A válság ellenszere

Az egész világ felkapta fejét, amikor 2006-ban Warren Edwar Buffet, a világ második leggazdagabb embere bejelentette, hogy vagyonának négyötödét, 37 milliárd dollárt Bill Gates alapítványának, a Bill and Melinda Gates Foundationnek adományozza. Hogyan képes valaki önként, minden kényszer nélkül megválni vagyonának 80 százalékától, akkori árfolyamon számolva 8270 milliárd forinttól? Mennyi tőkével rendelkezhetnek a tengerentúli alapítványok, ha a nonprofit szektor Amerika legnagyobb munkaadója? Az Egyesült Államokban miért természetes még a legszegényebbek számára is, hogy adakozzanak a rendelkezésükre álló szellemi, lelki és anyagi javakból vagy szabadidőből?

 

 

Amikor az első telepesek partot értek az Újvilágban, nem támaszkodhattak másokra: nem volt sem állam, sem egyház, sem arisztokrácia. Saját maguknak kellett megoldaniuk a különböző természetű egyenlőtlenségekből fakadó problémákat. A telepes közösségekben önkéntes szerveződések keltek életre, mivel az Újvilág úttörői saját bőrükön tapasztalták, hogy a karaván csak akkor halad, ha a lemaradók szekerét a többiek megtolják.

 

A 17. században gombamód szaporodó szervezetek olyan sikeres intézmények magját vetették

ELŐZMÉNYEK

Az Újvilág úttörői saját bőrükön tapasztalták, hogy a közös karaván csak akkor halad, ha a lemaradók szekerét a többiek megtolják.

el, mint a Harvard Egyetem, amelyet 1636-ban alapított a Massachusetts Bay Colony kormányzata, nevét pedig John Harvard lelkészről kapta, aki első adományozóként könyvtárával és birtokával gyarapította az új intézetet. Az adományok azóta sem fogytak el: a Harvard költségvetését az adományozók évente több mint egymilliárd dollárral egészítik ki.

Az amerikai filantrópia persze nem csak az oktatás megszervezésére szorítkozott: ma is élen jár az egészségügy, a tudomány, a szociális gondoskodás, a művészet támogatásában. Elég, ha csak az amerikai függetlenségi háborúra gondolunk vissza: a kontinentális hadseregben nem harcoltak hivatásos katonák, a csapatok önkéntesekből álltak, a költségeket pedig magántámogatók finanszírozták. Maga George Washington is önkéntesként töltötte be a hadsereg főparancsnoki tisztét három éven keresztül, egészen kisfia megszületéséig. A Függetlenségi nyilatkozat (1776) is példaértékű, hiszen először fordult elő, hogy egy kormány létrehozását küldetési nyilatkozat előzte meg, amely egyébként minden civil szervezet megalapításakor rutinszerűnek tekinthető.

 

A 19. század gyors és viharos gazdasági fejlődése nem hagyta, nem hagyhatta érintetlenül a köztársaság eszméit. Az ipari forradalom, az urbanizáció, a bevándorlási hullám, a változó politikai gyakorlat elhomályosította az alapítók filantróp elképzeléseit. Hogy az amerikai adományozókedv és a másokért folytatott önkéntes munka értéke fennmaradhatott, az java részben a korszak

A VÁLSÁG ELLENSZERE

Amerika a vállalkozásaival „csak” létrehozta, de a filantrópiával újrateremtette a gazdasági jólétet.

íróinak és a kontinens nyugati partját meghódító telepeseknek köszönhető. Sajátos helyzetükből fakadóan ők vitték tovább, őrizték meg az egykori kolóniák önszervező hagyományait.

A kapitalizmus és az egyre növekvő vagyoni különbségek ellenére az Egyesült Államokban megmaradhatott az a filantróp és demokratikus szellemiség, amely a „mindenki a maga szerencséjének kovácsa” gondolat ellensúlyozásaként képes az elesettek, az alulmaradottak, a kihullottak iránt érzett felelősség megőrzésére. A gazdaságkutatók többsége egyetért: az amerikai kapitalizmus vállalkozásaival létrehozza, miközben filantrópiával újrateremti a gazdagságot – ebben különbözik az ipari kapitalizmus más formáitól –, azaz a filantrópia folyamatosan táplálja, és életben tartja a gazdasági jólétet. A magánvagyon jelentős része visszakerül a közösséghez, hogy olyan társadalmi intézmények épülhessenek, amelyek lehetőséget teremtenek a jövő gazdasági növekedésére.

 

Amerikában ma is minden magániskola, kórház, alapítvány, művészeti intézmény, reformmozgalom mögül előbukkan a másokért tenni akaró felelős polgár, aki egyéni hajlamától, értékrendjétől vagy

EGY MILLIÁRD

A Harvard egyetem költségvetését az adományozók évente több mint egymilliárd dollárral egészítik ki.

a korszellemtől függően hol a rabszolgaság ellen, hol a női választójogért, hol a környezetvédelemét, hol az emberi jogokért harcol. A legtöbb amerikai állampolgár – vagyonától függetlenül – ott áll pénzadományával, önkéntes munkájával, szaktudásával, véleményformáló erejével a különféle békemozgalmak, állatvédők, kulturális események vagy segítségért kiáltó országok mellett.

A tengerentúlon az átlagcsalád megadózott jövedelme két százalékát közhasznú alapítványokra bízza. A társadalom leggazdagabb egy százaléka pedig jövedelme nyolc százalékát adakozza el. Nemcsak keresztény jámborságból, nemcsak lelkiismereti okokból, hanem azért, mert biztos abban, hogy kötelessége valamit visszaszolgáltatni a közösségnek elért eredményeiből.

 

 

Warren Buffett, akit többek között a Coca-Cola, a Gillette, a Fruit of the Loom tett gazdaggá, nem az egyetlen az Egyesült Államok történetében, aki vagyona túlnyomó részéről lemondott. A puritán életviteléről híres üzletember döntése után nem sokkal kijelentette: talált néhány embert, akik nála jobban el tudják költeni a pénzét, ezét nekik adta. Ők, Bill Gates és felesége Melinda ekkor már a világ legnagyobb magánalapítványát irányították, melynek vagyonát Buffet adománya megduplázta.

 

Warren Buffett az elnökkel

 

Bill Gates, a Microsoft cég vezetője, barátja, Buffett felajánlásával egy időben lemondott a vagyonát megalapozó Microsoft vezetői pozíciójáról, hogy minden idejét alapítványa működtetésére fordítsa. A sokáig a világ leggazdagabb embereként számon tartott Gates mindig is úgy képzelte, hogy vagyona 95 százalékát még életében eladományozza, mégis mindenkit meglepett, hogy ezt ilyen korán megteszi. Bill nem volt negyvenéves, amikor 1994-ben, édesanyja korai halála miatt úgy döntött, hogy nem várhat tovább. Mary Gates már korábban felhívta Melinda és Bill figyelmét arra, hogy mérhetetlen vagyonuk kiváló eszköz az emberiség megsegítésére. A két első adományt egy olyan intézet kapta, amely a rákos betegek fájdalomcsökkentésének módszereit kutatta.

 

Andrew Carnegie (1835–1919)

Akkor még sokan vélték úgy, hogy a Microsoft-vezér jótékonykodása ügyes marketingfogás. Az adományok azonban nemhogy csökkentek volna, hanem az ezredfordulóig megduplázódtak. Az üzletember létrehozta a Bill és Melinda Gates Alapítványt, amely egy évtized alatt háromszázmillió

dollárt adományozott az egészségügynek és újabb háromszázmillió dollárt az oktatásügy fejlesztésére. A Gates család adományozókedve azóta sem lankad: évről évre újabbnál újabb ügyeket támogatnak magánvagyonukból. Bill Gates komolyan veszi az amerikai filantrópia meghatározó alakja, Andrew Carnegie (1835–1919) filozófiáját: a gazdagoknak erkölcsi kötelességük vagyonuk megosztása. Az egykori acélmogul 65 éves korában értékesítette vállalatát, hátralévő éveiben pedig vagyonát csaknem teljes egészében eladományozta. Nagylelkűségének köszönhetően 2509 könyvtár épült fel világszerte, melyek többsége ma is működik.

 

 

Buffett elképesztő mértékű adományának híre futótűzként járta be a világsajtót. A hírek hatására az Egyesült Államokban hirtelen megugrott a jótékony akciók, felajánlások száma. Ugyanez igaz, ha egy-egy világsztár a jó ügy mellé áll: függetlenül attól, hogy magánvagyonát, idejét vagy csak

A GAZDAG, AKI ÁTFÉR A TŰ FOKÁN

Bill Gates mindig is úgy képzelte, hogy vagyona 95 százalékát még életében eladományozza. És megtette.

arcát adja-e egy-egy kampányhoz, megnő a saját értéke és a támogatni kívánt alapítványé is.

Mára a sztárok őszinte vagy csak imázsépítő jótékonysága olyannyira divatossá vált, hogy még nevet is kapott: a charity (jótékonyság) és az entertainment (szórakoztatás) szavakból jött létre a „charitainment” kétélű fogalma. Persze lehet azon vitatkozni, hogy etikus-e valakinek saját népszerűségét ily módon növelnie, de érdemes megfontolni, hogy egy-egy hírességnek köszönhetően milyen sokan figyelnek olyan karitatív, társadalmi kérdésekre, amelyek egyébként soha nem érintenék meg őket.

És ugyan van-e értékesebb vagyontárgya egy filmsztárnak vagy egy popdívának, mint jól csengő neve, közismert arca vagy mindenkit lázba hozó slágere? Tud-e ennél többet adni, amikor a közjóért szeretne tenni?

 

A híres színész, Michel J. Fox, akiről már 30 éves korában kiderült, hogy Parkinson-kórban szenved, nevét és közismertségét milliókra váltotta, mióta a betegség kutatásának támogatásáért kampányol. Hasonlóan személyes okokból vált nagy adományozóvá Oprah Winfrey, aki 2006-ban, abban az évben, amikor Buffet lemondott vagyona java részéről, a Giving Back Fund legadakozóbb kedvű hírességek listájának élére került. Az amerikai talk-show-k nagyasszonya, közismert médiaszemélyiség 1,4 milliárd dolláros vagyonából 58,3 millió dollárt szánt mások megsegítésre. Nem titkolja nehéz gyermekkorát, éppen ezért egyik legnagyobb karitatív kiadása az volt, amikor szegény sorsú gyerekeknek iskolát nyitott Afrikában.

 

Oprah Winfrey

Paul Newman, akinek fia kábítószer-túladagolásban hunyt el, a tragédiát követően hatalmas összegekkel támogatta azokat az alapítványokat, amelyek drogfüggőket gyógyíttattak. Színészként már kevésbé aktív éveit a jótékonysági mozgalmak  támogatása töltötte ki. Köztük bevallottan legfontosabb projektje a beteg gyerekek testi-lelki rehabilitációját segítő Association of Hole in the Wall Camps nevű nemzetközi táborszövetség volt, melynek első, Hole in the Wall Gang Camp nevű táborát 1988-ban szervezték. A program sikere nyomán hozták létre Magyarországon a Bátor Tábor Alapítványt, mely súlyosan beteg gyerekek számára kínál élményterápiás rekreációs programokat a résztvevők speciális igényeihez igazított, komoly orvosi és pszichológiai felügyelettel megtámogatott ingyenes nyaraltatással. A nemrég elhunyt színész élete során több mint 220 millió dollárt fordított karitatív célokra.

 

A társadalmi felelősségvállalást népszerűsítő sztárok legalább olyan fontos viselkedésmintát nyújtanak, mint a szülői ház vagy a történelmi hagyományok. Azzal, hogy a híresség felmutatja, milyen betegséggel küzd, vagy élete során hányféle társadalmi problémával szembesült, nemcsak az ügy fontosságára hívja fel a figyelmet, hanem kapukat és pénztárcákat is megnyit. Bárhonnan nézzük is a nagy adományozók motivációját: legyenek bár maguk is népszerűbbek, szerethetőbbek azáltal, hogy közben százak életét teszik könnyebbé – ez esetben az eszköz szentesíti a célt!