Egy csipet francia gasztronómia

Az a bizonyos francia életérzés… Írók, kutatók és laikusok sokasága próbálta már megfejteni a rejtélyt. Mitől olyan kecsesek a nők? Milyen titkok bújnak meg az eldugott párizsi kertekben? Mi a minőségi élet titka? A francia életstílust érintő kérdések kapcsán a kulcs a legtöbb esetben a görcsöktől mentes elegancia, ami ugyanúgy igaz a hölgyek stílusára, a társasági életre, a kulturális javakra, vagy éppen a gasztronómiára. Hiszen a francia konyha messze földön híres és akárcsak szinte mindent, ami francia, a gasztronómiát is áthatja egyfajta időtlen elegancia, ami akár manírosnak is tűnhetne, mégis hihetetlenül természetes. Franciaország nem titkolt célja, hogy étkezési kultúráját a világban továbbterjessze és népszerűsítse egy nem mindennapi rendezvényen keresztül, ezzel is növelve turisztikai potenciálját.

Az epikuroszi vacsorák margójára

A Goût de / Good France elnevezésű rendezvény a méltán híres francia séf, Alain Ducasse kezdeményezésére indult el világhódító útjára. Az esemény Auguste Escoffier 1912-ben indított epikuroszi vacsoráinak mintájára épül, amelyek során egy meghatározott napon ugyanazt a menüt szolgálták fel a világ számos országában a meghívott vendégeknek. A Goût de / Good France ezt a kezdeményezést veszi alapul, a világ különböző részein megtalálható éttermekkel karöltve. A magas presztízsű eseményen öt kontinens közel 1500 séfjének adódik alkalma arra, hogy egy kifogástalan minőségű, autentikus francia menüt állítson össze helyi, szezonális alapanyagokból, szem előtt tartva a korszerű táplálkozási előírásokat, vagyis kevés só és zsír felhasználásával.

A nemzetközi eseményt idén második alkalommal rendezik meg világszerte, a kezdeményezéshez csakúgy, mint tavaly, idén is csatlakozott Magyarország, így március 21-én hét budapesti, illetve egy veszprémi étteremben foglalhatunk asztalt, hogy egy-egy pohár finom bor kíséretében élvezhessük a francia konyha valódi esszenciáját. Éric Fournier-nek, Franciaország magyarországi nagykövetének elmondása szerint a pályázni kívánó éttermek előzetesen egy internetes felületen leadhatták menüjavaslataikat, majd a már említett Alain Ducasse vezetése alatt álló bizottság döntött arról a világviszonylatban nagyjából 2000 étteremről, amelyek végül képviseltethetik magukat az eseményen. A diplomata hozzátette, hogy a francia állam mellett számtalan szponzor támogatja az eseményt, olyan nagyvállalatok, amelyek az ipar különböző területein alkotnak maradandót, mégis mindegyikük számára fontos a gasztrokultúra. A március 21-i rendezvényhez egyébként a részt vevő országok francia nagykövetségei is csatlakoztak, így a nagykövet rezidenciáján is igen pazar lakomával igyekeznek elkápráztatni a meghívottakat. Éric Fournier annyi kulisszatitkot elárult, hogy a francia borok mellé bizony magyar nedűt is felszolgálnak majd, többek között egy 2014-es tokaji furmintot.

A francia konyha varázsa

Az esemény kapcsán a nagykövet segítségével igyekeztünk utánajárni annak, miben is rejlik a francia konyha időtlen varázsa. Éric Fournier szerint a titok elsősorban az, hogy a francia konyha egy-egy különleges hozzávaló, illetve öntet hozzáadásával hihetetlen módon képes hangsúlyozni egy adott étel ízét. Vegyünk például egy egyszerű salátát, amely némi balzsamecetes, guérande-i sós, dióolajos, martinique-i borsos öntettel csodálatos ízorgiává lényegül át. Vagy ott van mondjuk a zöldspárga, amely önmagában nem jelent izgalmas ízélményt, mégis, egy kevés besamelmártás segítségével máris új magaslatokba emelkedik. Mindemellett a francia konyha remekel a különböző ízvilágok, a sós és az édes ötvözésében. Kérdésünkre, mely szerint jó dolog-e modernizálni a már meglévő tradicionális recepteket, a nagykövet elmondta, hogy ő személy szerint határozottan pártolja az alkotást mint folyamatot. Szerinte nagyon jó dolog, hogy vannak tradicionális bisztrók, amelyek hozzák azt, amit várunk tőlük, de az újdonság varázsa is lehet a siker záloga. A diplomata egyébként maga is nagy rajongója és pártolója a gasztronómiának, legyen szó francia vagy magyar fogásokról. Utóbbiak közül nagy kedvence a szegedi halászlé, a mangalicahús, illetve az általa nemrégiben kipróbált Eszterházy-torta. Ami pedig saját hazájának különlegességeit illeti, előszeretettel fogyaszt sajtszuflét, illetve tarte tatint, a híres francia almatortát.

Magyarország egyébként igen árérzékeny piac, ahol nehezebben nyitunk az újdonságok felé, nem úgy, mint Japánban, vagy éppen az Egyesült Államokban. De, ahogy Alain Ducasse is mondta, „a világnak szüksége van erre a boldogság iránti étvágyra”.