Régimódi történet, Abigél, Bárány Boldizsár – csak néhány cím a Kossuth-díjas író, költő és műfordító életművéből. Szabó Magda az irodalmi pályát költőként kezdte, később fordult a dráma- és regényírás irányába. Sokszor emlegetjük a lányszobák egyik kedvenc írójaként, pedig Szabó Magda nem csak lányregényeket hagyott az utókorra. Hihetetlenül sokrétű író, több műfajban alkotott maradandót, műveit számtalan nyelvre lefordították.
Szabó Magda 1917-ben született, Debrecenben, szigorúan nevelt szülők szabad gyermekeként. Szülei iránti szeretete és tisztelete egész életét és műveit is áthatotta. Fiatal éveiben latin és magyar szakos tanárként kereste kenyerét, később a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársaként tevékenykedett. Irodalmi hírnevét versekkel, verseskötetekkel alapozta meg, és ekkortájt ismerte meg későbbi férjét, Szobotka Tibor írót, akivel 1947-ben házasságot kötött (és akivel hosszú évekig boldog, harmonikus kapcsolatban élt). Kezdeti sikereire átmeneti árnyékot vetett a politika, egészen 1958-ig nem publikálhatott, ahogyan férje sem. Szabó Magda a fájdalmas hallgatás időszakában fordult a regényírás felé, de ekkortájt írt műveit csak később adták ki. A nem várt sikert a Freskó, majd az Az őz című regények hozták meg számára, ekkortól vált szabadfoglalkozású íróvá.
Írt gyermekkönyveket, talán nincs is gyerek, akinek ne olvasták volna fel a Bárány Boldizsárt vagy a Tündér Lalát. Szabó Magdát hajlamosak vagyunk leginkább a női lelket, illetve a családi viszonyokat, a gyermeki létet boncolgató műveivel azonosítani, utóbbiak egyik klasszikus példája a Katalin utca, amelyben a halál tematikája is megjelenik. A sokoldalú írónőnek több önéletrajzi ihletésű műve is megjelent, az Ókút és a Régimódi történet a szerző saját gyermekkorából merít ihletet. 1982-ben elveszíti imádott férjét, utána már semmi sem a régi. Szabó Magda 2007-ben lelt végső nyugalomra, és ha hinni lehet a legendának, a sokak által szeretett írónő éppen olvasás közben hunyta le örökre a szemét. A hihetetlenül produktív szerző munkásságát számtalan díjjal jutalmazták (Kossuth-díj, Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztje, József Attila-díj…), és külföldön is nagy sikereket aratott.
Szabó Magda több művét a filmművészet is feldolgozta. Egyik leghíresebb regénye az Abigél, amelyből Szerencsi Éva főszereplésével 1977-ben tévéfilmsorozat is készült, Zsurzs Éva rendezésében. A történet szerint Vitay tábornok a II. világháború idején gimnazista lányát, Georginát, leánynevelő intézetbe küldi, amit a kislány nehezen tud feldolgozni. Gina sokáig nem találja helyét a szigorú intézetben, egészen addig, amíg édesapja be nem vallja neki, hogy ő a polgári ellenállás egyik vezetője, és reméli, hogy az eldugott, zárt intézményben senki nem bukkan rá a lánya nyomára, hogy aztán őt vele megzsarolhassák. Az iskola falai között a növendékek és Gina számára az egyetlen megnyugvást a kertben álló, Abigél névre keresztelt szobor jelenti. A legenda szerint, aki Abigél korsójába segélykérő üzenetet rejt, annak a szobor segíteni fog. Az Abigél egy fiatal lány hirtelen felnőtté válásának története, amelyben a háború borzalmai mellett jut hely barátságnak, szerelemnek, kamaszlányos ábrándozásoknak. Az Abigél mellett a közelmúlt egyik nagy Szabó Magda-mű adaptációja a nemzetközileg is sikeres Az ajtó.
Szabó István 2012-es rendezésében nem kisebb színésznő alakította a főhősnőt, mint Helen Mirren. A történet két nő hierarchikusnak induló kapcsolatáról szól, amelyből végül barátság lesz. A Szabó Magda alteregóját megtestesítő írónő fel akarja fogadni magához házvezetőnek a Helen Mirren által megformált Emerencet. Az alá-fölé rendelt viszonyból végül nem várt fordulatok kerekednek ki, régen eltemetett titkok kerülnek napfényre.
Szabó Magda szövegei persze önmagukban is remekül megállják a helyüket, de a fenti (és még egyéb) filmeket elnézve kijelenthetjük, hogy egyben tökéletes alapot jelentenek jövőbeni mozgóképes alkotások számára.