mert a filmben művészi megoldásokból sincs hiány, majdhogynem színházi hatást kelt, elsősorban az osztott képernyő miatt, amellyel a készítők még hangsúlyosabbá tették a szerelmeseket nemcsak fizikailag, de átvitt értelemben is elválasztó falat. Szintén érdekes megoldásnak mondható a névválasztás. A szereplők ugyanis sosem árulják el az igazi nevüket. Mindez egy újabb jele a köztük húzódó távolságnak, hiszen ahogyan az interneten, úgy itt sem fedik fel valódi kilétüket egymás előtt.

Cornillac még egy fontos, modern világgal kapcsolatos etiketthibát kiemel. A főszereplő egy zsúfolt étteremben lehordja a vendégeket, amiért úgy vacsoráznak, és úgy társalognak egymással, hogy közben mobiltelefonjuk az asztalon hever, utalva ezzel arra, hogy manapság a technológia a személyes, társas kapcsolatokat is háttérbe szorítja. És ahogyan Machin mondja, az okostelefonoknak hála, már nem kettesben, inkább hármasban töltjük az estéinket.

Azért a nézőnek marad némi hiányérzete a film után. A főszereplők előéletéről például alig tudunk meg valamit. A film csupán halvány utalásokat tesz, így rengeteg kérdés marad függőben: Vajon mi történt Machin feleségével, és mi vezetett ahhoz, hogy a férfi ennyire bezárkózott?

Az apróbb hibák ellenére azonban igazán szórakoztató filmet kapunk, amely felhívja a figyelmet egy nagyon fontos dologra: bármennyire haladni kell is a korral, ha komolyan vesszük az ismerkedést, és kíváncsiak vagyunk a másik igazi énjére, a személyes találkozások, a hosszan tartó beszélgetések elkerülhetetlenek. Hiszen az ismerkedés lényege a másik ember felfedezése, és talán ez az egyik legnagyobb kaland az életben.