A legendák földje

Ez a különös, 18 nagy szigetből álló észak-atlanti szigetcsoport első látásra olyan, mintha csupán a gyermeki képzelet szüleménye volna, mintha kizárólag a mesekönyvek lapján létezhetne. A hobbitokéra emlékeztető gyeptetős házak, valószínűtlenül zöld legelők, csipkés fjordok, meredek sziklafalak és lenyűgöző hegyek uralják a Norvégia és Izland között félúton, a Golf-áramlat szívében fekvő szigetek gyönyörű tájait.

Évszázadokon keresztül azt gondolták, hogy a normann hódítók voltak a legkorábbi lakóik, a Feröer-szigetek Nemzeti Múzeumának néhány éve közzétett kutatásai alapján azonban kiderült, hogy nagy valószínűséggel már a 4. század előtt is éltek itt emberek, vagyis még jóval az előtt, hogy a vikingek partra léptek volna. Egy helyi legenda úgy tartja, hogy a portyázó vikingek fiatal, gyönyörű nőket raboltak el hazájukból, majd erre a területre hurcolták őket, azért, hogy benépesítsék a szigeteket. Egy másik monda szerint, az Izlandon élő misztikus lényeknek megtetszett a Feröer-szigetek nyers szépsége, és úgy döntöttek, megszerzik maguknak a területet. Két óriás éjszaka átúszott a tengeren, hogy elmozdítsa a szigeteket, és egyesítse őket Izlanddal. Ám ekkor különös dolog történt, a nap ugyanis előbukkant az égen, és kővé változtatta az óriásokat. Így született Risin és Kellingin, két tengeri kőhalom az Eysturoy-sziget északi részénél.

A természet ereje

A Feröer-szigeteken valószínűleg sosem épül majd felkapott nyári üdülőtelep, hiszen a Golf-áramlatnak köszönhetően az időjárás igencsak szeszélyes. A hőmérséklet szinte sosem süllyed nulla fok alá, és csak ritkán emelkedik 11 fok fölé. Több mint 260 napot esik az eső egy évben, a főváros, Torshavn pedig szinte állandóan ködbe burkolózik. A többségében az óészaki nyelvet beszélő helyiek mégis vidámak és bizakodók, főleg halászatból és juhtenyésztésből élnek, ami nem meglepő, tekintve, hogy a lakosság számát messze felmúlja a juhpopuláció. Talán ennek is köszönhető, hogy a szigetek a Feröer, azaz ’juh’ nevet kapták.

A terület bámulatos élővilággal büszkélkedhet. Tiszta napokon Feröer bizonyos részein még bálnákat is látni a part közelében. A bálna egyébként kényes kérdés tárgya ezen a területen, hiszen a Nemzetközi Bálnavadászati Bizottság moratóriumának ellenére is megesik, hogy az évszázados hagyományoknak megfelelően a helyiek vadászaton vesznek részt. A legtöbb látogató mégis elsősorban az itt honos megannyi különleges madárra kíváncsi. A Feröer-szigetek legalább 110 madárfajnak ad otthont, többségük a nyári hónapokban a Mykines-szigeten tanyázik. Bár a legtöbb szigetet a tenger alatt alagút köti össze egymással, ezt a területet kizárólag helikopterrel vagy hajóval lehet elérni. Olyan egyedi madárfajokkal találkozhatunk itt, mint a lunda, a szula vagy az alka: a szigetet csak a lundák paradicsomaként emlegetik. A jellegzetes fehér hasú, nagy piros csőrű, apró termetű lunda kíváncsi természetű, kissé komikus kinézetű madár, melyet lehetetlen összekeverni más fajokkal. A Mykines a kirándulásra is nagyszerű lehetőséget kínál. A sziget egyszerűen bejárható gyalogosan, a magas, borotvaéles sziklákról lenyűgöző kilátás nyílik a háborgó óceánra.

Meseszép zöld tájaival Kalsoy talán a legdrámaiabb és legtitokzatosabb szigete Feröernek, a helyiek „Fuvolának” becézik különös alakja miatt. Nincs jobb módja annak, hogy felfedezzük ezt a gyönyörű területet, mint egy kirándulás a Kallur világítótoronyhoz. A túra során érdemes kitérőt tenni a Mikladalur faluba, a sziget legnagyobb településébe. Többek között ehhez a faluhoz kötődik Feröer leghíresebb mondája, a fókanő története. A helyi legenda úgy tartja, hogy a fókák egykor emberek voltak, akik önként vetettek véget életüknek az óceán habjai között, és fókává változtak. Évente egyszer azonban kijöhettek a partra, ahol levetették bőrüket, majd emberalakban táncoltak és mulattak. Egyszer egy fiatal paraszt Mikladalur falujából úgy döntött, hogy meglesi a fókalányokat. A férfit teljesen megbabonázta az egyik lány szépsége, ezért ellopta a bőrét, a lány így nem tudott visszatérni társaival együtt a habokba. Követte az ifjú gazdát a faluig, aki végül kényszerítette, hogy vele maradjon. Évek múltán azonban a fókalány megtalálta a módját, hogy visszaszerezze a bőrét, és egy óvatlan pillanatban visszatért otthonába, az óceánba. Ennek a különös szerelmi történetnek állít emléket az a szobor is, melyet a Mikladalurhoz közeli sziklákon emeltek 2014-ben.

A szélviharok ostromolta Svínoyt kizárólag hajóval vagy helikopterrel lehet megközelíteni, ha az időjárási viszonyok megengedik. A Svínoy magyarul disznót jelent, ami egykor a Feröeren hagyományosan elterjedt sertéstenyésztésre utal. A sziget nagyszerű lehetőséget kínál arra, hogy a sokféle különböző madárfajt természetes közegükben figyeljük meg. Ha történelmi látnivalókra vagyunk kíváncsiak, felkereshetjük a falu templomát, mely 1878-ból maradt fenn, és állítólag itt található a viking főnök Svínoyar-Bjarni sírköve is.

Feröer második legnagyobb szigetén, Eysturoyon fekszik a szigetcsoport talán legtöbbet fotózott települése, Gjógv, melyet egy 200 méter hosszú tengeri szurdok szegélyez. Aki erre jár, mindenképpen érdemes felkeresnie a Vágar-szigetet is, hiszen ott található Feröer talán legimpozánsabb látnivalója, a mára szinte teljesen elnéptelenedett Gásadalur településhez közel fekvő vízesés, a fotósok egyik abszolút kedvence. Ahogy Feröeren mindenhez, úgy természetesen ehhez a területhez is tartozik egy monda. A legenda úgy tartja, hogy Gásadalur egy Gasa nevű asszonyról kapta nevét, aki elkövette azt a hibát, hogy böjt idején húst evett. Miután az egyház elvette a birtokát, Vágarra költözött, melynek kicsiny települését ezután róla nevezték el.

Feröer legnagyobb szigetén, Streymoy-n középkori leletek és a viking kultúra kincsei várják az ideérkezőket. A Føroya Fornminnissavn történelmi múzeumban a viking kortól egészen a 19. századig tekinthetők meg feröeri történelmi leletek. Kirkjubøur településen áll a gótikus Szent Magnús-dóm, a szigetcsoport legnagyobb és legszebb középkori építménye. A feröeri lakosok szeretik országukat, és szívesen fogadják a turistákat. Barátságosak és pletykásak, ahogyan azt legendáik is tanúsítják.