Útban a világhír felé

Amerikában született, 15 évesen költözött családjával Magyarországra. 2008-óta foglalkozik komolyabban énekléssel és zeneszerzéssel, mostanra három stúdióalbummal büszkélkedhet, és számos telt házas koncerten van már túl. Tavaly úgy határozott, beindítja nemzetközi karrierjét is, ezért testvére, Király Linda biztatására elindult a The Voice-ban. Bár a műsor első 12 versenyzője közé nem sikerült bejutnia, elégedett az elért eredménnyel, hiszen a tehetségkutatónak köszönhetően Amerikában is megismerhették a nevét. 

Énekes-zenész családban nőttél fel. Mindig is énekesnek készültél? Sosem merült fel benned, hogy más szakmát válassz?

Mindig is a színpadra vágytam, de kezdetben színész akartam lenni. Persze ez nagyon hasonló szakma ahhoz, amit ma csinálok. Aztán rájöttem, hogy én az a fajta énekes vagyok, aki szeret őszinte lenni. Ezért is vagyok a saját zeneszerzőm, mert nagyon fontos számomra, hogy ami kijön a színpadon a számból, az őszinte és valós legyen. A színészetben alapvetően zavart az, hogy fel kellett vennem egy már megírt szerepet, ami nem én vagyok.

Milyen jellegű dalokat énekeltél kezdetben?

A zene tulajdonképpen útkeresés. Állandó stíluskeresés. Bárki, aki azt mondja, hogy már az elejétől megvolt az ő saját kőbe vésett stílusa, valószínűleg hazudik. Én az elején egyszerűen kerestem az utamat. Énekeltem rocktól kezdve punk-rockon át klasszikusabb R&B-ig szinte mindent.

A legtöbbet mostanában a voice-os szereplésed kapcsán beszélnek rólad. Hogyan élted meg a versenyt és a kiesést?

Egy biztos: a közeljövőben valószínűleg nem fogok újra versenyezni. Magát a verseny fogalmát valamiért nehezen viselem. Viszont ez egy olyan lehetőség volt, ami nagyon kevés embernek adatik meg. A The Voice műsorával az volt a célom, hogy egy kicsit kidugjam a fejem a sok énekes közül Amerikában. És ez, úgy tűnik, sikerült. Most is itt vagyok New Yorkban, és a legnagyobb meglepetésemre még mindig leszólítanak az utcán az emberek. Nemrégiben volt egy fellépésem Miamiban, és ott is találkoztam olyanokkal, akik felismertek, és odajöttek hozzám. Hihetetlenül jó érzés, hogy az emberek kedvelnek, és kíváncsiak a zenémre. Tulajdonképpen ez a lényege a műsornak, hogy utána mit tudsz kezdeni magaddal, hogyan tudod ebből felépíteni a karrieredet.

Mit gondolsz, hogyan ítélték meg itthon, Magyarországon a voice-os jelentkezésedet? Érezted a támogatást magyar közönség részéről?

Mindenképp. Én úgy éreztem, hogy teljes mellszélességgel mellettem álltak. Megmondom őszintén, az elején egy kicsit féltem attól, hogyan reagálnak majd itthon az emberek. Tartottam attól, hogy rossz néven veszik, esetleg azt gondolják, hogy hátat fordítok az országnak, annak ellenére, hogy itt értem el sikereket, itt szereztem hírnevet, Magyarországon. De pont az ellenkezője történt. Nemrégiben hazalátogattam egy hónapra, és ez alatt többen is elmondták milyen büszkék rám, és biztosítottak arról, hogy mellettem vannak. Ez elmondhatatlanul jó érzés.

Hol tartasz most az amerikai karrier építésében? Mire vagy az elmúlt időszakból a legbüszkébb?

Nemrégiben volt egy fellépésem egy legendás New York-i klubban, a The Bitter Endben. Ez nagy előrelépés volt az amerikai karrieremben. Egyrészt nem én szerveztem, hanem meghívtak, másrészt, aki egy kicsit jobban ismeri ezt a klubot, az tudja, hogy olyan nevek lettek híresek csak az által, hogy itt léptek fel, mint Billy Joel, Lady Gaga vagy Lana Del Rey. Szerencsére jól sikerült a fellépésem, nagyon tetszett a koncert a főnökségnek, és a mai napig tartjuk a kapcsolatot. Emellett lesz még egy komolyabb fellépésem április 3-án, a Billboard magazinnak köszönhetően. Ez a világhírű magazin meghívott, hogy zenekarral együtt lépjek fel a Billboard Lounge-ban. A koncert kifejezetten bensőséges lesz, kizárólag szakmabeliek lesznek jelen. Már nagyon várom, és kíváncsi vagyok, hogy sikerül majd.

Említetted, hogy a magyar közönség nagyon büszke volt rád a kinti szereplésed miatt. Mi a helyzet az amerikai közönséggel? Másképp viszonyulnak hozzád odakint azért, mert külföldről jöttél? Magyarnak vagy amerikainak tartanak?

Ez egy igazán érdekes kérdés, mert nekem tulajdonképpen az egész életem erről szól. Amikor Magyarországon vagyok, akkor amerikainak tartanak, amikor Amerikában vagyok, akkor magyarnak. Nem tudom igazából, hogyan néznek rám. Valójában szerintem ez is, az is vagyok, és igazán büszke vagyok arra, hogy ennyire színes ezáltal az életem.

Hogyan reagál az amerikai közönség a saját dalaidra? Milyenek a visszajelzések?

Erre tudok egy nagyon jó példát mondani. Múltkor, amikor a The Bitter End klubban adtam koncertet, egyetlenegy észrevételt tett csak a fellépésemre az amerikai közönség, ami egyébként borzasztóan jól esett: hogy nagyon jó volt a koncert, de felejtsem el a feldolgozásokat, mert csak a saját dalokat szeretnék hallani.

Mit gondolsz, egyensúlyban tudod tartani a magyar és az amerikai karrieredet?

Én azt gondolom, igen, és ezt beképzeltség nélkül állítom. Lehet, hogy túlságosan optimista vagyok, de úgy érzem, kisebb lett a világ, és már nem beszélünk olyan nagy távolságokról. Egy nap alatt megjárjuk például ezt a New York-Budapest útvonalat. Sőt számomra már az időeltolódás sem okoz gondot, egyáltalán nem zavar.

Nyilván rengeteget utazol, repülsz. Melyik a legkedvesebb utazással kapcsolatos emléked?

A legutóbbi Budapest–New York utamat emelném ki, mert bár nagyon sokat utazom, de soha nem ennyire stílusosan, mint most a Flying Blue törzsutas programnak köszönhetően. Nagyon nagy élmény volt! Az utazás rendkívül kényelmes, és sokkal vidámabban, pihentebben szálltam le a repülőről. Általában azért, ha olyanok a körülmények, akkor engem megviselnek ezek a hosszú repüléssel és várakozással töltött órák, na meg a sorban állás. Alapvetően elég magas vagyok, és általában Murphy törvénye szerint, ha hatnál több órát utazom, akkor biztos én kerülök a középső ülésre, úgy, hogy közben mellettem két még nagyobb férfi ül.

Milyen szolgáltatásokat kedvelsz még a Flying Blue törzsutas programban?

Számomra a Fast-track szolgáltatás bizonyult a leghasznosabbnak, mert így elkerülhettem a hosszú sorban állást. Amikor például most megérkeztem Párizsba az átszálláshoz, akkor egy nagyon hosszú, egyórás sorral találtam szemben magamat. Én meg csak átsétáltam a Priority Lane-be, és tíz perc alatt kész voltam.

Készül esetleg mostanában új dalod, illetve lemezed? Mit tudhatunk meg erről?

Igen, készül. Tulajdonképpen megvan egy albumnyi anyag, már csak arra vár, hogy befejezzem a megfelelő producerrel. Igazából, ezt a megfelelő producert keresem most, többek között ezért is vagyok most New Yorkban. Jól haladok, hamarosan kiadok egy maxi single lemezt, és nagyon remélem, hogy tetszeni fog a közönségnek.