Bölcsőtől a dobogóig

A „gyengébbik nem” képviselői a Kronosz-hegy lábánál fekvő szent ligetben rendezett legendás, ókori olümpiai versenyeknek szó szerint a közelébe sem mehettek, vagyis nézőként sem lehettek jelen. De a több ezer évvel későbbi újkori olimpiák története is női résztvevők nélkül indult hódító útjára – az 1896-os athéni olimpián kizárólag férfiak vehettek részt. Az olimpiai eszmét részben politikai indíttatásból (német−francia ellentét), részben pacifistaként újjáélesztő Pierre de Coubertin báró ugyanis egyszerűen úgy vélte, hogy a nők versenye „nem lenne esztétikus”, mi több: az izzadt női test látványa nemkívánatos képzeteket keltene a nézőkben, morálisan súlyosan kifogásolható volna... szóval lehetetlen úgy, ahogy van.

A nőket kizáró döntésben ugyanakkor minden bizonnyal az a körülmény is nagyon nagy szerepet játszott, hogy a sport akkoriban még nem lehetett (jó értelemben vett) öncél: a fiatalok testi nevelése egyrészt döntően katonai hátterű volt (legyenek fittek a nemzet fiai – hogy később jó katonái lehessenek), másrészt ezer szállal kötődött a férfi és a nő mibenlétét és szerepét illetően is rendkívül határozott körvonalakkal rendelkező korabeli erkölcs világához. A társadalom szélesebb rétegeinek sportolását, valamint az iskolai testnevelést propagálók egyúttal nagy-nagy társadalomjavítók is voltak: „A sport az emberi lélekbe az intellektus és az erkölcs számtalan csíráját plántálja” – érvel egyik művében a pacifista, jóllehet később a hadseregbe is önként bevonuló Coubertin…

Libbenő szoknyák

Mindezek ellenére már az 1896-ban Athénban megrendezett legelső újkori olimpia sem múlt el erőteljes – jóllehet csupán „szimbolikus” – női jelenlét nélkül. Egy 30 éves, pireuszi hölgy, bizonyos Sztamata Reviti ugyanis, szigorú szabályozások ide vagy oda, makacsul ragaszkodott hozzá, hogy elindulhasson a maratoni futóversenyen. Ezt végül persze nem engedélyezték neki a szervezők, de ő azért a hivatalos verseny másnapján nekidurálta magát, és lefutotta a szédítően hosszú távot. „Bárkivel szemben ki merek állni” – üzente aztán a büszke görög hölgy az olimpiai bizottság főtitkárának. 

A második újkori olimpián (1900, Párizs) viszont már a hivatalos programban is találunk női részvevőket. A nők ekkor négy sportágban − krikettben, teniszben, golfban és a vitorlásversenyen − mutathatták meg magukat (igen kis számban). 

A teljes cikk a La femme 2016. nyári számában olvasható.