Miért szeretünk félni?

Amerikában kétségtelenül a halloween az egyik legnépszerűbb ünnep, melyet izgatott készülődés előz meg minden évben. Becslések szerint az Egyesült Államokban körülbelül 11 millió dollárt költenek az emberek jelmezekre ebben az időszakban. Maga a halloween a világ egyik legrégebbi ünnepe, ősi kelta hagyományokból kialakult tradíció, mely elsősorban az angolszász országokban népszerű. Eredetileg a kelták ezen a napon hatalmas tüzekkel és rémisztő jelmezekkel próbálták elijeszteni a gonosz szellemeket, melyek hitük szerint a komor, sötét téllel érkeznek el. Írországban, Nagy-Britanniában, Kanadában és az Egyesült Államokban az utcaképet rémisztő dekoráció uralja, az emberek töklámpásokat készítenek, ijesztő jelmezeket öltenek,  a gyerekek „Csokit vagy csalunk!” felkiáltással járják körbe a szomszédos házakat. Az ünnep szerves része az ijesztgetés, így a kastélytúrákon a kísértetek és a horrorfilmek egyaránt borzolják a kedélyeket. Felmerül azonban a kérdés, miért vágyunk ilyen megszállottan a félelemre? És miért ünnepeljük a rettegést, illetve a természetfelettit? 

A félelem pszichológiája

Úgy tűnik, az emberek szeretnek kacérkodni a sötét oldallal és a kísérteties karakterekkel. A sötét oldal iránti olthatatlan vonzalomnak köszönhetően a halloween ma a karácsony után a legnagyobb ünnep Amerikában. Az emberi kultúra megszállottan érdeklődik a halál iránt, főképp azért, mert nem tudjuk megérteni vagy megfejteni. Ez az egyik legfélelmetesebb titok az életünkben, és úgy tűnik, a halloween megkönnyíti, hogy elfogadjuk. Szakértők szerint a halloween az az ünnep, ahol szabadjára engedhetjük legmélyebb félelmeinket, ijesztő gondolatainkat, és jól érezhetjük magunkat, ahelyett hogy halandóságunkon töprengenénk.

Azzal, hogy magunkra öltjük legnagyobb félelmeink tárgyát, bizonyos mértékig szembe is nézünk velük. Ez különösen hatékony lehet a gyerekeknél, akik legtöbbször a szellemektől vagy a szörnyektől rettegnek. Amint egy képzeletbeli lény bőrébe bújnak, úgy érezhetik, megfejtették a titkát, s mindjárt kevésbé tűnik baljósnak vagy rémisztőnek. 

Miguel De La Torre, a denveri Teológiai Egyetem professzora szerint ilyenkor engedélyt kapunk arra, hogy ne csak titokban, hanem nyilvánosan is maszkot viseljünk. Ahhoz ugyanis, hogy alkalmazkodjunk a társadalom és a világ elvárásaihoz, gyakran a hétköznapokban is álarcot hordunk: boldogabbnak, kedvesebbnek mutatjuk magunkat a munkahelyünkön, mosolygunk az állásinterjún, miközben mélyen belül lehet, hogy szorongunk, vagy szomorúak vagyunk.

Mindemellett mélyen gyökeredző pszichológiai és fizikai oka van annak, hogy miért élvezzük annyira a félelem érzését. Ha ijesztő filmet nézünk, esetleg hullámvasúton utazunk, a testünkben adrenalin szabadul fel, amely a meneküléshez, illetve a küzdelemhez szükséges extra energiával látja el a szervezetünket. Ezt angolul „fight or flight” reakciónak nevezzük. Walter Bradford Cannon vezette be ezt a fogalmat 1926-ban. A szívverésünk és a légzésünk felgyorsul, az izmok megfeszülnek, érzékszerveink élesebbé válnak. Amikor valóban veszélyes szituációba kerülünk, legtöbben nem élvezzük ezt az érzést, egyszerűen csak a védekezésre használjuk. Az olyan helyzetekben azonban, amelyekben tudjuk, hogy alapvetően biztonságban vagyunk, élvezetet nyújthat ez az energia. Tudósok szerint az agy ezen képessége hatékonyan használható a különböző fóbiák, szorongásos zavarok kezelésében is. Valószínűleg a fent ok miatt szeretünk a horrorfilmeket is. A pszichológiai magyarázat szerint az ösztönös kíváncsiság vezet minket, de az is lehet, hogy a film végén bekövetkező megkönnyebbülés a motiváló erő, amely egyfajta jutalomérzettel tölt el bennünket.

A félelem élvezetének a pszichológus Frank McAndrew szerint evolúciós gyökerei vannak. Fontos, hogy motiváltak legyünk a kalandok, a különböző veszélyes helyzetek, az új lehetőségek és persze ezzel együtt a félelem keresésére is, hiszen ez segítette őseinket is a táplálékforrások, a jobb életfeltételek és hű szövetségesek felkutatásában.

Úgy tűnik tehát, a halloween alapvetően nem csupán egyszerű szórakozási forma, azt is mondhatnánk, hogy alapvető emberi szükségleteink kielégítésére szolgál.