Lélekre ható művészet

Csütörtök délután van. Ez, az átlagember számára amúgy nem túl sokat ígérő kora este egyesek számára mégis varázslatos meglepetéseket tartogat. Ízeket, illatokat, emlékeket, szimfóniákat. Egy különleges workshopon járunk, ahol a főszerepet ikonikus parfümök, illatkeverékek játsszák. Megannyi illat és esszencia, feltörő emlékek, hiszen tudjuk, hogy az illatok létfontosságú szerepet játszanak életünk emlékkönyvében, legyen szó a Nagymama süteményéről, az első fürt eperről a kertben, az Anya illatáról, vagy éppen egy míves parfümről – ezek mind segítenek bennünket abban, hogy fejben lejátsszuk életünk filmjét. Létezik hazánkban egy egyelőre viszonylag szűk, ámde stabil réteg, amelynek tagjai ugyanolyan gyermeki rajongással tekintenek a parfümökre, mint egy műgyűjtő a festményeire. Valóban művészet a parfümkészítés?

A parfüm mint alkalmazott művészet

„A parfüm egy műalkotás, amit egyszer akkor fejtünk meg, amikor megszagoljuk a tesztcsíkon, aztán másodszor, amikor a bőrünkre fújva viselni kezdjük, és megengedjük neki, hogy kölcsönhatásba lépjen velünk” – állítja Lipovszky Csenge, illatesztéta. A szakértő szerint a parfümkészítés alkalmazott művészet, mégis egyfajta furcsa kettősség jellemzi, hiszen az igazán jó parfüm megkreálásához egyaránt szükség van komoly lexikális tudásra, illetve kreativitásra és – ahogyan ő fogalmaz – „szinesztéziás gondolkodásra”. Példaként hozzáteszi, hogy a hó illatát is csak egy olyan szakember képes leképezni, aki mélyreható tudásának birtokában kellőképpen vakmerő is ahhoz, hogy egy ilyen absztrakt illatot megkomponáljon. Az illat, illetve megkreálása nem egyszerű történet. Az illat szeszélyes, folyamatosan változik, de egyben alkalmazkodó is. Ami az egyik emberen nem jön be, az a másikon működik. De az is lehet, hogy csak idő kell neki – az első lehelet még idegen, de aztán felszabadulnak azok a rétegek és árnyalatok, amelyek végül elvarázsolnak. Persze ez visszafelé is működik. Az esztéta szerint az illat és a parfüm abszolút szubjektív dolog ugyan, vannak azonban olyan objektív tényezők, mint a komponáltság, az alapanyagok minősége, vagy éppen a harmónia, amelyek alapján körülírható a jó parfüm.

A fogyasztói oldal

Sokak számára felfoghatatlannak tűnik, hogyan adhat ki valaki akár százezres nagyságrendben forintot egy parfümért. Lipovszky Csenge szerint a világban mostanában kezdett el terjedni egy újfajta látásmód amely az illatokat, így a parfümöket már nem csupán egyszerű luxuscikként kezeli, előtérbe kerül az illatok esztétikai, tudományos, neurobiológiai, illetve lélektani aspektusa. Egyre többen vannak, akik a parfümöt megfejteni, megismerni kívánják, akárcsak bármely más művészi alkotást.

Ahogyan léteznek olyan műkedvelők, akik képesek egy festményért egy szerényebb ingatlan árát is kifizetni, úgy a parfüm mint művészeti produktum is megtalálja az utat a maga szimpatizánsaihoz. Fogyasztói szempontból érdemes azonban megkülönböztetni a hagyományos, mainstream parfümöket az úgynevezett niche parfümöktől. Utóbbiak általában kisebb, sokszor családi manufaktúrákban készülnek, ahol a parfümőr maximálisan kiélheti minden kreativitását, hiszen nem függ a nagy divatcégek által diktált trendektől, előírásoktól. Az ilyen parfümök mindig a legkiválóbb természet adta alapanyagokból készülnek, és szinte saját személyiségük van. Kérdésünkre, miszerint melyek az aktuális trendek a parfümök háza táján, Lipovszky Csenge elmondta, hogy hazánkban még mindig töretlen az úgynevezett gourmand, illetve foodie parfümök népszerűsége, amelyek édeskés, ehető összetevőik révén „desszertérzetet” keltenek. A vattacukorillatok mellett reneszánszát éli az írisz, az ibolya, az agarfa olaja, illetve az oud is.

Az igazán különleges, művészi produktummá lényegülő parfüm sokszor nehezen befogadható. Olykor kicsit sok, nehezen ülepszik le, már-már kellemetlennek is mondható. Pedig, ha jobban belegondolunk, nincs ez másként az egyéb művészeti ágakban sem. A limonádé általában felhasználóbarát, míg egy igazán fajsúlyos, értéket közvetítő könyv, film, bármi, időt és energiát kíván – sokszor kevesebb pillanatnyi örömet okoz, hosszú távon viszont sokkal mélyebbre hatol.