A futómánia nyomában

Lehet jó idő, lehet rossz idő egyre többen indulnak el kocogni délutánonként, futóklubok alakulnak, és szinte egymást érik a különböző futóversenyek. Magazinok és divatmárkák specializálódnak a sportágra, a nagyvárosokban pedig lépten-nyomon futópályákat építenek, hogy kielégítsék a mozgás szerelmeseinek igényeit. A világ talán még sosem volt ennyire futóbarát hely, mint ma. De vajon mi áll a tömegeket érintő futásmánia hátterében?

Praktikum és egyszerűség

A futás már kezdettől fogva fontos szerepet tölt be az emberiség életében. Nélkülözhetetlen képességnek számított őseink számára, akik a lövedékek, lándzsák, nyilak és egyéb fegyverek feltalálása előtt szinte kizárólag állóképességükre támaszkodhattak a vad elejtésében. Az ősember taktikája egyszerű volt: a vadászat során gyakran addig kergette a kiszemelt állatot, amíg az végleg el nem fáradt. Ausztrál antropológusok a húszezer évvel ezelőtt élt emberektől származó lábnyomok elemzése alapján arra a következtetésre jutottak, hogy elődeink futás közben olykor akár 37 km/h sebességet is elérték. Ma a futás persze egészen más funkciót tölt be az életünkben, a többi sportághoz hasonlóan, leginkább életminőségünk javítását szolgálja.

Az egészségtudatosság ugyanis egyre közkedveltebb téma a médiában. Egymás után jelennek meg a divatos táplálkozási útmutatók és a sokat ígérő fitneszirányzatok, amelyek az egészséges életmód, valamint a rendszeres testmozgás szerepére hívják fel a figyelmet. A mindennapok rohanásában, a munka és a családi kötelezettségeink hálójában azonban nehéz időt szakítanunk a helyhez és időponthoz kötött csoportos aerobikórákra. A futás varázsa az egyszerűségben rejlik. Nem kell hozzá segédeszköz, csupán egy jó futócipő. Tapasztalattól, kortól, nemtől, földrajzi és anyagi helyzettől, valamint fizikumtól függetlenül mindenki számára elérhető. A hobbifutásban nincsenek vesztesek, hiszen mindenki az általa kitűzött, saját szintjének megfelelő célért küzd.

A praktikus szempontokon túl azonban nem szabad elfeledkeznünk a futás jótékony egészségügyi előnyeiről sem. Mostanra ugyanis számtalan tudományos bizonyíték áll rendelkezésünkre, mely a sportág szervezetre gyakorolt pozitív hatásait hirdeti. 

Az egészség nevében

Talán nem véletlen, hogy a történelem legnagyobb gondolkodói között több figyelemre méltó futó is akadt. Alan Turing, híres Enigma-kódfejtőnek például mindössze 2 óra 46 percre volt szüksége ahhoz, hogy lefussa a maratont, a Nobel-díjas tudós Wolfgang Ketterle pedig 2 óra 49 perc alatt teljesítette ugyanezt a távot. A Cambridge-i Egyetem idegtudósai kimutatták, hogy a futás serkenti a gondolkodással kapcsolatos agyműködést, ezáltal pedig pozitív hatással van a mentális képességeinkre. A tanulmány szerint mindössze néhány nap futás elég volt, ahhoz, hogy több százezer új agysejt keletkezzen, amitől javult a kísérleti alanyok tanuláshoz szükséges emlékezőképessége.

Gyakran hallhatjuk, hogy az aktív életmód egészséges testet teremt. Úgy tűnik, ez a futásra különösen igaz. Egy korábbi finn kutatásban tudósok 2560 férfi egészségét vizsgálták 17 éven keresztül. Arra a következtetése jutottak, hogy a legkisebb valószínűséggel a fizikailag aktív férfiak estek a rákos megbetegedések áldozatává. Természetesen ez önmagában még nem jelent akkora újdonságot. Ami azonban ennél is érdekesebb volt, az, hogy azok bizonyultak a legvédettebbnek, akik napi legalább 30 percet futottak, vagy ehhez hasonló mozgásformát végeztek. A futók körében 50 százalékkal csökkent  a rákos elhalálozások kockázatának aránya. Érdekes eredményt hozott az amerikai Bellarmine Egyetem kutatása is a sporttal kapcsolatban. A tanulmány szerint a futás javítja a fül vérkeringését, ami hosszú távon hallásjavuláshoz vezethet.

A futás azonban nem csupán a munkahelyi teljesítményünkre, illetve az egészségünkre lehet jó hatással, de a hangulatunkat is befolyásolhatja. A svéd Karolinska Intézet egy kutatása során kutatók azt találták, hogy a kocogás segíthet megtisztítani a vért a stressz következtében felhalmozódott kinurenin nevű vegyülettől, mely a tudósok szerint összefüggésben állhat a depresszió kialakulásával. A vezető kutató szerint lehetséges, hogy más egyéb mozgásformák is hasonló hatást gyakorolnak a szervezetünkre, vizsgálataik azonban kizárólag az olyan aerob típusú sportokra terjedtek ki, mint a futás vagy a biciklizés.

A futóeufória

Az ultramaratonisták gyakran hangoztatják, hogy futás közben szinte eufórikus hangulatba kerülnek. Szakértők ezt a jelenséget futóeufóriának nevezik. A futóeufória egyike azon motiváló tényezőknek, melyek edzésre késztetik az embereket. Egyfajta neurobiológiai jutalomról van szó, mely a boldogság érzésével tölti el mindazon sportolókat, akik hosszú időn át tartó intenzív mozgást végeznek.

A nevével ellentétben azonban nem csupán a futók tapasztalják meg, súlyemelők, bokszolók és sífutók, egyaránt átélik. Magát az érzést sokféleképpen szokták jellemezni, de általában egyfajta felhőtlen boldogságot jelent, mely a legyőzhetetlenség érzésével, a fájdalomérzet és az időérzés megszűnésével társul. Volt, aki úgy írta le, mint intenzív testen kívüli élményt. A futóeufóriát jellemzően a hosszabb intenzív edzésekhez szokták kötni, ahol nem szükséges sokat gondolkodni. Egyénileg teljesen eltérő, hogy kinél mikor jelentkezik, van, aki már 5 kilométer után megtapasztalja, másoknak legalább 20 kilométert kell futniuk ahhoz, hogy átélhessék. A folyamat pontos okát a mai napig nem tudják. Kezdetben a megemelkedett endorfinszintnek tulajdonították a jelenséget, mára azonban ez az elmélet megdőlt. Helyette kutatók úgy vélik, hogy az eufória más, az endorfinhoz hasonló vegyi anyagoknak köszönhető, melyek szintén fájdalomcsillapító és hangulatjavító hatásúak. Egereken végzett vizsgálatok alapján az endokannabinoidok és a leptin megemelkedett szintjét tartják az egyik legvalószínűbb magyarázatnak.

Bármi legyen is az oka, a kutatók arra figyelmeztetnek, hogy rendkívül intenzív, extrém élményről van szó, amely bizonyos esetekben függőséget okozhat. Nem érdemes tehát a futóeufóriát kergetni, a legjobb, ha önmagunkért, illetve egészségünk megőrzéséért sportolunk, és az eufóriával járó boldogság érzésére egyfajta pozitív melléktermékként tekintünk.