Különleges fénypont: ma

Egy 5–6. századi legenda arról mesél, hogy Siracusa városának egyik legelőkelőbb családjában született egy gyönyörűséges, szent életű leány, Lucia. Édesanyja súlyos betegségben szenvedett, és egy alkalommal gyógyulás reményében meglátogatta Szent Ágota sírját. Az útra leányát is magával vitte, akinek a sírnál töltött éjszakán Szent Ágota megjelent, és hívta az égiek seregébe. Mikor felébredt, Lucia kérte meggyógyult édesanyját, ne adják férjhez, mert ő immár örökre Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Lucia édesanyja hozzájárult, hogy lányának ne kelljen férjhez mennie, s amit hozományként birtokol, azzal tetszése szerint bánhat.

 

Siracusa ma

 

A gazdag lány ugyancsak rangos vőlegénye nem bizonyult ilyen megértőnek. Mérgében, hogy elesett a hatalmas hozománytól, a pogány bíróság elé citáltatta a lányt, amelynek végzetes ítéletétől a töretlen hitére büszke leány nem menekülhetett. Először pogány áldozat bemutatására kényszerítették, majd bordélyházba hurcoltatták volna Luciát, de öt igavonó barommal sem sikerült. Büntetésből máglyára vetették, ám a tűz sem fogott rajta. Végül elvágták a torkát, de szenvedései csak akkor értek véget, amikor imáját befejezte.

 

Szent Ágota betartotta az ígéretét, Luciáról azóta sem feledkeztünk el. Sőt a közelmúltban, a siracusai ásatások során megtalálták az évszázadokon át feledésbe merült Lucia-katakombát, s benne egy kultikus helyet, amely fölé nyolcszög alaprajzú katedrálist építettek. A templom egészen a 17. századig Szent Ágota tiszteletét szolgálta, majd összedőlt, s csak most, az ásatásokon bukkant elő ismét.

Szent Lucia ünnepe szintén örök érvényűnek látszik. A római katolikus egyház december 13-án emlékezik meg Szent Luciáról, ami a név jelentésével is összefüggésbe hozható. Az ünnep eredete, a hozzá kapcsolódó szokások a napfordulóhoz köthetők, hiszen nemcsak a női név, hanem a pogány mágikus rítusok is a fény, a lux szóval hozhatók összefüggésbe.

 

Lucia szobra szülővárosában

 

Magyar hagyományok

 

Bár Magyarországon nem jelentős a szicíliai hölgy tisztelete, mégis gyakran emlegetjük névünnepén, igaz, magyarosítva, Lucának szólítva. A néphiedelem szerint ez a nap kiválóan alkalmas termékenységvarázslásra, házasság-, halál- és időjóslásra. A Luca-naphoz kapcsolódó misztikus elképzeléseinket tovább fokozza, hogy ekkor kezdődött a karácsonyi éjféli miséig tartó boszorkányjáró időszak, a „lucatizenketted”.

Nem véletlenül kötődik annyi sötét képzet december 13-hoz, hiszen a Gergely-féle naptárreform (1582) előtt ez volt az év legrövidebb napja és a leghosszabb éjszakája, egyúttal a téli napforduló kezdőpontja. Természetes, hogy az év legsötétebb napján hatalmas erőt tulajdonítanak a rontó-bontó hatalmaknak.

 

Vétkes, aki dolgozik

 

A Luca-napi magyar hiedelmek egy momentummal kapcsolódnak Szent Lucia legendájához.

MIT JELENT EZ MA?

Bár a tyúkok és a kenyérsütés nem életszerű a mai világban, a karácsony előtti rohanásban egyetlen pihenőnap minden nőre ráfér.

A kiskanizsaiak szerint a szűz szemét tűvel szúrták ki, ezért ezen a napon nem szabad varrni. Egyébként Luca napja az egész magyar nyelvterületen női dologtiltó napnak számított. Fonni, varrni tilos volt, mert ellenkező esetben bevarrták volna a tyúkok fenekét. Viszont ajánlatos volt babot vagy ruhát fejteni, hogy kifejtsék a tyúkokból a tojást. Tilalmas dolognak számított a kenyérsütés, egy borsodi eredetmagyarázó monda szerint a sütő asszony gyermekét Luca be akarta dobni a kemencébe. A mosás hasonlóan kivívhatta Luca haragját: egy Hont megyei monda szerint a vétkező asszony kővé vált, egy somogyi elbeszélés szerint pedig Luca leforrázta a túlbuzgó vénlányt.

 

 

Praktikus varázslatok

 

Luca napja jó alkalom volt, hogy az asszonyok mindenféle praktikával biztosítsák tyúkjaik szaporaságát, tojáshozamát. A tilalmak mellett földre tett abroncsba szórták a baromfieledelt,

MIT JELENT EZ MA?

Ültessünk Luca-búzát, amely igazán dekoratív dísze lehet otthonunknak.

hogy a szárnyasok ne kóboroljanak el, egy helyre rakják tojásaikat. A gazdasszonynak sokat kellett ülnie ezen a napon, hogy a kotlós jó ülős legyen. A kakasokkal pedig erőset, fokhagymát vagy borsot etettek, hogy jobban fussanak a tyúkok után.

A Dunántúlon a közelmúltig élő szokás volt a Luca-napi „kotyolás”. Fiúbandák házról házra járva mondták el köszöntőjüket, szalmával, fával „megvarázsolták” a tyúkokat, hogy egész évben tojjanak. A házigazda ajándékkal viszonozta a „Luca-Luca kitty-kotty!” kezdetű köszöntőt.
Az aprójószág termékenységvarázslása mellett a következő év termésének jóslását szolgálta a Luca-napon elvetett „lucabúza”, amely ha karácsonyra kihajtott, a következő évben jó termésre lehetett számítani.

 

 

Luca-napi jóslás

 

Luca és a karácsony közötti időszakhoz több időjárásjósló szokás is kötődik. Ekkor készült a híres „lucakalendárium”, amikor a két nevezetes dátum közötti tizenkét nap időjárását megfigyelve következtettek az elkövetkezendő tizenkét hónap meteorológiai eseményeire. Sokan ismerik még a „hagymakalendáriumot” is: tizenkét hagymahéjba sót tettek, amelyik átnedvesedett, abban a hónapban sok csapadékot vártak.

MIT JELENT EZ MA?

Ha pogácsát sütünk, rejtsünk a süteményekbe egy-egy szellemes üzenetet. Akkor is szerezhetünk vele néhány vidám percet, ha nem akarunk házasodni.

A „lucapogácsát” is a jövő kifürkészése érdekében sütötték. A pogácsába annyi tollat szúrtak, ahány tagja volt a családnak, s úgy tartották, akié megperzselődött, a következő évben meghal. Máshol cédulára írt férfineveket sütöttek a pogácsába, hogy megtudják, ki lesz a jövendőbelijük. Ugyanígy cédulát helyeztek a gombócba, amelyik főzés közben a legelőször feljött, olyan nevű férjre számíthatott a leány. Egyébként házasságjósló eljárások százai kapcsolódtak Luca napjához. Közismert eszköznek számított az alma. Ilyenkor a lány beleharapott egy almába, majd karácsony este kiállt a kapuba, és ott folytatta. Olyan nevű férjet várt, aki éppen arra járt.

 

Félelem és reszketés

 

Alvaro Uribe formatervezett széke

A sok jóslás, varázslás mellett Luca napját gonoszjáró napnak tartották, minden ép eszű ember védekezett a boszorkányok rontása ellen. Az istállók ajtajára keresztet rajzoltak, fokhagymával bedörzsölték. Saját maguk védelme érdekében lefekvés előtt fokhagymát ettek, sőt a félősebbek párnájuk alá is fokhagymát tettek.

A „lucaszék” faragásához is ezen a napon kezdtek hozzá. Tizenkét napon keresztül készítették, tizenkétféle fából, vasszeg felhasználása nélkül.

Aki volt olyan bátor, és a szentmisén ráállt

MIT JELENT EZ MA?

A kézműves technikák, a fafaragás felgyorsult életünkbe nehezen illeszthető be. Mégis mit jelenthet ez a 21. század embere számára? A hagyományok tisztelete mellett talán azt, hogy forduljunk az iparművészet irányába, nézzük meg, a kortárs designerek milyen újdonságokat kínálnak számunkra.

erre a székre, úrfelmutatáskor megláthatta a boszorkányokat. Utána gyorsan haza kellett szaladni, elégetni a széket. Útközben nem ártott mákot szórni, mert azt felszedegették a boszorkányok, és nem érték utol a vállalkozó szellemű kíváncsiskodót.

 

Ma már nem hiszünk a boszorkányokban, és a véletlenre bízzuk, ki lesz a jövendőbelink. Luxuskörülmények között a lux, azaz a fény nevét viselő szent vagy éppen a boszorkányok hagyományai távolinak tűnnek. De miért ne engednénk be egy napra őket? Akár egy pihenős, kikapcsolódós, karácsony előtti energiagyűjtő nap erejéig.