Budapest, Te csodás!

Vannak az irodalomnak és az íróknak jellegzetes, úgymond kedvenc témái, úgy, mint a szerelem, a háború, a hazaszeretet, illetve a haza maga. Hogy kinek mit jelent a haza, az már más kérdés. Egyesek számára a haza maga az egész világ, míg másoknak egy adott ország, illetve város, megint másoknak esetleg az utca, a szűk mikrokozmosz, ahol élnek. Az irodalom képes olyan atmoszférát, álomszerű burkot vonni az adott helyszínek köré, amelytől a valóságosnál is varázslatosabbnak tűnnek. Az irodalomban sajátos személyi kultusz alakult ki Párizs, a magyar Alföld, a Felvidék körül, de persze fővárosunk is több magyar író szívének kedves, és ez a vonzalom életművükben is tükröződik. Lássuk, kinek mit jelentett a csodás magyar főváros.

Márai Budája

Márai Sándor köztudottan nagy utazó volt, de különös kötődést táplált Kassa (a szülőváros) és Itália (az örök szerelem) iránt. Szívében és írásaiban azonban egyaránt előkelő szerephez jutott Budapest, azon belül is a budai oldal. Szerette a Krisztinavárost, a Várat és a Tabán környékét: elszakadva Kassától, az I. és a II. került egyfajta biztonságot jelentett számára.

A pesti oldal állandó lüktetéséhez képest az író Buda úri bájában találta meg a nyugalmat, a harmóniát. A környék ódon varázsa, vagy éppen egy séta a Várban nosztalgikus élményeket idézett elő az íróban, aki gondolatban mindig is szívesen időzött a régmúlt korokban. Márai rendszeresen járt át Pestre, de mindig menekült vissza a biztonságot rejtő budai fészekbe. „Budán könnyebben lélegzem” – állítja egyik leghíresebb művében, az 1934-ben megjelent Egy polgár vallomásaiban. Persze ne úgy képzeljük el, hogy napjait a négy fal között töltötte: előszeretettel járt fürdőbe, borozóba, aktív kávéházi életet élt, és nagy sétákat tett a Margit-szigeten.

„Budán lakni világnézet” – Márai Sándor (Az író szobra szülővárosában, Kassán.)

Krúdy Óbudája

Míg Márai számára a Krisztinaváros jelentette az otthont, Krúdy Gyula felségterülete inkább Óbuda volt. Buda III. kerületi része büszkén viseli az író iránta való vonzalmát, szinte egész Óbuda Krúdyról szól: Krúdy-mellszobor, Krúdy negyed, Krúdy-emlékház állít emléket, többek között, Szindbád szülőatyjának. Az író egykori óbudai otthonában ma a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum működik. Krúdy valódi ínyenc hírében állt, törzsvendég volt a Korona kávéházban és ma is működő Kéhli vendéglőben.

Utóbbiban kedvenc fogásai közé tartozott a húsleves és a velős csont pirítóssal. Rendszeresen megfordult továbbá a „Bródy”-ban. A pezsgő kávéházban legtöbbször török kávét fogyasztott, olyan művészek társaságában, mint Fedák Sári, Karinthy Frigyes, vagy éppen Márai Sándor. A sors szomorú fintora, hogy a hedonista életvitel kikezdte a szervezetét, legendás és gondtalan óbudai mindennapjait utolsó éveiben leginkább a szenvedés és a nyomorgás jellemezte.

Radnóti Miklós, Újlipótváros szülötte

Érdekes, hogy a fenti művészeken túl számtalan író, költő is inkább a budai kötődését hangsúlyozta, pedig a pezsgő Pesten folyt az igazi kulturális élet. A legendás kávéházak (Centrál, New York…) minden bizonnyal igazán jó környezetet teremtettek a kreativitásnak és a nagy eszmecseréknek.

Radnóti Miklós az újlipótvárosi Kádár utcában született, ezt az egykori otthonának épületén elhelyezett emléktábla is hirdeti. A költő életét szinte végigkísérte a ma is igen népszerű városrész, későbbi feleségével, Gyarmati Fannival is sokat időzött a környéken, 1935-ben pedig beköltöztek Pozsonyi úti lakásukba. Radnóti idővel a környék ismert arca lett, szerette a városrész hangulatát, egyik kedvenc helye egy kis könyvkötészet volt, ahova gyakran betért.

Újlipótvárost egyébként számos nyugatos író és költő kedvelte, többek között József Attila is lakott ott egy ideig. Radnóti nem csak József Attilával, hanem annak nővérével is baráti viszonyban volt. József Attila tragikus halála után a költő nővére, meglátva az utcán sétáló Radnótit, kissé morbid módon így szólította meg: „Itthon van Attila!” – a megdöbbent Radnóti arckifejezését látva, Jolán gyorsan tisztázta, hogy a hamvakra gondolt.