"A La femme a döntéshozó, értelmiségi, véleményformáló nők magazinja. A La femme nekik és róluk szól. La femme magazin, la femme, lafemme.hu, lafemme"
« vissza nyomtatás

Luxus az őszben

Hogyan tehetjük szebbé az őszi mindennapokat?

Itt van az ősz, itt van újra – hangzik el Petőfi Sándor híres költeményében. Nem véletlen, hogy a fent említett évszak gyakori ihletforrás a művészek számára, hiszen rengeteg apró csoda rejlik benne. Persze sohasem könnyű megbékélnünk a nyári napok, a fröccsmámoros, balzsamos éjszakák és a véget nem erő fagylaltozások elmúlásával, de amint sikerül túllépnünk a rajtunk eluralkodó melankólián, átadhatjuk magunkat az ősz szépségeinek. Hiszen az ősz nemcsak egy szép és felfokozott időszak végét jelenti, hanem egy új, meghittebb, más szempontból varázslatos korszak elejét. Az ősz a változások, az újrakezdések és új lehetőségek évszaka: új iskola, (régi)új munkahely, új évad, új frizura, új szokások. Próbáljuk meg igazán megélni, és amennyire lehet, megszépíteni a szürke hétköznapokat, csempésszünk egy kis luxust az életünkbe. Ez esetben a luxus nem feltétlenül jelent méregdrága szállodákban eltöltött hétvégéket, vagy párizsi haute couture divatházakban felhalmozott új ruhákat, csupán néhány apró fortélyt, amelyek segítségével némi varázslatot vihetünk az olykor rendkívül szeszélyes őszi napokba. Egy kis csillámport a léleknek.

 

Mennyei falatok

 

A legtöbb ember számára a kulináris élmény garantáltan más színben láttatja a világot. A hűvösebb, esősebb évszak elérkezésével a szervezetünk már nem kívánja annyira a friss, zöld salátákat és a hűsítő fagylaltkelyheket, inkább a melegebb és laktatóbb „comfort foodok” felé húz a szívünk, de ezeket is megspékelhetjük némi extrával. Hamarosan érik a sütőtök, amely már önmagában is isteni dolog, de miért ne fokozhatnánk még tovább a dolgot? A sütőtökszeleteket megszórhatjuk darált dióval, esetleg egy kevés gránátalmával, csurgathatunk rájuk mézet, és végül az egészet meghinthetjük egy leheletnyi narancsvirágvízzel.

 

Vagy ott van még a sült gesztenye, amelybe könnyűszerrel csempészhetünk egy kis csillogást egy kevés rózsavíz hozzáadásával. Ezzel a néhány apró fogással az egyszerű fogás pazar lakomává lényegül át. És persze ne feledkezzünk meg az indián nyár hangulatos szüreti mulatságairól és borfesztiváljairól, amelyek igazi minőségi időtöltést jelenthetnek. A jó bor megérdemel egy kis ünneplést, hiszen, ahogyan Victor Hugo is mondta: „Egyetlen csepp bor elég, hogy pirosra fessen egy tele pohár vizet.”

 

Kényeztessük magunkat

 

A változás évszaka kiváló alkalom arra, hogy új szokásokat vezessünk be: fogadjuk meg, hogy rendszeresen időt és energiát áldozunk saját magunkra. Mindenki az ízlése és vérmérséklete szerint döntse el, mi az, ami a feltöltődéséhez szükséges. Vegyük elő régen elfeledett meleg holminkat, és élvezzük a puha gyapjú, vagy a lágy kasmír simogatását a bőrünkön, esetleg csapjunk fel egy csinos kalapot, hogy századfordulós úrhölgynek érezhessük magunkat. Vegyük a nyakunkba a várost, tekintsünk meg egy érdekes kiállítást, vagy nézzünk meg egy jó darabot valamelyik színházban – hiszen ősszel végre újra „színház az egész világ”. És ha netán belefáradnánk az egész napos barangolásba, irány az otthon melege, és kezünkben egy bögre teával, esetleg gőzölgő, fűszeres ciderrel merüljünk el a habok között valami jó 19. századi történettel a kezünkben. És persze, ha már úgy adódott, hogy úgyis egy kád forró vízben ülünk, kössük össze a kellemest a hasznossal: egy finom, saját készítésű bőrradír csodát tesz a bőrrel. Nem kell hozzá más, mint némi só vagy cukor (utóbbit nem árt száműzni a konyhából, de a piperepolcunkon remek szolgálatot tesz), növényi olaj (ez lehet sima olívaolaj, de ínyencek operálhatnak sárgabarackmag-, meggymag-, esetleg kókuszolajjal), méz és végül néhány csepp tiszta illóolaj – a variációk száma végtelen. Ha a fenti keverékkel tetőtől talpig bedörzsöljük magunkat, nemcsak az elhalt hámsejteket, hanem a világ gondját is lemossuk magunkról.

 

Persze az apró praktikák sokat segíthetnek abban, hogy komfortérzetünkön némiképpen javítsunk, de nem szabad megfeledkeznünk a legalapvetőbbről: az ősz (és persze minden másik évszaké is) a természet örök körforgásának bizonyítéka. Egy új évszak kezdete emlékeztethet minket, örökké rohanó, városi embereket arra, hogy mennyire eltávolodtunk az anyatermészettől. A friss, hajnali avarillat, a színesedő, majd lehulló falevelek, vagy az esőcseppek kopogása legalább olyan fontos testünknek és lelkünknek, mint a legfenségesebb kozmetikai kezelés.