Sorsfordító vállalkozások

Sikeres vállalati tanácsadói munkájáról és addigi karrierjéről mondott le Saskia Bruysten, akit ma már szociális befektetőként ismer a nagyvilág, az Y generáció pedig példaképként tekint a fiatal hölgyre. Az 1980-ban született főhősünk ugyanis nagyot fordított az addigi rögeszmén, hogy a kapitalizmus és a nagyvállalatok a világjobbító szándék legnagyobb ellenfelei. Persze nem ő volt az első, aki a gyakorlatban is összeolvasztotta ezt a két, látszólag össze nem illő világot. Hasonlóan gondolkodik például az ismert milliárdos, Bill Gates, aki számítógépes technológiákból szerzett vagyonával támogatja világjobbító célokat kitűző alapítványát, és ugyanerre az útra lépett Saskia Bruysten is, aki szerint „a kapitalizmus kiváló szerepet játszhat az emberiség jobbításában”.

A fiatal és szép menedzser hölgy, kitartva elképzelése mellett, hogy nem a gazdaság minden rossz okozója a világban, megalapította saját cégét, a Yunus Social Business-t. A vállalkozást a Nobel-díjas Muhammad Yunusról nevezte el, aki Bangladesben a 70-es évek közepén elkezdte a mikrohitelezést: akkor a lakosság 80 százaléka élt létminimum alatt, ma ez az arány kevesebb, mint 40 százalék. Valami hasonlót forgatott fejében Saskia is. Olyan startupokat keresett, amelyek nem megfelelően bánnak a bevételeikkel, segítségként pedig a Szilícium-völgyből hozott számukra befektetőket. Szó sincs azonban jótékonykodásról, sokkal inkább olyan üzletről, ahol mindenki csak nyerhet. A célok azonban többek, mások, mint a piaci alapon döntő tőkésekéi: a Yunus social Business ugyanis kizárólag olyan projektek mellé áll, amelyek a világ jobbításán dolgoznak például háború, környezetszennyezés vagy éhség sújtotta területen. „Az emberiség komolyabb problémákkal küzd, mint hogy kifejlesszen egy újabb fotómegosztó alkalmazást” – nyilatkozta korábban a Frankfurter Allgemeine Zeitungnak.

A sok ügyfele közül az az ugandai férfi a kedvence, aki iskolaépületekre fejlesztett ki olyan technológiát, amely megszűri az esővizet. És megint mindenki csak nyer: Saskia visszakapja a kölcsönzött pénzt, a gyerekek tiszta ivóvízhez jutnak, az ötletgazda és a megvalósító pedig némi vagyonhoz.

Szíve másik csücske az az afrikai méztermelő, aki egy menekülttáborban gondolta ki ötletét. Ma már 1800 méhész beszállítóval dolgozik együtt, olyan kisgazdálkodókkal, akik mindent maguktól tanultak. Az üzlet virágzik, a méhviaszukat pedig már Európába is exportálják.

A bő tíz évvel ezelőtt alapított cég elsősorban a fejlődő országokban támogat projekteket, eddig összesen 35 induló vállalkozást segített meg egyenként félmillió eurós kezdő tökével. Saskia a vállalkozásokból nem minden centet lát viszont, míg azonban a startupok világszerte a befektetett összegek 80 százalékát hozzák vissza, nála ez az arány azért jobb. Ebből nem is engedne, Saskia ugyanis nem alamizsnát kíván osztani, hanem üzleti alapon is működő ötleteket támogatni. A támogatott vállalkozásoktól megköveteli, hogy felelősen bánjanak a kölcsönbe kapott pénzzel, és még profitot is termeljenek.

Már fiatalkorában kiderült, hogy Saskiának jó orra van a pénzügyekhez. A kanadai anyától és német apától származó hölgy Németországban nőtt fel, és járt egyetemre, ambíciói és kiváló szakmai tudása pedig gyorsan az üzleti élet elitjébe emelte. Iskoláját a németországi Rheingau után Argentínában, majd az Egyesült Államokban folytatta, a Boston Consulting Bankot pedig azért választotta első munkahelyeként, mert felhívásukban a legnehezebb felvételit ígérték. Kezdetben, 23 évesen Münchenbe, később New Yorkba szólította a munka, ahol mindene megvolt: izgalmas munkahelyi kihívások, kiváló csapat, remek lakás. De valami mégis hiányzott. Az amerikai nagyvárosban eltöltött öt év után feltette magának a kérdést: miért is fontos nekem, hogy az adott cég eladjon még egy cipőt, ajakrúzst vagy éppen mosógépet. És nem tudta rá a választ.

Saskiának ezután időre volt szüksége, hogy átgondolja, mit is szeretne kezdeni az életével. Kis kimenője idején sem unatkozott, beutazta a világot, és mesterfokozatot szerzett a London School of Economicson. Mire „útja” végére ért, pontosan tudta, hogy többre van szüksége, mint jó fizetésre, bónuszokra és karrierre, sokkal fontosabb a méltányos, hierarchia nélküli munkahely és a rugalmas munkaidő.